A magyar katolikusoknak egyelőre várniuk kell a gépi segítségre: a nem sokkal karácsony előtt indított internetes felekezeti kereső, a Cathoogle csak angolul szűri ki a hívők szeme elé nem való oldalakat. Így sem tökéletesen. Ha ördögi provokációként a sex szót írjuk be a keresőmezőbe, az első találatok között ugyan számos, a nemiség egyházi megítélését taglaló szövegre bukkanhatunk, a legelső helyen mégis egy amerikai női magazin nem éppen egyházbarát írása áll. Legfölül pedig – a háttérben működő Google fő bevételi forrásának számító – hirdetések. És mivel a gép többet tud rólunk, mint gondolnánk, a HVG szerkesztőségéből bejelentkezve rögtön magyarországiak a reklámok: egy budai éjszakai szórakozóhely lányokat kínál, egy sms-szolgáltató pedig flörtölésre csábít.

Az Istennek tetsző keresőgép gondolata a hasonlóan csengő név ellenére nem a világ legnagyobb internetes keresőjét működtető amerikai cég kaliforniai központjában, hanem a híres franciaországi Mária-kegyhelyen, Lourdes-ban fogant meg. A katolikus zarándokközpontban árusít kegytárgyakat az az angol hölgy, aki rábeszélte férjurát, Paul Mulhernt a számítógépes szűrő beállítására. A dologban nincs semmi misztikus. Mulhern a Google egyik – magyarul egyelőre el nem érhető, angolul viszont évek óta működő – szűrőszolgáltatását adaptálta saját (és hívő társai) igényeire. Ezt a biztonságos keresést főképp azoknak fejlesztik, akik kiskorú gyermekükkel közösen használják a számítógépet.

Bár az amerikai számítástechnikai óriás féltve őrzi titkait, könnyen kikövetkeztethető, hogy a szűrés a tiltás és az ajánlás kettős pillérén nyugszik. A cég egyrészt – és ezért nyelvfüggő a szolgáltatás – keresőjével kiszűri azokat az oldalakat, amelyek érzékenységet bántó szavakat tartalmaznak. Másrészt – felhasználók tömegeinek bejelentéseit figyelembe véve – összeállítja a nemkívánatos webhelyek listáját, és ezek letilthatóak a keresési eredmények közül.

Egy további szolgáltatásban beállítható az is – ugyancsak időt és fáradságot nem kímélő aktivisták közreműködésével –, hogy a világháló melyik helyeiről halásszon a gép találatokat. Így jönnek össze a célközönségnek nyugodtan ajánlható oldalak, legyen szó a diáklányok tudományos érdeklődésének felkeltéséről, a kisvállalkozók támogatásáról vagy környezetvédelmi akciókról. A katolikus keresés is erre alapozva súlyoz és szelektál. Míg Darwint a világi Google-on keresve a Wikipedia internetes enciklopédiának a nagy természettudósról szóló cikke kerül legfölülre, a Cathoogle egy katolikus bloggal indít, de még az ausztráliai Darwin egyházközsége is megelőzi az evolúció kutatóját. A demokráciáról érdeklődve a Cathoogle listáján egy katolikus enciklopédia mögé szorul a Wikipedia, és néhány közös találat mellett nagyobb súlyt kapnak a vallásos értelmezések.

A Mulhern kezdeményezése nyomán beindult internetes csevegésekből hamar kiderült, hogy nem a lourdes-i angol házaspárnak jutott elsőként eszébe katolikus szellemben alkalmazni az amerikai keresőgép e finombeállítását. Jereme Hancock amerikai webszerkesztő például pár éve egy felnőtteknek szóló hittanórán listát kapott az ajánlott internetes oldalakról, és ennek bővített változatára építette a thecatholicsearch.com oldalt, amely csakis ezeken a jóváhagyott helyeken kutakodik.

