Riasztó lövések
Az amerikai legfelsőbb bíróság bejelentette: megvizsgálja, miként lehet korlátozni az állampolgárok fegyvertartási jogát. A kérdés - főként a finnországi középiskolai vérengzés után - Európában is egyre gyakrabban felvetődik.
HVG |
A bíróságnak az alkotmány 1791-ben életbe lépett, úgynevezett második módosítását kell értelmeznie, amire csaknem hetven éve nem volt példa. Ez a kitétel egyetlen mondatban szól arról, hogy az állam biztonságának garantálásához jól szabályozott nemzetőrségre van szükség, és arról, hogy az emberek fegyvertartási jogát nem lehet megsérteni. A sajátos központozás miatt a megfogalmazás nem egyértelmű. Sokan úgy vélik, a rendelkezés az egyénnek biztosítja a szabad fegyvertartás lehetőségét, míg a közkézen forgó fegyverek nagy száma miatt aggódók abban biztosak, hogy csak kollektív, mégpedig a rendfenntartó szerveket megillető jogról van szó. A legfelsőbb bíróság eddig háromszor - legutóbb 1939-ben - tárgyalta e kérdést, és mindannyiszor a korlátozáspártiak mellé állt. A jelenlegi kormányzat viszont - mint arra a minap a The Washington Post amerikai napilap utalt - öt éve az egyéni jogok biztosítása mellett tört lándzsát, így különösen izgalmasnak ígérkezik az újabb eljárás, amely elemzők egyöntetű megállapítása szerint még az elnökválasztási küzdelemre is befolyással lehet. Sőt mintha már most is hatna rá: a republikánus jelöltségre esélyes Rudy Giuliani, akinek polgármestersége alatt, 2000-ben New York még beperelte a fegyveripart, mert az "ártatlan emberek szenvedéséből húz hasznot", a minap az AP hírügynökségnek már úgy nyilatkozott, hogy a második módosítás egyértelmű fegyvertartási jogot biztosít a polgároknak.
A fővárosi rendelkezés a legszigorúbb ugyan az Egyesült Államokban - hozzá fogható csak Chicagóban van -, de nem jelent teljes tilalmat. Pisztolyt ugyan nem, de más könnyű fegyvert, például puskát - töltetlenül, szétszerelve vagy speciális zár alatt - tarthatnak a washingtoniak is. Adrian Fenty polgármester szerint sok életet mentettek meg a bűnözés visszaszorítását célzó szigorral, a másik oldal képviselői viszont arra hivatkoznak, hogy az erőszak megfékezésének leghatásosabb eszköze a szabad fegyvertartás, és a washingtoni reményeket nem igazolják a kriminalisztikai statisztikák sem. A tavalyi 177 gyilkosságból 135-öt követtek el lőfegyverrel, ugyanannyit, mint a korlátozás életbe léptetésének évében, 1976-ban, és a mutatók alakulása sem különbözik az országos adatoktól.
A fegyvervásárlási szabályok némi szigorítására nemrég szövetségi szinten is kísérletet tettek, mégpedig a virginiai Blacksburg műszaki egyetemén áprilisban elkövetett, 32 emberéletet követelő vérengzés (HVG, 2007. április 21.) hatására. Júniusban a képviselőházon át is ment, szeptemberben a szenátusban azonban megfeneklett az a törvénytervezet, amely egyebek között kötelezővé tenné, hogy az USA államai minden, az elmeorvosi esetekről és a büntetett előéletről szóló információt automatikusan továbbítsanak abba az adatbázisba, amelyet a fegyvereladáskor a vevők ellenőrzésére használnak.
Egy tragikus eset nyomán vették fontolóra Finnországban is az Európában egyedülállóan engedékeny szabályok szigorítását. Miután november elején egy 18 éves fiú hét diáktársával, egy tanárával, majd magával is végzett a középiskolájában, Helsinki is késznek mutatkozik arra, hogy a fegyvertartás - szülői hozzájáruláshoz kötött - 15 éves alsó korhatárát 18 évre emelje. Pedig néhány hónapja még határozottan ellenállt az Európai Unió ilyen törekvéseinek, mondván, az országban sokan - mintegy 300 ezren - hódolnak a vadászat ősi hagyományának, a fegyveres bűncselekmények száma pedig nem ad okot különösebb aggodalomra: a statisztikák szerint minden hetedik gyilkosságnál használnak lőfegyvert, szemben az amerikai kétharmados aránnyal.
Finnország így a legjobban felfegyverkezett állam lett Európában, és a világon is az élmezőnyben szerepel. A hivatalos kimutatások szerint az 5,3 millió polgár összesen mintegy 1,6 millió pisztolyt, puskát birtokol, a világ könnyűfegyver-készleteiről a genfi Nemzetközi Tanulmányok Továbbképző Intézetében évente készülő jelentés viszont úgy becsüli, hogy legalább minden második finnek van fegyvere (lásd ábránkat). Az összesítést az Egyesült Államok vezeti - ott száz emberre kilencven lőfegyver jut, vagyis a világon a civilek kezén lévő mintegy 650 millió fegyverből közel 270 millió van az USA-ban. A második helyen Jemen áll, a harmadik finneket pedig - megelőzve a forrongó Irakot és a háborús örökséget még magán viselő Szerbiát - Svájc követi. Az alpesi országban ugyanis a katonai kiképzésen átesett tartalékosok otthon őrzik fegyverüket, sőt végleges leszerelésük után is megtarthatják azt.
Igazán látványos eredményt csak nemzetközi összefogással lehet elérni - legalábbis ezt látszik bizonyítani a brit példa. A szigetország szorgalmazza, hogy az EU mielőbb módosítsa az 1991 óta érvényes 477-es direktívát, és fogadjon el minden tagországra nézve kötelező fegyvertartási szabványokat. Egyre több gondot okoznak ugyanis a külföldről beáramló fegyverek, például azok, amelyek hatástalanítottakként érkeznek, de könynyű működőképessé tenni őket. London a maga részéről már rég szigorított: az 1996-os dunblane-i iskolai vérengzés után a világ legkeményebb törvényeinek egyikét léptette életbe (még ahhoz is különleges belügyminiszteri engedély kell, hogy a 2012-es olimpián megtarthassák a lövészversenyeket), ugyanakkor érezhetőek ezzel ellentétes folyamatok is az unióban. A lengyel infrastruktúra-ügyi miniszter például éppen a napokban mutatkozott nyitottnak arra a kezdeményezésre, amelyet egy magazin indított el a fegyvertartási engedélyek megszerzésének könnyítése érdekében.
POÓR CSABA