HVG: Elvtelen, erkölcstelen, törvénytelen, irracionális - ezeket a minősítéseket ön diktálta nyilvános jegyzőkönyvbe az ORTT egyik vagy másik döntése, előterjesztése kapcsán. Holott a megválasztásakor azt nyilatkozta, lehet itt tisztességes munkát végezni. A valóság rosszabbnak bizonyult?

M. L.: Parlamenti meghallgatásomon azt mondtam, elnöki programom, hogy az ORTT-t távol kell tartani a pártpolitikától, s közel kell vinni a közpolitikához. A sokak által méltán bírált médiatörvényben ugyanis komoly alkotmányvédő potenciált látok. Az ORTT köteles ellenőrizni, hogy a rádiók és a televíziók tiszteletben tartják-e az emberi jogokat, feladata a kisebbségek, a gyerekek, a nők jogainak a védelme, sőt az alkotmányos rend védelme is az ORTT jogköre, ha azt megsértené valamelyik szolgáltató. Ez a szál eddig halványabb volt az ORTT jogalkalmazásában, komoly ambícióm, hogy ezt megerősítsem.

HVG: Ennél alighanem nehezebb lesz a pártpolitikától eltávolodni, az ORTT maga az intézményesült pártbefolyás.

M. L.: A médiatörvényből teljesen egyértelműen kiderül, hogy minden testületi tagnak alkotmányos kötelessége a pártatlan működés. Erre mindannyian esküt is teszünk. Százszor elmondtam, hogy amikor behúzzuk magunk mögött az ajtót a testületi ülésen, akkor el kell felejteni, hogy ki küldött minket. Egyébként pedig általános és súlyos társadalmi kérdés ma Magyarországon - az általam korábban vezetett intézet ezt évekig kutatta -, hogy ha nincs tisztességes párt- és kampányfinanszírozási törvény, ha a magyar költségvetés nem bocsát a pártok rendelkezésére legálisan olyan forrásokat, amelyekből működni tudnak, és amelyekből a kampányokat is képesek finanszírozni, akkor a pártok fenntartásának társadalmi költségei horribilisak. Ha párt- vagy kormánybefolyás érvényesül olyan intézményeknél, amelyek pénzt osztanak, akkor az hihetetlen züllés melegágya.

HVG: Ez a leírás ráillik az évente több mint 2 milliárd forintot szétosztogató ORTT-re is. Sajtpapírra 100 millió forint támogatást adni magáncégeknek, mélyen kifogásolható - fakadt ki például az egyik pályázat nélküli támogatási kérelem kapcsán. Lett foganatja?

M. L.: A legsúlyosabb problémák egyikénél tartunk: az ORTT-nek fennállása óta nincs támogatáspolitikája. Ezt egyébként az Állami Számvevőszék is kifogásolta, és a médiatörvény is rendkívül rosszul szabályozza a kérdést. Alapvetően a köz épülésére, műsorkészítésre és műszaki fejlesztésre fordítható a pénz, de a törvényben az szerepel - nagyon-nagyon helytelenül egyébként -, hogy a kultúra támogatására is, általában, akkor is, ha nem közvetíti tévé vagy rádió. Hát a kultúrába meg minden belefér. Persze az lenne a helyes, ha az ORTT alapvetően pályázatokon ítélne oda támogatásokat. De a törvény lehetővé teszi azt is, ha önnek az jut eszébe, hogy a családi háza melletti játszótérre tollaslabda-bajnokságra kér egyedi támogatást, meg is kaphatja. Itt azt történt, hogy két cég, amelyeknek a székhelye rendkívül távol esik egymástól, beadott egyedi támogatási kérelmet, az első betűtől az utolsóig azonos szöveggel, fillérre azonos számításokkal, 100-100 millió forint összegre. Sőt az összes helyesírási hiba is azonos volt a két kérelemben. Ezt, meg kell mondanom, én arcátlanságnak és a médiahatóság súlyos megsértésének tartom.

HVG: Megkapták a pénzt?

M. L.: Nem kapták meg. De nagyon-nagyon nehezen nem kapták meg. A kérelmeket szakértők támogatták, sok-sok ülésen napirenden volt.

HVG: Az ORTT-tagoknak fejenként 20 millió forintos személyes keretük is van, és vita nélkül megszavazzák egymás osztogatásait. Miért nem lehet ezt a kasszát megszüntetni?

M. L.: Az elmúlt három hónapban ezt szinte minden ülésen szóvá tettem, egyetlenegy ilyen támogatást nem szavazok meg. Itt az történik, hogy a testület a közbirtokot személyes parcellákra is felosztja. Ez emberemlékezet óta így van. Miután ezt elfogadhatatlannak tartom, az én keretemet betettem az ORTT által kiírt legrokonszenvesebb pályázatba, a nagyon alacsony összeggel támogatott Nyugat centenáriumi pályázatba. Ez egy kifejezetten jól elosztott kis összeg, de a bírálóbizottság még ebbe is beszavazta például Markó Béla költő és RMDSZ-elnök Az erdélyi macska című művének tévés adaptációját, valamint az egyébként kitűnő novellistáról, Körösi Zoltánról szóló portrét, de nem kaptam választ arra, hogy az illetők vajon a Nyugat hányadik nemzedékéhez tartoznak. Nem kifogásolom, hogy ezekre az ORTT pénzt ad, de van egy pályázati kiírás, aminek abszolút nem felelnek meg.

