Nyugaton vannak, akik félnek Oroszországtól. Ezek az emberek egyáltalán nem örülnek annak, ha orosz befektetők nyugati cégeket vásárolnak, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy országunk az új technológiák révén alapanyag-termelőből fejlett állammá váljon - mondta a napokban Moszkvában Viktor Vekszelberg, az orosz olaj- és fémipar egyik meghatározó üzletembere. A Forbes című amerikai gazdasági magazin becslése szerint több mint 10 milliárd dolláros vagyont felhalmozott oligarcha szavait tettek követték: április első napjaiban 537 millió dollárért másfél millió Oerlikon-részvényt vett, s ezzel 14-ről közel 25 százalékosra emelte részesedését a fejlett, egyebek mellett nanotechnológiákat alkalmazó svájci iparvállalatban.

A tavaly 5,6 milliárd svájci frankos forgalom mellett 470 milliós adózott eredményt elért, 35 országban 20 ezer embernek munkát adó Oerlikonban egyelőre az osztrák Victory Industriebeteiligung AG a fő részvényes a maga 28 százalékos részesedésével. A Bahamákon bejegyzett, Vekszelberg többségi tulajdonában lévő Renova Holding azonban máris bejelentette: ha a svájci versenyhatóságok jóváhagyják, további 7,6 százalékos Oerlikon-csomagot vesz az eddigieket is eladó Deutsche Banktól.

Vekszelberg nem számít újoncnak Svájcban. Tavaly 30 százalékos részt szerzett az ugyancsak modern gyártási eljárásokat alkalmazó, elsősorban olaj- és gázkitermelési eszközöket, illetve gépeket gyártó Sulzerban. Az 51 éves üzletember az ipari beruházások mellett különféle svájci befektetési alapokba is beszállt, így az alpesi ország vált tevékenységének egyik központjává.

A Nyugat-Ukrajnában született, a moszkvai vasútmérnöki karon végzett Vekszelberg az 1991-ben szétesett Szovjetunió végnapjaiban vágott bele az üzleti életbe: máig maga mellett tartott, volt osztálytársából lett üzlettársával, a 20 éves korában, 1978-ban a Szovjetunióból az USA-ba távozott Len Blatavnyikkal együtt számítógépek importjával és eladásával kezdte. A ma már mintegy 11 milliárd dollárnyi befektetést kezelő, több mint negyven vállalatból álló Renova 1990-ben született meg, s a többi mai mágnáshoz hasonlóan Vekszelbergék is az első orosz elnök, Borisz Jelcin korszakában végrehajtott privatizáció során szedték meg magukat. Az irkutszki, az uráli és a szibériai alumíniumkohókat 1996-ban terelték a Vekszelberg-birodalom egyik zászlóshajójának számító SzUAL-holdingba, a másik koronagyémántjuk, a Mihail Fridman érdekeltségi körébe tartozó Alfa-csoporttal 1998-ban közösen megszerzett tyumenyi olajkitermelő vállalat (TNK). Az utóbbiban 2003-ban 50 százalékos részesedést szerzett a brit BP Group, amely a pénz mellett fejlett technológiát hozott a TNK-BP-re átkeresztelt közös cégbe.

Bírálói szerint a terjeszkedés során Vekszelberg nem bánt kesztyűs kézzel üzleti partnereivel. Részben ennek tudható be, hogy életútját számtalan kisebb-nagyobb jogvita kíséri, beperelték például a TNK megszerzésének módját kifogásoló kanadai vállalkozók. Ukrajnai ügyletei miatt is eljárás indult ellene: üzlettársaival együtt állítólag 50 millió dolláros kenőpénz kifizetésével igyekezett elejét venni, hogy a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra jutott politikusok visszavonják a nikopoli kohászati üzem privatizációját.

A Svájcban terjeszkedő üzletember otthon sem pihenhet: a többségi állami tulajdonban lévő gázipari monopólium, a Gazprom meg nem erősített beszámolók szerint arra készül, hogy megvegye Vekszelbergtől és Fridmantól, valamint a többi kisebb részesedéssel rendelkező orosz tulajdonostól a kezükben lévő 50 százalékos TNK-BP-csomagot, majd további egy százalékot szerezzen a BP-től is. Bár Vekszelberg - csakúgy, mint a színfalak mögötti tárgyalások többi résztvevője - cáfolja az alkudozás tényét, azt közölte, hogy az orosz tulajdonosok 30 milliárd dollárért lennének hajlandóak megválni üzletrészüktől. A hatóságok célkeresztjébe került TNK-BP-nek az egésze ér 40-45 milliárd dollárt, ráadásul az erő pozíciójából tárgyaló Gazprom állítólag csak 15 milliárdot akar fizetni az orosz csomagért.

Maga a mágnás eközben igyekszik jóban lenni a Kremllel. 2004-ben mintegy százmillió dollárért vásárolt vissza Oroszországnak kilenc, az egykori cári műkincsgyűjteménybe tartozó Fabergé-tojást (2004. február 14.). Moszkvai pletykák szerint pedig beszállt a tavaly bemutatott, 1612 című - a 17. század eleji orosz-lengyel háborút "hazafias módon" megjelenítő - film finanszírozásába is.

Vekszelberg egy másik alkufolyamatban is részt vesz. Miután tavaly a kezében lévő SzUAL - a svájci Glencore-ral együtt - beleolvadt a SzUAL fő vetélytársába, az immár a leggazdagabb orosz üzletemberként számon tartott Oleg Gyeripaszka érdekeltségi körébe tartozó RUSzAL-ba, Gyeripaszka és a 22 százalékos RUSzAL-pakettet birtokló Vekszelberg meg akarja szerezni a világ egyik legnagyobb bányavállalata, a Norilszk Nyikkel (NN) 25 százalékos részesedését. Az utóbbit Mihail Prohorov árulja, aki még tavaly úgy döntött, hogy véget vet a korábbi társával, Vlagyimir Potanyinnal folytatott együttműködésnek (HVG, 2007. február 17.). Prohorov 5 milliárd dollárt kérne, valamint a RUSzAl 11 százalékos csomagját, ám Gyeripaszka és Vekszelberg állítólag sokallja az árat. Alkupozíciójukat rontja, hogy nem ők az egyedüli vevőjelöltek: Prohorov részvénycsomagjára Potanyinnak is fáj a foga, aki egy másik orosz oligarchával, Aliser Uszmanovval fogott össze a nagy falat megszerzéséért.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA