A kormányülések titoktalanított összefoglalóit és háttér-dokumentációját igen, hangfelvételeit nem ismerheti meg ezentúl sem a közvélemény: ez a lényege annak az ítéletnek, amelyet a múlt héten hozott a Fővárosi Ítélőtábla. A pert a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kezdeményezte, az alperes pedig a kormányülések dokumentációjának kezelésével megbízott Miniszterelnöki Hivatal (MEH) volt. Az ügy jogi érdekessége, hogy a hangfelvételek nincsenek titkosítva, megismerésük a miniszterelnök jogkörébe van utalva.
„Már nem lesznek alkalmasak arra, hogy csemegézni lehessen belőlük” – mondta az összefoglalókról a HVG kérdésére Tordai Csaba, a MEH jogi és közigazgatási államtitkára. A mai gyakorlat szerint ötven évre titkosított dokumentumokat „zárlat alatt” azután lehet majd közzétenni, ha a titkosított adatokat kitakarják belőlük. Ezt követően azonban nem sok marad majd, az államtitkár szerint praktikusan az ülés időpontja, a jelenlévők listája, az oldalszám és a titkosításról szóló jelölés lesz legtöbbször a lapon. „Izgalmas dolgokat ritkán tartalmaz az összefoglaló, ami inkább az apparátusnak fontos” – jegyezte meg Tordai.
A perben nem érintették, ám az tény, hogy a kormányülésekről amúgy is nagyon kevés kerül nyilvánosságra. Annak ellenére így van, hogy 2002 után állandóan az átláthatóságról beszéltek a kormányok, ám ebben a vonatkozásban nem sok minden történt. Nem értesül például a nyilvánosság arról, milyen témák vannak egy-egy kormányülés napirendjén, pedig ez az Alkotmánybíróság (AB) egy 2006-os döntése szerint tipikus esetben közérdekű adat. Pár évvel ezelőtt még legalább a kormányülés után közzétették az öt–tíz legfontosabb tárgyalt témát, ma már ez sem történik meg. Tordai szerint ha a napirenddel kapcsolatban érkezik hozzájuk adatkérés, akkor elvileg nincs olyan indok, amely ennek teljesítését akadályozhatná, de azért előfordulhat, hogy már egy adott téma napirendre kerülése sem tartozik a nagyobb nyilvánosságra. A MEH korábban honlapján nyilvánosságra hozta a kormányüléseken részt vevők névsorát, ma már viszont ezt sem teszi meg.
A kormányüléseken történtek rögzítésének és nyilvánosságának kérdése a rendszerváltás óta viták tárgya. Antall József miniszterelnök – jó történészhez méltóan – kezdetben ragaszkodott az utókor számára fontos szó szerinti jegyzőkönyvhöz, s ezzel egyébként töretlen folytatója volt a Kádár-rendszer gyakorlatának. 1992 tavaszától a kormány változtatott: gyorsírásos jegyzőkönyvezés mellett tartalmi összefoglalókat készítettek. A Horn-kormány idején vezették be a hangfelvételt, a magnókat aztán az Orbán-kormány állította le. Ráadásul 1998 után a belső használatú összefoglalók is szerényebbek lettek, az esetleges tartalmi vitákra már nem terjedtek ki, így az utókor sem fogja megismerni ezekből, hogy például milyen ellentét feszült a kormányon belül a kisgazdákkal. Rövid bepillantást azonban engedett blogjában Bogár László, az Orbán-kormány miniszterelnöki főtanácsadója, amikor nyilvánosságra hozta két (1998. őszi) kormányülésen írt jegyzetét. Ezekből az 1999-es költségvetéssel foglalkozó ülésekről szóló feljegyzésekből például kiderül, hogy Torgyán József földművelésügyi miniszter, kisgazda pártelnök a plénum előtt pirított rá párttársára, a környezetvédelmi tárcát irányító Pepó Pálra, hogy „mással is vizsgáltassátok át azt a költségvetést, Pali, mert ha a PM is elfogadja, akkor biztos, hogy rossz”. Az is innen tudható, hogy Katona Kálmán (MDF) közlekedési miniszternek már pár hónappal az Orbán-kormány hatalomra kerülése után „kommunikációs feszültségei” voltak a miniszterelnökkel.
A kormányüléseken elhangzottak egy bizonyos ideig való titkosságát védők azzal érvelnek, ha a résztvevők azt gondolják, hogy amit mondanak, hamar az utcán lesz, akkor annak megfelelően fognak beszélni, azaz politikai beszédeket tartanak. Az AB 2006-ban alkotmányellenesnek ítélte az Orbán-kormány gyakorlatát, mint amely az utókornak sem ad lehetőséget a kormányzati döntések megszületésének megismerésére, ám a hosszú távú titkosítást védte, mert „a nyilvánosságnak a kormányülésről való kizárása elősegítheti, hogy az ülésen elhangzó felszólalások ne váljanak kortesbeszéddé”.
Az AB-döntés után törvényben rendezték a kormányülések dokumentálásának a kérdését. E szerint a hangfelvételt nem titkosítják ugyan, de az „a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában” nem nyilvános. A Fidesz-kormány idején az egyik érv a rögzítés ellen az volt, hogy a kormányüléseken elhangzottakat egy következő, más párt által alakított kormány felhasználhatja ellenük. Bár egy bevett demokráciában kulturált pártok ezt nem tennék meg egymással, a magyar politikai viszonyok között a Fidesz félelme nem légből kapott. Ahogy persze ez fordítva is igaz: a Gyurcsány-kabinet nem lehet biztos abban, hogy egy kormányváltás után a hangfelvételek nem szivárognak ki.
RIBA ISTVÁN
