HVG

Akár ezermilliárd dollárt is fordíthatnak külföldi befektetésekre a következő öt évben a Perzsa-öböl arab olajtermelő országai. Szakértők szerint ugyanis legalább ekkora összeg marad szabadon, ha a kőolaj hordónkénti ára ötven dollár felett marad. A közel-keleti térség az olajbevételeknek csak a negyedét képes felszívni, így a következő években az eddiginél jóval több arab olajtőke áramlik elsősorban az USA-ba és Nyugat-Európába. Az utóbbi évtizedekben ugyanis megváltoztak az arab befektetők szokásai.

A hetvenes évek olajárrobbanásából származó - a mostaninál jóval szerényebb - összegeket még átgondolatlanul, a megtérülési szempontokra kevéssé figyelve helyezték ki, főként az USA-ba. Az 1990-es években aztán megjelentek a profitérzékeny úttörők, mint a mára a világ egyik leggazdagabb üzletemberévé emelkedett Al-Valid bin Talal szaúdi herceg, aki vagyona javát az ingatlanbizniszben és a tőzsdén szerezte, és időközben a Citigroup bankcsoport legnagyobb egyéni részvényesévé vált. A kilencvenes évek közepe óta részvényes az abu-dzabi állami olajipari befektetési társaság, az Abu Dhabi International Petroleum Investment Company az első számú osztrák olajcégben, az OMV-ben, amelyben az időközben 17,6 százalékra feltornászott részesedésével mára a második legnagyobb tulajdonossá vált.

Mostanában viszont a főként dubai, katari, bahreini, kuvaiti és szaúdi - állami, illetve magánkézben lévő - befektetési alapok helyezik ki a legtöbb tőkét, mégpedig átgondolt stratégia szerint. Az arab pénzügyi vezetők amerikai és brit iskolákban tanult új nemzedékének jelszava a presztízs helyett immár véglegesen a profit. Nemcsak ingatlanokba és részvényekbe fektetnek, hanem vállalatokat adnak-vesznek a legkülönbözőbb ágazatokban, Nyugaton és újabban már a feltörekvő piacokon is.

Az egyik legnagyobb öbölbeli befektetési alap, a Mohamed bin Rasid al-Maktúm dubai emír tulajdonában lévő Dubai International Capital (DIC) júniusban egymilliárd dollárért 3 százalékos részesedéshez jutott a világ egyik legnagyobb pénzintézetében, a brit HSBC bankban. Két héttel korábban pedig Maan al-Szanea szaúdi mágnás szerzett szintén 3 százalékot a londoni székhelyű pénzintézetben. A DIC további 10 milliárdot kíván költeni a Fortune magazin 500-as listáján szereplő tíz-tizenöt cégben való részvényszerzésre. A dubai alap márciusban 200 millió fontos haszonnal adott túl a két évvel korábban megvett - főként londoni panoptikumáról híres - Tussauds Group 80 százalékán. A vevővel, a Blackstone Grouppal létrehozott közös vállalkozás pedig a Disney után a világ második legnagyobb, szórakoztatóparkokat üzemeltető cégévé vált. A dubai alap másik komoly szerzeménye a Doncasters brit hadiipari cég, amely az amerikai F-35-ös vadászgépekhez és az M-1 Abrams típusú tankokhoz is gyárt alkatrészeket.

A dubai emírként az Egyesült Arab Emírségek kormányfői posztját is betöltő, a lovakért rajongó Maktúm másik befektetési alapja, az Istitmar tavaly júliusban 300 millió dollárért szerezte meg a New York-i Loehmann's luxusdivat-áruházat. Ugyancsak New Yorkban összesen 340 millió dollárt költött hat luxusingatlanra, és övé a Time Warner médiabirodalom 2,4 százaléka is. A Dubai Aerospace Enterprise pedig arra készül, hogy 1,8 milliárd dollárért rátegye a kezét a repülőgépmotorokat és -turbinákat javító, amerikai központú, Kanada és Hollandia mellett még három országban működő Standard Aero Holdingsra.

A szintén az Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Abu-Dzabi kormányának a tulajdonában álló Mubadala Development Company inkább Európában próbálkozik. Az olasz repülőgépmotor-gyártó Piaggio Aero Industries 35 százaléka, Európa autóflotta-kezeléssel foglalkozó legnagyobb vállalatának, a LeasePlannek a negyede, valamint az olasz Ferrari 5 százaléka az övé. Az Abu Dhabi Investment Authority pedig az utóbbi három évtized olajjövedelmeiből mára egy 250-500 milliárd dollárt érő (ez a budapesti értéktőzsdén jegyzett cégek összértékének 10-20-szorosa) nemzetközi pénzügyi portfóliót hozott létre. Tavaly az emírségek külföldre kihelyezett tőkéjének profitja elérte a 60 milliárd dolláros olajexport felét.

A szomszédok példáját követve Hamad bin al-Táni katari kormányfő vezetésével nemrég hozták létre a Qatar Investment Authorityt, amely áprilisban két nagy üzletet is kötött Londonban. Hozzájutott Nagy-Britannia harmadik legnagyobb szupermarketlánca, a J Sainsbury többségi tulajdonához, és tagja annak a konzorciumnak, amely majd 2 milliárd dollárért megvette a Chelsea Barracksként ismert híres londoni laktanyát, ahol luxuslakásokat alakítanak ki. A befektetési alap tavaly közel 3 milliárd dollárért az egyik vezető brit egészségbiztosítót is megszerezte. Nem akar lemaradni a bahreini Arcapita sem: egy éven belül másfél milliárd dollárt kíván kihelyezni. A főként külföldre koncentráló magántőke-befektetési társaság meglepő beruházása volt 2004-ben az egyik brit vízszolgáltató vállalat megvétele 500 millió dollárért. Az eddigi legnagyobb és minden bizonnyal további befektetéseket is elindító arab invesztícióra pedig pár hete került sor: a szaúdi kormány tulajdonában lévő Sabic petrolkémiai óriás 11,5 milliárd dollárért megvette az amerikai General Electric műanyagrészlegét.

Az arab befektetők a feltörekvő piacokon is egyre aktívabbak: az indiai ingatlanpiacon való erőteljes jelenlét után immár Kína a célpont. Azon a májusi napon, amikor a kormány tulajdonában álló Dubai International Financial Centre 2,2 százalékos részt vásárolt a német Deutsche Bankból, a társaságot vezető Omar Szulejman már Kínában tárgyalt együttműködési lehetőségekről. Úgy tűnik, megint Al-Valid mutat példát: a szaúdi befektető társaival - a HSBC-ügylet révén ismert al-Szaneával, valamint az Olaján és a bin Laden családokkal - közösen vezetett Al-Azizia befektetési vállalat tavaly 2 milliárd dollárért vásárolt a Bank of China részvényeiből.

KERESZTES IMRE