HVG

Nem szűkölködik a szimbólumokban az egykor Lenin nevét viselő gdanski hajógyár. A kerítés előtt, a Szolidaritás téren az első kelet-európai szabad szakszervezet megszületésekor emelt, 42 méter magas, 139 tonnás hármas acélkereszt emlékeztet az 1970-es vérengzés 44 áldozatára. A gyalogosbejáraton a Szolidaritás felirat mellett a lengyel származású II. János Pál pápa és utóda, XVI. Benedek portréja látható, amelyek alatt épp a HVG tudósítójának ottjártakor cserélte a virágot egy idős asszony. A gyárban máig érintetlenül őrzik az egykori villanyszerelő sztrájkvezér, Lech Walesa volt műhelyét, és tervezik emlékhellyé alakítását, a gdanski repülőtér pedig már most az exállamfő nevét viseli. A hajógyár kapuja melletti trafikban azonban keveredik a múlt: Walesa-portré és Szolidaritás-bögre mellett Boleslaw Bierut - a lengyel Rákosi - és Sztálin arcképével díszített öngyújtót is kínálnak.

Ezt a jelképrendszert is mérlegre teszik abban a küzdelemben, amelyet az EU és a hajógyár vezetése folytat a vállalat jövőjéért. Neelie Kroes, az Európai Bizottság (EB) versenyügyi biztosa azt szeretné kikényszeríteni, hogy az ország EU-csatlakozása óta a lengyel hajógyártásnak - a gdanski mellett a szomszédos gdyniai és a szintén a tengermelléken fekvő szczecini cégnek - nyújtott, Brüsszel által 1,3 milliárd euróra becsült állami segítség fejében csökkentsék a gyártókapacitást. A két másik gyárral már meg is állapodtak, Gdansk azonban ellenáll, és nem hajlandó három hajóépítő sólyája közül kettőt bezárni, sem a szubvenciót visszafizetni. Az ugyanis a cégvezetés szerint a vállalat végét jelentené.

Az egykori önmaga árnyékaként működő Szolidaritás helyi szervezetének küldöttei augusztus végén Brüsszelbe is elmentek, hogy közbenjárjanak az EB-nél, és még Kroeshez is bejutottak, akivel a gyár vezetői egyelőre nem tudtak tárgyalni - jegyezte meg a HVG-nek Andrzej Buczkowski vezérigazgató-helyettes. Buczkowski egyébként vitatja az EU által követelt összeget, és úgy véli, Gdansk legfeljebb 100 millió zloty (1 euró = 3,7 zloty) állami támogatást kapott. Ráadásul - tette hozzá - a szubvenció csak a korábbi, például társadalombiztosítási és adótartozások kifizetését szolgálta, fejlesztésre nem jutott belőle. Buczkowski elképzelhetőnek nevezte, hogy a három sólyából - amelyek mindegyikében jelenleg is hajót építenek - egyet bezárjanak, de ez szerinte csak az egész gyár korszerűsítése után lehetséges. Épp ahogyan az a két keletnémet hajógyárban, Wismarban és Warnemündében történt, amelyeket az újraegyesítés után a kormány több mint 1 milliárd márka költséggel felújított, és csak ezt követte az EU által előírt kapacitáscsökkentés és a privatizáció.

A gdanski gyár - mint azt a felületes szemlélő is láthatja - alapos korszerűsítésre szorul. Az 1970-es évek szocialista nehéziparát idéző hangulatba leginkább az visz új színt, hogy műszakváltáskor a kapun nem "kis Polskik", hanem főleg Lengyelországban gyártott dél-koreai autók gurulnak ki. A 7 hektáros óriás üzemcsarnokban büszkén mutatják, hogy a hatalmas acéllemezeket plazmatechnikával vágják, ám a belőlük készülő hajótestrészek összeállításánál, hegesztésénél és csiszolásánál továbbra is a kézi munka uralkodik. A gyár a fénykorban megszokott 17 ezer fő helyett alig 3 ezret foglalkoztat. Szakképzett munkaerőből azonban hiány van, jóllehet a gyár a lengyel átlagfizetésnél 30-40 százalékkal többet kínál. Buczkowski szerint akár kétszáz hegesztőt is azonnal fel tudnának venni, de azok inkább Nyugaton - például norvég hajógyárakban - vállalnak munkát.

A gondokat súlyosbította, hogy a hatalommal való szembeszállásra mindig is hajlamos gdanski gyár gyakran volt a politika mostohagyereke. Az 1970-es munkáslázadás után inkább Szczecint és főleg Gdyniát fejlesztették, és a Szolidaritás bölcsője a szükségállapot 1981-es bevezetése után sem dúskált beruházásokban. Mieczyslaw Rakowski miniszterelnök 1988-ban gazdasági érvekkel operálva, ám politikai okokból akarta bezárni az 1945-ben a korábbi német hajógyárak helyén létrehozott óriásüzemet, de nem járt sikerrel. Az 1990-es évek elejének Szolidaritás-bázisú kormányai szintén politikai megfontolásból bántak óvatosan a gyárral, mert a korszerűsítés tömeges elbocsátásokkal járt volna. A leépítések a posztkommunisták hatalomra kerülése után felgyorsultak, pénz azonban - a gyár hívei szerint bosszúból - ekkor sem jutott a modernizálásra, és a vállalat 1997-ben csődbe ment.

A tönkrement céget 1998-ban vásárolta meg az atomfizikusból üzletemberré lett Janusz Szlanta, aki korábban a gdyniai üzem irányítását is átvette. Gdansk ekkor évekre lényegében a gdyniai gyár beszállítójává vált, és az egyszerűbb, kevésbé jövedelmező megrendelések jutottak neki - festett hátteret a HVG-nek Artur Kielbasinski, a legnagyobb regionális napilap, a Dziennik Balticzky internetes kiadásának főszerkesztője. Az ezredforduló után a megugró acélárak és a dollár árfolyamának esése ismét csődbe juttatták Gdyniát és Gdanskot, a bankok bizalma elfogyott, nem finanszírozták tovább a hajógyártást. Az állam azonban igen, cserébe visszakapta a közös cég részvényeit. A kvázi visszaállamosítást ismét politikai döntés követte: tavaly ősszel - az önkormányzati választások előtt - a jobboldali-konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) vezette varsói koalíció újra önállóvá tette a gdanski gyárat, melynek élére a Lengyelországot irányító Kaczynski fivérek bizalmasa, Andrzej Jaworski került.

Az időközben Gdansk városa által körbenőtt hajógyár számára a korszerűsítéshez szükséges forrás lehetne a hatalmas üzem termelésre nem használt - az utóbbi években keresett belterületté vált - részeinek eladása. Az ingatlan értékét növeli az újjáépített óvároshoz való közelsége. A 73 hektáros hasznosítható ingatlanvagyont azonban a Gdanskban nem túl népszerű Szlanta kivitte a Synergia 99 nevű offshore cégbe, amely a londoni Docklandshez hasonló új városrészt tervez építeni. A kiutat így Buczkowski - aki szerint az önálló korszak eredményei eddig biztatóak, az első fél évben 79 millió zloty bevétel mellett 10 millió adózott nyereség volt - a privatizációban látja. A vevőjelölt az ukrán Donbassz acélipari csoport, amelynek 5 százalékos pakettje van a hajógyárban, és megkezdte a tárgyalásokat a teljes felvásárlásról.

NAGY GÁBOR / GDANSK