- Többször is utána kellett néznünk, hogy napjaink kemény hangú nyilatkozatait ugyanaz a korábban kifejezetten toleráns, már-már liberális nézeteket valló Balog Zoltán tette-e...

- Kemény hangú? Az emberi méltóságot politikai ellenfeleim esetében is igyekszem tiszteletben tartani. Hallottam én már liberális hangütésben is gyűlölködni politikust. Szerintem egyébként mindenki változik élete során. Folyton azt emlegetni, hogy valaki elhagyta a kezdeti elveit, ez egy politikai, kommunikációs fegyver, amit a szakirodalom karaktergyilkosságnak nevez. Nem teszem meg azt a szívességet, hogy állandóan magyarázkodjak.

- Miért is tenné, hiszen épp az imént mondta, hogy a változás mindenki joga és sajátja...

- Jó, akkor mondom, hogy miben változtam. Az 1990-es évek elején még pozitívumként tudtam elképzelni, ha az új politika hatással lesz az egyházra, segíti a megújulását. Például azt, hogy bánjon jobban a pénzzel, értse meg jobban a fiatalokat. Azóta rájöttem, jobb, ha az egyházra bízzuk a megújulást. A politika ne írjon elő még pozitívumokat sem.

- Segítsen értelmezni egy másik történetet is: gimnazistaként édesapja megbízásából bibliákat csempészett ki a még bolsevik Szovjetunióba. Történt, hogy a református kollégium csapata jól szerepelt egy Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőn, és utazást nyert oda. Nem volt-e vakmerőség, vagy - félve mondjuk - felelőtlenség ilyesmivel megbízni?