A gyümölcstermesztés az időjárás alakulására érzékeny, ezért mindenhol a világon bizonytalan és kockázatos tevékenység. A termésmennyiség, az árak és így a jövedelmek is évről évre erősen ingadoznak. Az uniós agrárpolitika mostohagyermekeként az ágazat csak minimális támogatáshoz jut - írja le a gyümölcságazatra jellemző sajátosságokat Szabó Márton, a Kopint-Tárki vezető kutatója. A hazai termelőket tavaly súlyos fagykár érte, és amúgy is csak minimális tartalékokkal rendelkeznek. Ahhoz, hogy a koncentrált üzletláncokkal és feldolgozókkal szemben állják a sarat, termelői összefogásra volna szükség az értékesítésben. Az együttműködési hajlandóság azonban mérsékelt, az átlátható tészekbe (termelői értékesítő szervezetekbe) tömörülést gátolja a feketekereskedelem, a számla nélküli értékesítés, és a forgótőkehiány, ami nem engedi meg, hogy tésztagként ötven-hatvan napig várjon a gazda az áru ellenértékére.
A friss piac közel 60 százalékát lefedő üzletláncokkal nem könynyű kereskedni, de kell, mert megkerülhetetlenek. Igényeiknek a hazai termelők sok tekintetben nem tudnak megfelelni: nyomott árak, hosszú fizetési határidők, nagy tételek szállítása, az akciókban megugró kereslet rugalmas kielégítése, állandó jó áruminőség, időben pontos szállítások, a szerződések betartása még akkor is, ha az adott pillanatban mástól jobb árat kapnának.
Talán a legnagyobb gond az, hogy a magyar gyümölcstermelők legtöbbje a kevésbé értékes termékszegmensekben, tömegáruval próbálkozik. A konzervalapanyag meggy és alma, a vegyes méretű, ládába dobált dinnye termesztése, szüretelése, szállítása egyszerűbb, de ára is nyomott és ingadozó. Számos jó példa és sikeres üzem mellett a termelők zömének hiányosak a technológiai, menedzsment- és marketingismeretei. Szabó Márton szerint a termelők számlájára írható az is, hogy ragaszkodnak az elavult módszerekhez, változtatni, tanulni nemigen hajlandók. Nemzetközi összehasonlításban alacsonyak a hozamok, elavult a fajtaösszetétel - az alma fele még ma is a nyugatiak által nem túlságosan kedvelt jonatán és idared -, a gyümölcsültetvények 15-20 százalékát öntözik csak, és kezdetleges a fagy elleni védelem (a jégkármegelőzés helyzetéről lásd írásunkat a 84. oldalon). Az utóbbi 10-15 évben telepített almásoknak csak a negyedén termesztenek intenzíven minőségi étkezési almát.
Helyzetük javítása mindenekelőtt magukon a termelőkön múlik, ehhez azonban az eddiginél több és másféle segítséget kell kapniuk az agrárkormányzattól. A nemrég indított, uniós forrásokból finanszírozott beruházási programok esélyt kínálnak a technológiai lemaradás csökkentésére, emellett azonban szerkezet- és fajtaváltásra, jobb termésidőzítésre és általában stratégiai gondolkodásra van szükség. Márkákat kell teremteni, minőségi védjegyeket létrehozni, itthon és az exportpiacokon fel kellene építeni a kiváló minőségű friss magyar termékeket - tanácsolja a kutató.
Lépéseket lehetne tenni a termelői tulajdonú feldolgozás és kiskereskedelmi értékesítés felé (például termelői tulajdonú bolthálózat), de tudatában kell lenni, hogy ez az út különösen tőke- és időigényes. A legnagyobb változásra a termelők alapállásában, a fejekben volna szükség. Ehhez korszerűsíteni kell az oktatási, képzési, szaktanácsadási rendszert. Az agrárkormányzatnak ezen a téren is vannak adósságai, ahogyan a közösségi marketing fejlesztésében, a színvonalas piacelemzésben, a tájékoztatásban, a forgótőkepótló hitelkonstrukciók kidolgozásában vagy a beszállítói programok szervezésében is.
