Elvesztette saját tőkéjének csaknem kétszeresét 2006-ban a domoszlói takarékszövetkezet, a tulajdonosok többsége mégsem tudott a pénzügyi válságról. Érdektelenség övezte ugyanis azokat a 2007-es részközgyűléseket, ahol Safranka János elnök-ügyvezető beszámolt a 2006-ban keletkezett veszteség mértékéről, és indítványozta a kiutat jelentő beolvadást a Gyöngyös-Mátra Takarékszövetkezetbe. Holott tanulságosak a domoszlói takarék üzleti beszámolói, amelyekből kiderül, hogy 2005-ben a kihelyezések csaknem 60 százalékával az azóta nagyrészt csalásnak bizonyult követelésvásárlási ügyleteket finanszírozták, s az üzletág aránya még 2006-ban is 47 százalék volt. Miután az ügyletek mögött álló adósok nem fizettek, 2006-ban 630 millió forint értékvesztést kellett elszámolnia a takaréknak.
A sietős beolvadással sikerült elsimítani a botrányt, míg az a minap ki nem pattant, amikor a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) sajtótájékoztatón jelentette be, hogy letartóztattak négy vállalkozót, Hubicsák Ferencet, a diósgyőri DVTK fociklub volt tulajdonos-elnökét, illetve társait: Balgoczki Attilát, Halász Andreát és Körmendi László Pált. Azzal gyanúsítják őket, hogy az általuk irányított bűnszervezet 10 milliárd forinttal károsította meg a takarékszövetkezetek harmadát, és többek között csődbe juttatta a domoszlói hitelintézetet.
A tetemes veszteséget okozó pénzügyi manőver lényegében járművek, építési gépek, számítástechnikai eszközök bérbeadásából származó bérletidíj-követelések eladása volt. A követelések értékesítését 2003 elején a DunaRent Classic Zrt. kezdte el, majd később ugyanahhoz a tulajdonosi háttérhez köthetően más cégek is belevágtak az üzletbe, amely az NNI szerint 2007-ig folyt. A takarékszövetkezetek éves hitelkeretekben állapodtak meg az utóbb csalással gyanúsított vállalkozókkal, akik a keret erejéig szállították a különféle bérleti szerződéseket, négy és fél év alatt összesen 1450-et. Csakhogy a bérlet sok esetben fiktív volt, mert nem létezett a bérbe adott eszköz, vagy a bérlő nem tudott arról, hogy ő éppen egy mezőgazdasági gép részleteit fizeti. Előfordult az is, hogy a bérlet valós volt, viszont jelentősen túlárazták a bérbe adott eszközt, s így fújták fel a takarékszövetkezeteknek eladott követeléseket. A takarékok azonban nem vizsgálták meg sem az ügyleteket, sem a bérlők fizetőképességét, mert a vállalkozásoktól megvásárolt követelések után egy ideig befolyt a törlesztés, amelynek beszedésével egyébként magukat a követeléseket eladó vállalkozásokat bízták meg. A bomba csak 2005 végén robbant, amikor a Napi gazdaság című újság akkori értesülései szerint a vállalkozói csoporthoz tartozó Foltvarázs Kft.-től nem érkezett többé pénz.
A nagy sajtóvisszhangot kapott csalás és a domoszlói takarékszövetkezet emlegetése miatt néhány takarékszövetkezeti tag - a helybéli beszámolók szerint - most ébredt rá, mi történt, mégsem követelik a volt vezetés felelősségre vonását, hiszen a veszteséget lenyelő gyöngyösi hitelintézetnek köszönhetően nem vesztek el a részjegyek.
"Nem volt ez rossz üzlet a gyöngyösiek számára sem" - szépítette a helyzetet egy helyi asszony, utalva arra, hogy öt erős betétállományú, jól felszerelt, ráadásul többségében nemrég tatarozott fiókkal gyarapították a szomszédvár hálózatát. A tőkéjét elbukott takarék mellé némi stafírung is járt: Sohajda Jánosné, a Gyöngyös-Mátra elnök-ügyvezetője is megerősítette a HVG-nek, hogy 300 millió forint alárendelt kölcsöntőkét kaptak a takarékszövetkezetek intézményvédelmi alapjától az OTIVA-tól, amelynek révén most 1,1 milliárd forintra rúg a szavatoló tőkéjük. "Az öt év alatt törlesztendő kölcsöntőke után azonban nem kevés kamatot is kell fizetni" - árnyalta a képet az elnök, bár hozzátette, amennyiben nyereségük megfelelően nő, idő előtt törleszthetnek. A tavalyi év mindenesetre biztató, adózás utáni eredményük 70 millió forint volt.
