Elévült a hanyag kezelés vétsége, amelyben védenceinket bűnösnek mondta ki a múlt héten a Fővárosi Ítélőtábla (FI), ezért reményeink szerint a Legfelsőbb Bíróság (LB) felmenti őket - jelentette ki az egykori postabanki vezetőket védő ügyvédek közös álláspontjaként Zamecsnik Péter. A büntető törvénykönyv szerint ugyanis egy bűncselekmény elévülési ideje a maximális büntetési tétele, de legkevesebb három év. A hanyag kezelés esetében ez egybevág, mivel azért legfeljebb hároméves börtönbüntetést lehet kapni. Az elévülési időt megszakítja, ha a konkrét bűncselekmény miatt eljárás folyik. Ám az egykori postabanki vezetőkkel szemben 1999 elején vezető tisztségviselő visszaélése miatt indult nyomozás, s a rendőrség csak 2003-ban - vagyis bőven az elévülési idő lejárta után - gyanúsította meg őket különféle vagyon elleni bűncselekményekkel.

Ennek ellenére épp hanyag kezelésben találta az FI bűnösnek Princz Gábort, a Postabank egykori első emberét és három igazgatósági tag helyettesét, Varga Ivánt, Tarr Józsefet és Lovas Józsefnét, azt róva fel nekik, hogy 1995 és 1997 között 17 milliárd forintos vagyonvesztést okoztak a pénzintézetnek. Ezért őket az akkori jogszabályok szerinti legsúlyosabb, Princzet 3,6 millió forintos, társait pedig fejenként másfél millió forintos pénzbüntetéssel sújtotta. A bíróság enyhítő körülménynek tartotta, hogy Princzék ügyében több mint négy évig nyomozott a rendőrség, az - őket egyébként felmentő - elsőfokú ítéletre majdnem három évet kellett várniuk, a mostani, másodfokú verdikt pedig további másfél év alatt született meg. Mentségül szolgál a bírák számára, hogy két mázsa súlyú, 80 ezer oldalas irathegyen kellett átrágniuk magukat. Az ítélőtábla döntése egyébként a vádhatóságnak sem felel meg, ők sikerként élik ugyan meg Princzék bűnösségének a kimondását, de súlyosbításért fellebbeztek az LB-hez, amely akkor járhat el harmadfokon, ha az első- és a másodfokú verdikt ellentétes.

Mindenesetre a másodfokú ítélet indoklása - legalábbis a szóban elhangzottak alapján - számos kérdést nyitva hagyott. Nem tudni például, hogyan csökkent a vádiratban még 36 milliárd forintosra tett vagyonvesztés 17 milliárdosra, s az sem teljesen világos, hogyan szelídítették az eredeti, sokkal keményebb, szándékosságot feltételező, nyolcéves börtönnel büntethető hűtlen kezelés vádját a csak gondatlanul elkövethető hanyag kezelésre. Mindez persze kiderülhet, ha az ítéletet leírják, de ez - ha csak azt vesszük, hogy az elsőfokú verdikt írásos változata 130 oldal - nem holnap lesz.

Ám legyenek bűnösök vagy ártatlanok jogi szempontból a postabankárok, a közvélemény elítéli őket, mert az állam az adófizetők pénzéből több mint 200 milliárd forintot költött az ország korabeli második legnagyobb pénzintézetére az 1997 elején kitört betétesi pániktól kezdve addig, amíg 2003-ban 101 milliárdért eladta azt az osztrák Erstének. Ehhez mérve az ítélet - a pénzbüntetéssel együtt is - enyhének tekinthető, s igazából senkit sem tesz felelőssé a történtekért. Azt ugyan megemlítették az FI bírái, hogy az állam sem tulajdonosként, sem felügyeletként nem állt a helyzet magaslatán, ám az esetleges felelősöket ennyi év után már nem lehet elmarasztalni.

"Felháborítónak tartom ezt az ítéletet, és mélyen hiszek abban, hogy végül felmentenek" - kommentálta a HVG-nek Princz Gábor, akit Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter véd. Szerinte senki sem figyelt oda arra, hogy a hatóságok csak 1997 végéig vizsgálták a postabanki történéseket, jóllehet ők 1998 nyaráig vezették a bankot. Princz szerint ennek oka az, hogy az Orbán-kormány 1998 végén úgy tett bele közel 160 milliárd forintot a Postabankba, hogy ezzel máig sem számoltak el az aktuális kormányok, a konszolidáció dokumentumait pedig titokban tartják. "Ezzel a mi nyakunkba varrják azt a felelősséget is, amely utódainkat terhelné" - szögezte le. Tény: a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2000-ben készített egy soha nem véglegesített jelentést, ami szerint az állam az indokoltnál 30 milliárd forinttal többet költött a Postabank rendbetételére, ám azon túl, hogy ezt 2006-ban a sajtó kiszivárogtatása után hivatalosan is nyilvánosságra hozta, a Gyurcsány-kormány semmit sem tett az igazság kiderítésére.

A hanyag kezelés egyébiránt nehezen megfogható bűncselekmény. Az követheti ugyanis csak el, akire olyan vagyont bíztak, amelynek a kezeléséről külön törvény szól. Márpedig a Postabank vagyonáról (noha legalább közvetve mindig is volt állami tulajdonosa is) sosem rendelkezett külön törvény, mint például a Magyar Fejlesztési Bankéról, ezért abban, akárcsak a többi kereskedelmi bankban, hanyag kezelést nem lehetett elkövetni - érvelnek a fellebbező ügyvédek. Szerintük erőltetett, hogy az FI a minden bankra egyformán vonatkozó gumiszabályt, a korábbi pénzintézeti, mostani hitelintézeti törvényt vette elő, s azokból vezette le, hogy a Postabank igazgatósági tagjai szabályt szegtek. Egyebek között nem gondoskodtak arról, hogy a bank tőkeellátottsága biztonságos legyen. A bíróság ezt bűncselekménynek tartotta ugyan, de nem szándékosnak, mivel Princz és csapata az utolsó pillanatig meg akarta menteni a bankot.

A mostani ítélet bája, hogy e logika alapján a Postabank 1995-1997 közötti teljes igazgatósága bűnös lehetne. Ám a külső igazgatósági tagokkal - például Sárközy Tamás jogászprofesszorral vagy Pongrácz Antal korábbi OTP banki vezérigazgató-helyettessel és szerencsejáték rt.-beli vezetővel - szemben már 2001-ben megszüntették a nyomozást. "A hanyag kezelést csak önállóan lehet elkövetni, társtettesként nem. A mostani ítélet viszont kollektív felelősséget állapít meg, a szóbeli indoklásból nem derült ki, hogy az egyes bankvezetők konkrétan mit követtek el, s az milyen összefüggésben áll a vagyonvesztéssel" - sorolta az általuk visszásnak tartott momentumokat Princz másik védője, Nehéz-Posony Márton.

A nehezen megszült mostani ítélet épp azért sikerült ilyen erőltetettre - mondják a szakértők -, mert bár a bírák büntetőjogi értelemben felelősnek "érzik" az egykori postabankárokat a pénzintézet veszteségeiért, ezt a vádiratból nem tudták egyértelműen levezetni. Így, jobb híján, előhúzták a hanyag kezelés vétségét. Czine Ágnes, az FI büntetőkollégiumának vezetője utalt is arra egy, az ítélet napján az Este című tévéműsornak adott interjújában, hogy a vádiratban az ügyészség nem a bank vagyonának elvesztését okozó konkrét tranzakciókat citálta, hanem a Princz-féle vezetés üzleti stratégiáját - benne például a kamatpolitikát - tartotta bűnösnek. Csakhogy a hibás üzletpolitika, még ha veszteségessé is teszi a bankot, önmagában nem bűncselekmény - ezért mentette fel a vádlottakat első fokon Diós Erzsébet bírónő nagy port kavart 2006-os ítéletében. S bár a vádhatóság találhatott volna bőven példát arra, hogy a Postabank túlzott kockázatot vállalt - például az amerikai HTCC telefontársaságnak 25 milliárd forintos hitelkeretet nyitott 1996-ban, amikor a bank tőkehelyzete egy adósnak legfeljebb 3 milliárd forintnyi kihelyezést tett lehetővé -, ezzel sem bizonyította volna feltétlenül a döntéshozók szándékos bűnösségét. Ez ugyanis csak akkor állna meg, ha a bankosok eleve tudták volna, hogy adósuk nem fog fizetni.

Vélhetően a Postabankban, akárcsak szinte bármely magyarországi bankban, az utóbbira is akadhatott precedens. Sokan feltételezik, a postabanki ügyekről készült vádirat azért maradt az általánosságok szintjén, hogy - akárcsak a 20 milliárdot elsíboló Kulcsár Attila egykori sztárbróker esetében - ne kerülhessenek politikusok is a vádlottak padjára. Járai Zsigmond, az Orbán-kormány első pénzügyminisztere, volt jegybankelnök nemrégiben megjelent, A pénz beszél című könyvében így emlékezik vissza a jobboldal Postabankkal szembeni fellépésére: "Az a pletyka járta, hogy a pénzintézet nagy hatalmú vezetője mindegyik párttal, így a Fidesszel is jó kapcsolatokat alakított ki. Amikor erre rákérdeztem, Orbán kijelentette, ez nem igaz..." Ezek után "Stumpf Istvánnal felszólítottuk Princzet, hogy azonnal mondjon le. Megpróbált fenyegetőzni, (...) de nem voltunk vevők a zsarolásra."

Az igazság azonban ennél sokkal árnyaltabb lehet, hiszen a Princz vezette Postabank egyik leánycége 1998-ban - egyik utolsó akciójaként - 380 millió forintért, a névérték több mint 25-szöröséért szerzett 49 százalékos üzletrészt a Fidesz-közeli Mahir Cityposter Kft.-ben (HVG, 1999. május 29.). A befektetés utóbb rossznak találtatott, a veszteséget - az Orbán-kormány által végrehajtott konszolidáció keretében - az adófizetők állták. A bíróság elé végül egyetlen "politikai áthallású" ügy került, az akkoriban 50 százalékban Máté László szocialista pénztárnok által tulajdonolt Budai Hengermalom Kft. egyik, 300 millió forintos hitele, amelyen a bank 1997-ben 121 milliót bukott. Az egyedüli vádlottként szereplő Princzet azonban ebben az ügyben első és másodfokon egyaránt felmentették.

GYENIS ÁGNES