De korántsem a katolikusok privilégiuma a vallásos keresőgép. Igaz, a Jewgle néven fellelhető klón inkább zsidó viccnek, mint komoly keresőnek tűnik, a muslimgoogle. com oldal pedig egyelőre üres. Használható viszont a gummah.com, amely az iszlám világ első keresőgépeként jelöli meg magát, és várható hirdetési bevételeiből iszlám jótékonysági szervezeteket támogatna. Ezen a gyanús keresőszavak hatására figyelmeztetés ugrik elő: „Állj! Ne keresd a Gonoszt!” Ám ha a hívő (vagy hitetlen) próbálkozót ez nem téríti el, a következő klikkelésre mégis megjelennek a keresett oldalak. Voltaképpen hívők oldalának tekinthető a Blackle is. A 2002 óta létező szolgáltatás működtetői és használói abban hisznek, hogy energiát takaríthatnak meg, ha a fekete alapon fehér betűs képernyőn keresnek választ kérdéseikre.

A kaliforniai keresőóriás hivatalosan nem kommentálja a keresőgépére épülő efféle – ingyenreklámnak is kiváló – klónokat. Csak akkor protestál, amikor védjegybitorlást fedez föl. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy cikkünk írása közben, múlt pénteken az eredeti Catholic Google helyén előbb a Cathoogle név jelent meg, majd pár óra múlva a logó betűinek formáját is megváltoztatták.

Nem jó reklám viszont a tartalomszűrésnek az a módja, amelyet leginkább Kína – és rajta kívül még jó néhány demokráciadeficites ország – alkalmaz. Technikailag lényegében nincs különbség a között, ahogyan a katolikus szemezgetők és – politikai indíttatásból – pekingi hivatalnokok dolgoznak a nemkívánatos webhelyek letiltásán, az árulkodó kulcsszavak kiszűrésén. Csak éppen Kínában emögött nem egy kis szolgáltató, hanem a mindenható állam áll, amely kényszeríti még az ott működő világcégeket is. A múlt héten ráadásul, egyes elemzők szerint a Tienanmen téri tüntetések véres leverésének huszadik évfordulójára készülve, a kínai hatóságok – a pornográfiára hivatkozva, a politikáról hallgatva – újabb fenyegetéseket postáztak a piacvezető kínai Baidu, a Kínában második Google és más szolgáltatók címére. A kínai illetőségű Baidu azonnal önkritikát gyakorolt, a Google nem ment ennyire messzire, de azért ismét megígérte, hogy – mint a Reuters idézte – keményen fog dolgozni az egészséges internetkultúra építésén.

Az utóbbi években a nagy nyugati szolgáltatókat az a vád érte, hogy üzleti érdekeik miatt túl engedékenyek a pekingi politikai nyomással szemben. A Microsoft kellemetlen blogokat törölt, a Google 2006 óta kényes politikai fogalmakat szűr ki a keresési eredmények közül, a Skype telefonbeszélgetéseket szivárogtatott ki. A legnagyobb botrányt az kavarta, hogy a Yahoo! 2006-ban kiadta egy ellenzéki blogger adatait, és az illetőt ennek nyomán tízévi börtönre ítélték. Tavaly októberben jutottak odáig a nagy nyugati internetes vállalatok – civil szervezetek és az amerikai kongresszus együttes nyomására –, hogy az efféle emberijog-sértések megelőzésére etikai irányelveket fogadtak el Globális hálózati kezdeményezés néven.

A segítő szándékú tartalomszűrés és a kényszer közötti határt a HVG kérdésére a Google magyarországi képviselője, Peresztegi Zoltán ott vonta meg, hogy az előbbi esetben más úton-módon elérhető a világháló teljes tartalma, míg Kínában a széles tömegek előtt nem áll nyitva ez a lehetőség, mert kevesen tudnak és mernek olyan technikákat használni, amelyekkel kikerülhető a cenzúra. De Peresztegi szerint még így is jobb jelen lenni Kínában – nem csak üzleti szempontból. A keresési eredmények között ugyanis legalább utalnak arra, hogy hiányzik valami, ami más politikai körülmények között elérhető. Márpedig ez a világcég sajátos értelmezésében – afféle tiltott gyümölcsként – akár még erősebb erjedést is okozhat, mint ha könnyen elérhető lenne az információ.

BEDŐ IVÁN