Amikor a Hír Tv szinte heti rendszerességgel örvendezteti meg nézőit politikusok, vállalkozók titkos megbeszéléseiről készült kandi kamerás felvételekkel, nehéz elképzelni, hogy pont Orbán Viktor ne lett volna tisztában vele: gondolatai, amelyeket egy bizalmas társalgás keretében osztott meg a minap a Színház- és Filmművészeti Egyetemen összegyűlt hallgatóságával, nem maradhatnak sokáig rejtve. Akár igaz, akár nem, hogy Orbán tényleg azt és úgy mondta az állami beruházások leállításáról, a nyugdíjak tervezett befagyasztásáról, meg arról a két-két pofonról, amit személyesen osztana ki a Magyar Gárda tagjainak, ami eddig nyilvánosságra került, vegyük már észre, hogy itt mindnyájan be lettünk palizva! A blikkfangos címek - "Orbán őszödi beszéde" - alatt hozott idézetek egyetlen célt szolgálnak: azt, hogy a problémákra semmilyen érdemi megoldást nem hozó, de a közbeszédet majd egy évre az ellenzék szája íze szerint tematizáló népszavazás után ismét az ellenzék és annak vezetője határozhassa meg a belpolitikai viták irányvonalát.
Orbán az utóbbi időben szinte már semmi eredetivel nem tudott szolgálni közönségének. A Színművészetin elhangzott "sokaknak sok minden fog fájni"-val viszont végre valami mást és olyasmit mondott, amit a kormánypártok is régóta hallani akartak tőle. Kimondta az ellenzékben eddig kimondhatatlant: a választások után sem lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán. Hogy ez kettős beszéd? Igen. Orbán alighanem épp ezért választott tesztközönségnek egy szűk, feltehetően vegyes politikai összetételű hallgatóságot. Hogy mennyire hiteles ez a hang, még nem tudható, de tény, Orbán végre olyasmiről is beszélt, amiről értelmes vitát lehetne folytatni.
Innen nézve a kormánypártok és Gyurcsány Ferenc első válaszai nem valami reménykeltőek. Mert lehet ugyan magyarázatot követelni Orbán Viktortól a "köpönyegforgatásra", lehet a népeket riogatni azzal - amivel amúgy persze az ellenzék is előszeretettel él -, hogy a másik fél példátlan megszorításokra készül. De ha ez lesz az elkövetkező hetek fő csapásiránya, akkor hamarost újra egy olyan kampány közepén találjuk magunkat, ahol a tizenharmadikra jön a tizennegyedik havi nyugdíj ígérete.
Nehéz persze vitatkozni, amikor pontosan még azt sem tudni, mi hangzott el az ominózus találkozón. Ám ha csak az állítólagos nyugdíjbefagyasztás kérdését nézzük is - amit a szóvivő azóta már értékmegőrzésre "javított" -, hát nem épp azt halljuk a téma szakértőitől, hogy a mai bőkezű nyugdíjrendszer nem finanszírozható, és valamit kezdeni kell vele? Vajon valóban közös érdek, hogy például a gyes időtartamának csökkentési tervére a Fidesz - ami már meg is történt - zsigerből azt mondja: ha elveszik, mi majd visszaadjuk a harmadik évet? De nyugodjon meg az is, aki aggódik: állami beruházások igenis lesznek. Egyetlen kormány sem engedheti meg magának az ellenkezőjét. Ha másért nem, az üzleti és baráti körök - fogalmazzunk így - szimpátiája elvesztésében rejlő politikai kockázat miatt.
Orbánban kétségtelenül megvan a stratégiai képesség, hogy messzebbre lásson az orránál; igaz, a siker hajszolásával már többször is keresztbe tett saját magának. Rövidesen kiderül, hogy a minapi tesztbeszéddel nyert-e vagy veszített. Ha az egyenes beszéd hatására esetleg fogyatkozásnak induló szavazótábor láttán Orbán visszatér az ígérgetés politikájához, akkor - még ha esetleg legközelebb választásokat is nyer vele - tényleg csak üres lózung marad az erős Magyarország.
DOBSZAY JÁNOS
(A szerző a HVG munkatársa)
