A bírói hatalom - az igazságszolgáltatás tekintélyének védelmére hivatkozva - kínosan ügyel arra, hogy ne teregesse ki a szennyesét. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nem nyilvános fegyelmi és etikai tárgyalásokról szóló határozatokat csak anonimizáltan jelentetik meg még a belső kiadványokban is, a nyilvánosság pedig mindössze arról értesülhet, egy évben hány eljárás indult ítélkezőkkel szemben. Egészen kivételes esetekben persze tudni lehet, kiről van szó. Ilyen volt még 1998-ban Nagy Lászlónénak, a Mátészalkai Városi Bíróság volt elnök asszonyának esete, aki még szakvizsgával sem rendelkező lányát esetenként önállóan engedte bíráskodni, ebből büntetőügy is lett (HVG, 1999. szeptember 25.), s anyát és lányát egyaránt felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtották.
Az Országos Bírói Etikai Tanács 2/2007. számú, eddig még a Bírósági Közlönyben sem publikált határozata nevet nem közöl ugyan, mégsem lehet kétséges, hogy kit marasztal el. "A bíró beadványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, (...) ami teljes terjedelmében egy hetilapban megjelent, és a beadvány szerzőjét pedig egy napilap bíróként tüntette fel" - áll szó szerint a testület határozatában. Ez a leírás egyedül Cserni Jánosra illik, aki 2001 őszétől 2005 nyaráig a Fővárosi Bíróság (FB) titkárságvezetője volt, e tisztéről történt lemondása óta pedig ugyancsak az FB-n folytatja büntetőbírói tevékenységét. Ő fordult az alkotmánybírákhoz (AB), kérve annak kimondását, hogy a bírák számára bármilyen ítéletre vagy folyamatban lévő eljárásra vonatkozó nyilatkozattételi tilalom a véleménynyilvánítás szabadságának indokolatlan és aránytalan korlátozása, s mint ilyen alkotmányellenes, tehát megsemmisítendő.
Az Élet és Irodalom című hetilapban is publikált beadványnak egy zárójeles megjegyzése verhette ki a biztosítékot az etikai testületnél. Ebben Cserni közvetlenül a Legfelsőbb Bíróságot (LB) támadta. "Előfordulhat ellenben - mint ahogy a közelmúltban elő is fordult - olyan eset, amikor a legfelső bírói fórum durván törvénysértő határozatát a nyilatkozásra jogosult minden szakmai érvet nélkülözve törvényesnek tünteti fel a közvélemény előtt, s az annak jogellenességét észlelő, az ügyben alsóbb szinten eljárt bíró a nyilvánosság tájékoztatásától törvény által eltiltva nem hozhatja nyilvánosságra a jogsértést, a későbbi ügyeikben ugyanazon bírói fórum előtt képviseletet ellátó ügyvédek pedig vélt vagy valós megtorlástól tartva nem teszik ezt" - írta.
A hatályos jog Csernit is köti, így a HVG kérdésére nem válaszolhatott, milyen törvénysértő határozatra gondol, de az valószínűleg a Mécs-ügyben született. Az 1956-os halálraítélt Mécs Imre rágalmazásáért Cserni mint első fokon eljáró bíró Bencsik Andrást (HVG, 2004. január 31.) letöltendő szabadságvesztésre ítélte, amit a másodfok felfüggesztettre enyhített, az LB pedig egészen súlytalanná, pénzbüntetéssé változtatta a szankciót.
Az alapkérdés, vagyis hogy kell-e lakatot tenni a bírák szájára, immár évtizedes meddő vita tárgya. Az egyik véglet nyilvánvaló: senki sem kötelezhet bírót nyilatkozattételre, magyarázat adására, ez ugyanis a hatalmi ág függetlenségét csorbítaná. A másik, jelenleg a magyar törvények által képviselt álláspont legalább ennyire abszurd, hiszen attól a bírótól, aki emberek szabadságáról dönthet, megvonja azt a jogot, hogy eldöntse, a tárgyalótermi hivatalos szereplésén kívül meg kíván-e szólalni. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által készíttetett - de nyilvánosságra nem hozott - felmérések szerint állítólag a magyar bírói kar nagy többsége az abszolút tilalom fenntartásának híve, s erre bizonyos mértékig Lomnici Zoltán LB-elnöknek is tekintettel kell lennie, noha ő több alkalommal is kifejtette, alkotmányosan aggályosnak tartja a mostani szabályozást. Megnyugtató választ azonban csak az AB adhatna erre a kérdésre, arról viszont még jósolni sem érdemes, mikor fognak érdemben foglalkozni Cserni beadványával.
FAHIDI GERGELY