A bűnszervezetről tartott sajtótájékoztatón csak a domoszlói takarékszövetkezet tőkevesztését emelték ugyan ki, ám további három takarékszövetkezetnek is fel kellett áldoznia az önállóságát a helyzet rendezésére (lásd keretes írásunkat). A befogadó takarékszövetkezetek a többi esetben is elég erősek voltak ahhoz, hogy lenyelhessék a veszteséget, igaz, az OTIVA-tól összesen 430 millió forint pótlólagos tőkét ők is kaptak. Az intézményvédelmi alapnak így összesen 730 millió forintba került a csalás miatti konszolidáció, a veszteség fennmaradó részét központi segítség nélkül rendezték a károsultak, amelyek közül - a HVG információi szerint - akadnak integráción kívüli takarékok is, amelyek a 11 tagot számláló Takarékszövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetségbe (TÉSZ) tartoznak. Mindenesetre az idetartozó Szegvár, valamint a Tiszaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezetnek is postázott tavaly a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a tőkemegfelelés biztosítására vonatkozó figyelmeztetést, bár arról nem nyilatkoztak a HVG-nek az érdekeltek, hogy erre a bebukott követelésvásárlások miatt volt-e szükség.
Arról sem szól a fáma, mely takarékok támaszkodtak vállalkozóktól érkező tőkeinjekcióra, piaci információk szerint erre több példa is volt, mert sokak számára megéri pénzintézetbe fektetni. A tagok önzetlenségére utalnak a befolyásoló részesedésszerzéseket engedélyező felügyeleti határozatok is (lásd táblázatunkat a 108. oldalon).
A pórul járt takarékok nagy része azonban önerőből rendezte a 2003-ban kezdődött csalássorozat által okozott veszteséget. Az egyik gyanúsított védőügyvédje szerint azért, mert az emlegetett 10 milliárd forintnál nagyságrendekkel kisebb a kár. "A DunaRent Classic Kft. mindig fizetett a takarékszövetkezeteknek, amelyek együttesen évente 1-2 milliárd forintig vásároltak a közvetítésével bérleti követeléseket" - jegyezte meg Ugrin Tamás ügyvéd a DunaRent Classic Kft. ügyvezetőjének védelmében, akinek az autók bérbeadásával foglalkozó cége révén korábban is jók voltak a kapcsolatai a takarékokkal. A visszaélések az ügyvéd szerint akkor kezdődtek, amikor a DunaRent farvizén feltűntek a piacból részesedni akaró egyéb cégek is. A HVG úgy tudja, köztük van az ITM Auto és ITM Invest, az NSA Lízing és a Leo Security, valamint a már említett Foltvarázs Kft. Ugrin szerint nincs szó bűnszervezetről, mindössze arról, hogy ismerték egymást az említett cégek tulajdonosai, akik közül többen a DunaRent alkalmazottai voltak.
Az OTIVA és a PSZÁF közreműködésével 2006-ban leállított követelésvásárlási üzlet azonban nem a dunarentesek fejéből pattant ki, hanem először az 1989-ben alakult Oster Lízing alkalmazta, amelynek közvetítésével csaknem 6 milliárd forint összegű követelésállomány halmozódott fel a takarékszövetkezeteknél. Ezt a követelést azonban később egy tulajdonosváltás kapcsán fillérre rendezték.
A DunaRent Classicot, illetve ügyvezetőjét, Balgoczki Attilát a PSZÁF már tavaly eltiltotta az engedély nélkül nyújtott pénzkölcsönzéstől, Balgoczkira 1 millió forintos bírságot kiszabva. Balgoczkit már egy ideje szemmel tarthatta a felügyelet, ugyanis 2002 novemberétől néhány hónapig befolyásoló tulajdonosa és ügyvezetője volt a budapesti Kresz Géza utca 24. szám alatt bejegyzett Foltvarázs Kft.-nek, 2003-tól 2004-ig pedig jelentős befolyással rendelkezett a Kresz Géza utca 25. szám alatt megtalálható ITM Investnél. A Kresz Géza utcától a jelek szerint nem tud elszakadni a cégcsoport, ma ugyanis a Kristálycoop Zrt. cégtábla virít a 25-ös szám alatt, amelynek vezérigazgatója az a Halász Andrea, aki résztulajdonosa volt az ITM Investnek, majd az ITM Autónak, s ugyancsak gyanúsítottja a csalássorozatnak.
A Kristálycoop cégiratai szerint a társaság felügyelőbizottságának elnöke volt Sohajda Jánosné, a Gyöngyös-Mátra elnöke, aki azonban a HVG kérdésére elmondta, csak addig töltött be vezető posztot, míg a céget 2007. februárban korábbi tulajdonosai el nem adták. Azon a közgyűlésen pedig nem volt jelen, ahol az adásvételt a tulajdonosok jóváhagyták. A vevő egyébként Halász Andrea volt a cégiratok szerint.
PAPP EMÍLIA
