A Google partneroldalain már csaknem két éve megjelenhetnek videohirdetések, de a cég eddig kényesen ügyelt rá, hogy legbensőbb szentélyébe, keresőjének találati oldalaira legfeljebb csak néhány szóból álló szöveges hirdetéseket engedjen be. A helyzet most megváltozott: újabban a találatok mellett futó hirdetési sávban mozgóképes reklámok is felbukkanhatnak.

A döntésnek az ágyazott meg, hogy a Google 2007-ben bevezette az univerzális kereséseket, amelyek lényege, hogy a találatok között nemcsak weboldalakra mutató hivatkozások szerepelnek, hanem képek, videók és egyéb információk is. Ez a megoldás jóval hatékonyabbá teszi az átlagos kereséseket, és rengeteg kattogtatást megspórol a felhasználó számára, aki egy oldalon megkap minden alapinformációt, nem kell átlépkednie értük a különböző kategóriákba (amit persze megtehet ezután is, ha célzottabban akar keresni).

Az univerzális kereséseknek azonban volt egy mellékhatásuk: megbontották azt a kényes egyensúlyt, ami a találatok és a szponzorált linkek között fennállt. A pár szavas szöveges hirdetések, amelyek a szövegoldalakon megfelelően érvényesültek, a videókkal és képekkel szemben hátrányba kerültek. A Google lépése tehát elég logikus, és ezt a versenyhátrányt igyekszik megszüntetni.

A felhasználók közül azonban nem mindenki gondolja így. Vannak, akik egyenesen árulással vádolják a Google-t.

A cég szerint erről szó sincs: tartják magukat ahhoz az alapelvükhöz, hogy csak olyan hirdetéseket jelenítenek meg az oldalon, amely kapcsolódik a keresési témához, és így potenciálisan értéket képvisel a felhasználó számára. Ráadásul a változás vizuálisan sem tekinthető drámainak, mert a hirdetés szövege mellett csupán egy kis pluszjellel ellátott gombocska jelenik meg (ezt a megoldást a Google szívesen alkalmazza kiegészítő információk jelzésére), és a videó csak akkor kezd el peregni egy kisméretű, 160 x 140 képpontos lejátszóablakban, ha a felhasználó kattintással elindítja.

Ami az anyagi részt illeti, a videohirdetésekért a Google nem kér felárat: a hirdető a szöveges hirdetéseknél megszokott módon licitálhat, az egyetlen különbség, hogy fizetnie a kis pluszjelen történő kattintásokért kell (nem szükséges tehát, hogy a felhasználó meglátogassa a hirdető webhelyét). A videohirdetések célja ugyanis nem is az, hogy forgalmat generáljanak, hanem hogy a márkaépítésben segítsék a hirdetőt.

A Google döntését blogokban és fórumokon máris hevesen támadják - köztük olyanok, akik még nem is találkoztak ilyen hirdetésekkel. Nem könnyű ugyanis elcsípni őket: az új hirdetési rendszer március végén indult be, de a videók egyelőre csak az Egyesült Államokban elérhető találati oldalakon, és ott is csupán a Google-keresések töredékében (pl. a "laptop" és "phone" kifejezésekhez kapcsolódóan) jelennek meg. Sőt még az is előfordulhat, hogy ugyanazon keresőkifejezésre az egyik alkalommal feltűnik az újfajta hirdetés, máskor viszont nem.

A puristák és reklámgyűlölők azonban így is berzenkednek, és bojkottal fenyegetőznek, a megengedőbbek viszont arra hivatkoznak, hogy amíg a Google nem kér pénzt a keresőszolgáltatásáért (amely ráadásul kimagaslóan a legjobb és legintelligensebb a műfajban), addig a felhasználók is tehetnek apróbb engedményeket - például elviselhetik a néhány pluszjel látványát. Végül vannak, akik csendesen megjegyzik, hogy az egész kérdés túl van lihegve, hiszen léteznek olyan eszközök (például a Firefoxhoz kifejlesztett CustomizeGoogle kiegészítő), amelyekkel a találatokról lefoszthatók a nem kívánt elemek, például a hirdetések.

MÓRAY GÁBOR