Ha tagadnám, hogy én vagyok a Mutzenbacher szerzője, Zweig úr nem hinne nekem, ha viszont leleplezném magam, azt gondolná, tréfálok. Titokzatos mosoly kíséretében hagyták el e szavak Felix Salten száját egy Stefan Zweiggel folytatott beszélgetésben. De nemcsak neki, hanem egész életében senkinek nem vallotta be, hogy ő írta a német nyelvterület állítólag mindmáig egyetlen pornóregényét, az 1906-ban megjelent Josefine Mutzenbachert. A magyar származású, Budapesten Salzmann Zsigmond néven 1869-ben született író, újságíró, kritikus óriási karriert futott be a 20. század elején Bécsben, ahová pár hónaposan került családjával. Gyermekként a legsötétebb nyomor vette körül. Iskolába csak másnaponként járt, mivel a testvérével felváltva használták az egy pár cipőt. Így ismeretei is felemásra sikeredtek - derül ki a bécsi zsidó múzeumban március végéig látható Felix Salten-kiállítás dokumentumaiból.

Az ambiciózus ifjú nem törődött bele hézagos tudásába, szenvedélyesen olvasott, és még szenvedélyesebben írt, olyan kitartással és tehetséggel, hogy a legnagyobb német nyelvű lapok, a Neue Freie Pressétől a Pester Lloydon át a Berliner Zeitungig egyre-másra közölték írásait. Ontotta a karcolatokat, kritikákat, fordításokat, de írt több operettlibrettót, útikönyvet, forgatókönyvet is hat vagy hét álnéven. 1901-ben megalapította az első bécsi kabarét, tagja volt a Jung Wien körnek, ahol összebarátkozott Arthur Schnitzlerrel, Hugo von Hofmanstahllal, a maróan gúnyos stílusáról közismert író-kritikus-újságíró Karl Krausszal viszont olyan ellenséges viszonyban volt, hogy egyszer még össze is verekedtek. Salten egyre híresebb, egyre tekintélyesebb, egyre gazdagabb lett, 1927-1933 között az osztrák PEN Club elnökségéig vitte. 1923-ban írta meg leghíresebb állatmeséjét egy Bambi nevű őzikéről, amely aztán a Walt Disney által készített rajzfilmes változata révén világhírű lett.

Salten nagy nőfaló volt, a pornóírás azonban nem passzolt a karrierjéhez. Márpedig a Mutzenbacher-regény, a "bécsi kéjlányka története saját előadásában", azaz a már idős Josefine Mutzenbacher visszaemlékezésében maga a tömény pornó. A regényben a Bécs legsötétebb mélyéről származó kislány bőkezűen és jókedvűen osztogatja kegyeit fűnek-fának. Vérfertőzés, gyermekszex, testi szerelem a legváltozatosabb helyeken és módon. A lány bőven liliomkorú, azaz a szigorú cenzorok szerint története többszörösen is alkalmas az ifjúság megrontására, hiszen a kiskorú bujaság örömeit hirdeti.

Magánkiadásban jelent meg először a Mutzenbacher, egy férfiklubon keresztül lehetett pult alól hozzájutni, előfizetéssel, számozott kiadásban, cenzúrázás nélkül. Aztán még rengetegszer megjelent, a sztorit meg is filmesítették, sőt később újabb szerzők tollából több folytatását is közölték. Mindazonáltal Németországban még 1990-ben is indexre tették azzal az indokkal, hogy bár kultúrtörténeti értékké emelkedett, káros hatással van a fiatalság erkölcseire.

Egy 1909-ben megjelent lexikonban, amely a rejtőzködő szerzőket veszi sorra (Das deutsche Anonymen-Lexikon), Felix Salten mellett még egy "gyanúsítottja" van a Mutzenbacher-könyvnek: testi-lelki jó barátja, Arthur Schnitzler. Salten nem lehet, gúnyolódott újságjában Karl Kraus, hiszen olyan polgári méltóságba emelkedett, ahová az alantas irodalom nem érhet fel. De ahogy haladt az idő, úgy kopott le Schnitzler neve Saltené mellől, és amikor a termékeny alkotó a Bambit megjelentette, a pályatársak nyomban ráragasztották az Őzszodoma csúfnevet.

Salten azonban makacsul hallgatott, főképpen 1939-ig, amikor is a nácik elől Zürichbe emigrált családjával. Aztán talán anyagi helyzetének romlása, talán a múló dicsőség vitte rá, hogy már ne őrizze oly szigorúan a titkát. Utolsó titkárnője az emigrációban eskü alatt vallotta Salten vejének, Veit Wylernek, a polgárjogi harcosként híressé lett svájci ügyvédnek, hogy az író neki többször is elmondta, ő a pornókötet szerzője. Fritz Hochwälder író pedig arra volt tanú, hogy halálos ágyán félrebeszélve Salten olyan mutzenbacheri cifraságokat kiabált, hogy az minden kétséget kizárt a szerzőséggel kapcsolatban. Megszólalt az ügyben Arthur Schnitzler menye is, aki szerint apósáék a világ legtermészetesebb módján emlegették maguk között, hogy a finom író vetette papírra a pornósztorit.

Salten unokája, a svájci színésznővé cseperedett Lea Wyler soha nem találkozott 1945 októberében elhunyt nagyapjával, de anyja halála után rá maradt az írói örökség, kéziratostól, levelezésestől. Lea Wyler 1980-ban alapított egy Rokpa nevű segélyszervezetet, és azóta ideje jó részét Nepálban és Tibetben tölti, utcagyerekek megmentésével foglalkozik. Európába ritkán jön, de a bécsi zsidó múzeumi megnyitón részt vett. A távolból pedig pert indított egy irodalomtörténész ellen, aki azt merte állítani, hogy a Mutzenbacher-könyvnek nem Felix Salten a szerzője. Gerhard Milchram, a bécsi kiállítás kurátora a HVG kérdésére azt mondta, nem szerzői jogi okokból ragaszkodik az unoka a nagyapa szerzőségéhez, hanem megfelelő helyet kíván neki biztosítani az irodalomtörténetben. Szerinte 95 százalékosan bizonyított, hogy Josefine Mutzenbacher életre keltője Felix Salten volt. A HVG ez irányú kérdésére Nepálból válaszolt Lea Wyler, azt állítva, vaskos dossziényi bizonyítéka van arra, hogy a nagyapja írta a pornóregényt. De nem tagadta, hogy az évtizedek során felgyülemlett szerzői jogdíjak is jól jönnek a Salten családnak.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS