Csúcstalálkozónak csak akkor van értelme, ha érdemben lehet tárgyalni a fontos kérdésekről - eddig ezzel a kifogással utasította el a magyar kormány, hogy zöldasztalhoz üljön szlovák partnerével. Robert Fico szlovák miniszterelnök azonban mindig deklarálta, hogy bárhol és bármikor hajlandó találkozni Gyurcsány Ferenccel. A magyar-szlovák viszony mostanra olyan mélypontra süllyedt, hogy Budapest kénytelen volt engedni álláspontjából, s annak ellenére tárgyalóasztalhoz ül, hogy évek óta nem tudja elérni, hogy a szlovák kormányfő legalább egyszer is elítélje politikustársának, Jan Slotának Magyarországgal kapcsolatos szélsőséges nyilatkozatait.

A találkozó a magyar-szlovák határváros(ok)ban, Komáromban lesz, az első hírek szerint a Duna mindkét oldalán. A helyszín akár szimbolikusnak is felfogható: hetven évvel ezelőtt éppen a szlovák oldalon lévő városrészben, Révkomáromban ült le tárgyalni a magyar és a szlovák diplomácia, hogy a müncheni nagyhatalmi döntés nyomán megegyezzenek, mely területeket csatolnak Magyarországhoz. Megegyezés nem született, s így került sor a határmódosító bécsi döntésre. Komárom, úgy látszik, felértékelődött a pozsonyi politika szemében, kedden az ellenzéki szlovák elnökjelölt tárgyalt ott a magyar szabaddemokraták küldöttségével, s egy hét múlva kihelyezett kormányülés lesz a bal parti városban.

A feszültség kiváltó oka, hogy Fico kormányalakításához kénytelen volt bevenni kormányába a Slota vezette Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Azóta számtalan, enyhén szólva is udvariatlan nyilatkozat hangzott el az SNS vezetője részéről, s ahelyett, hogy Fico és pártja elítélték volna ezeket, egyre inkább átvették a nemzetiek érvkészletét. A múlt héten ez már odáig fajult, hogy a szlovák parlament olyan nyilatkozatot fogadott el, amelyben hűtlenséggel vádolja meg a Magyar Koalíció Pártja (MKP) pozsonyi parlamenti képviselőit, mert részt vesznek a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma munkájában. Ennek kapcsán Dusan Caplovic miniszterelnök-helyettes kifejtette, a magyarok Szlovákiában nem tudnak koszovói helyzetet előidézni, majd az Európai Parlament szlovák választásokon bejutott magyar nemzetiségű képviselőit is megrótta, hogy szembehelyezkednek az államérdekkel. A hét végén pedig már gúnyosan azt is felajánlotta, segít az Országgyűlésnek, s elküldi azokat a szlovák törvényeket, amelyek alkalmasak lennének a szélsőséges csoportok elleni fellépésekhez.

Ebben a helyzetben Fico mindent felhasznál Magyarországgal szembeni politikája érvényesítésére: a rendőrséget éppúgy, mint egy magyarországi újnyilas szervezet, a Nemzeti Őrsereg néhány tagjának szlovákiai fellépését (a csoport bejegyzése ellen egyébként az ügyészség óvást emelt, de jogerős döntés még nincs). Ennek kapcsán a kül- és a belügyminiszterrel közösen tartott drámai hangú sajtótájékoztatót még szombat délután, amelyben Szlovákia elleni provokációnak mondta a Királyhelmecen a bécsi döntés évfordulója kapcsán történteket, s közölte, panaszt tesz az uniónál Magyarország ellen.

Az európai színtéren Fico áll jobban, szavának jelenleg nagyobb hitelt adnak, mint Gyurcsányénak. Ez még az európai szocialisták között is így van, ahol az MSZP minden ellenkezése dacára egyre nagyobb a tábora annak, hogy Ficót is bevegyék a csoportba. A szlovák kormányfő láthatóan stratégiai módon gondolkodik. Eltervezte, milyen politikát folytat Magyarországgal és a szlovákiai magyarokkal kapcsolatban, s azt lépésről lépésre meg is valósítja. Szélsőséges nacionalista koalíciós partnere nem okoz számára nemzetközi problémát, saját, enyhébben nacionalista hangvétele pedig belpolitikailag csak hasznot jelent. Ficónak a komáromi tárgyalások kizárólag annak bizonyítását jelentik, hogy bármikor hajlandó tárgyalni, ettől még minden bizonnyal folytatni fogja eddigi politikáját. Közben a magyar felet abba a helyzetbe szorította bele, hogy magyarázkodni legyen kénytelen. Ugyanakkor máig nem bizonyította például a szlovák rendőrség, hogy bármi indoka lett volna a magyar szurkolók dunaszerdahelyi összeverésének, s voltak pozsonyi politikusok, akik egyszerűen kijelentették, hogy ez szlovák belügy.

Ha a két ország viszonya normális volna, nem válhatna politikai tényezővé egy olyan marginális csoportosulás, mint a Nemzeti Őrsereg. Szlovákia azonban a helyzet maximális kihasználására törekszik, politikusai úton-útfélen hangoztatják Magyarország gazdasági nehézségeit, hivatkoznak a kisebbségben kormányzó Gyurcsány belpolitikai nehézségeire, a szélsőséges csoportok kezelhetetlenségére. Mindez jól jön Pozsonynak a külföldi befektetésekért folyó versenyben is.

Gyurcsány belpolitikai lépései illeszkednek mostanában követett stratégiájához, a konszenzuskereső, az ellenzéki pártokat a döntések részesévé tevő csúcstalálkozókhoz. A kétoldalú magyar-szlovák kapcsolatok ehhez kitűnő terepnek látszanak, a Fidesz ebből a tárgyalássorozatból nyilvánvalóan nem vonhatja ki magát. A kormányfői konszenzusos politizálás a külpolitikában is fordulatnak számít, hiszen a miniszterelnök az idén márciusban elfogadott magyar külpolitikai stratégiát (HVG, 2008. április 19.) sem tartotta szükségesnek egyeztetni az ellenzékkel.

RIBA ISTVÁN