HVG: A pályázatok bírálóbizottságaiba is az ORTT-tagok jelölnek zsűritagokat, sokszor ismeretleneket, brancsbelieket. Úgy tudni, ön kifejezetten olyanokat javasol ilyen posztra, akiket lehetőleg nem is ismer, és arra biztatja őket, figyeljenek oda minden gyanús dologra. Nyilván jó oka van a figyelmeztetésre.

M. L.: Semmilyen gyanúsítás nincs ebben: ahol közpénzt osztanak, ott veszélyek vannak. Jómagam tekintélyes intézményektől kértem javaslatokat a zsűritagjelöltekre, a Nyugat-bizottsághoz például az Irodalomtudományi Intézet vezetőjétől. Igyekszem valamilyen hozzáértést és morális tulajdonságokat is figyelembe venni. De még véletlenül sem akarom a haverjaimat odaengedni. Azt viszont nem kifogásolhatom, és nem is kifogásolom, hogy más testületi tagok másképp jelölnek, legfeljebb néha megjegyzem, hogy a bizottságokba a törvény szerint "köztiszteletben álló" személyeknek kell bekerülniük.

HVG: Gesztusain látszik, hogy tiszta lapot akar kezdeni az ORTT nem éppen makulátlan történetében. De nem gondolja, hogy ezen máris folt esett azzal, hogy Sólyom László vejét vette maga mellé sajtósnak?

M. L.: Egy 50 feletti férfiról van szó, és nem a köztársasági elnök kicsi vejéről, akinek állást kellett találni. Ezt az urat én körülbelül harminc éve ismerem, akkor ő talán még Sólyom László nevét sem hallotta. Parlamenti tudósító volt, dolgozott az ombudsmani hivatalban - nem akkor, amikor ott voltam. Látott belülről tévéstúdiót, és ráadásul elég sok munkát végez kevés pénzért. Nem az újságírói álmok csúcsa, hogy valaki kommünikét szövegezzen. Ha szívességet akartam volna tenni, beteszem egy bizottságba, megkapja a havi 250 ezer forintját, és havonta talán csak egy órára kell odamennie.

HVG: A Tilos Rádió esetében gyakorolták először azt a jogukat, hogy nem hosszabbították meg automatikusan a műsor-szolgáltatási szerződést, holott korábban számtalan esetben simán prolongáltak.

M. L.: Pontosítanék: a kötelezettségünket gyakoroltuk először. A törvény úgy szól, hogy ha a hatóság két alkalommal jogsértést vagy egy alkalommal súlyos jogsértést állapít meg, akkor nem hosszabbítható meg az engedély. Ezt a törvényt a testület fennállása óta nem alkalmazta. De miután én jogász vagyok, és azt gondolom, hogy a jogállamban a végső menedékünk a jog, ezért egy törvényt attól függetlenül alkalmazni kell, hogy én személy szerint mennyire értek egyet az alkalmazással. A Tilos Rádiót az ORTT nem büntette, hanem csak úgy járt el, ahogy egyébként szinte mindegyik szolgáltatóval szemben el kellene járnia.

HVG: A kormány Új Magyarország tévés kampányának vizsgálata során álláspontjával alulmaradt a testületben. A különvéleményektől aligha csökken a pártbefolyás.

M. L.: Ez ügyben változás történt, az egyik testületi tag, aki eddig a kormánypropagandát megengedő álláspontot képviselt, jelezte, hogy ezentúl az én szigorúbb verziómat támogatja. Szerintem az olyan közérdekű közleményként leadott tévés vagy rádiós anyag, amely a kormány általános politikáját dicséri, a médiatörvény alapján nem engedhető meg, mert a kormány dicsérete mögött a kormánypárt(ok) dicsérete is ott van. Bámulatos egyébként, hogy a politikai marketingről nem képes a magyar parlament törvényt hozni. Ezt adatvédelmi biztosként először úgy 12 éve követeltem.

HVG: A hamarosan beköszöntő digitális korszakban egyáltalán szükség lesz-e az ORTT-re, nem elég önmagában a piac?

M. L.: Ma az Európai Unióban szükség van szabályozó hatóságra, nincs választásunk. Hosszú távon viszont egyáltalán nem biztos, hogy kell. A szabályozó hatóság létének legfontosabb indoka a frekvenciaszűkösség volt, illetve az, hogy az elektronikus média közvélemény-formáló ereje nagyon erős. A digitális világban a frekvenciaszűkösség csökken. A médiahasználat, az eszközök pedig annyira megváltozhatnak, hogy a sokszor amúgy is túlértékelt közvélemény-formáló erő elporladhat, és akkor már nem kellenek olyan hatóságok, mint amilyen a miénk.

JAKUS IBOLYA

Majtényi László

Különvéleményekben és jegyzőkönyvekben teszi nyilvánossá az ORTT engedélyezési és pénzosztási gyakorlata kapcsán dúló konfliktusokat a hétfős testületben a szavazatok egykilencedét birtokló elnök. Az egyebek közt a pártfinanszírozás rejtélyeit kutató Eötvös Károly Közpolitikai Intézet éléről érkezett jogász 2001-ig hat éven át adatvédelmi biztos volt, tavaly viszont sikertelenül jelölte az államfő az általános ombudsmani posztra. Az elméletből most az élet sűrűjébe csöppent Majtényi a liberális szellemiségű jogi szakfolyóirat, a Fundamentum alapító szerkesztője, az elektronikus információszabadságról szóló törvény egyik kezdeményezője.