HVG

Megugrott azoknak a tehetős amerikaiaknak a száma, akik önrevízióval keresték meg az USA adóhivatalát. A külföldi adóparadicsomokba menekített jövedelem utáni büntetés az eltitkolt összeg felét is elérheti, ám az önkéntes vallomástevő nevét nem hozzák nyilvánosságra. Sőt, attól sem kell tartania, hogy rács mögé kerül, márpedig ha az adóhivatal bukkan rá az eltitkolt dollármilliókra, az élelmes befektető aligha ússza meg a börtönt. A költséges bűnbánat indokolt: a washingtoni igazságügyi minisztérium hozzálátott, hogy kipréselje az államkasszát megrövidítő amerikaiak adatait a világ legnagyobb magánbanki vagyonkezelőjéből, a svájci UBS bankból, és más pénzintézetekre is ki akarja vetni a hálót.

A tárca egy floridai bíróságon indított polgári perben szólította fel az UBS-t 52 ezer, feltehetően amerikai számlatulajdonos adatainak kiadására, akik a gyanú szerint összesen 15 milliárd dollárnyi vagyont rejtettek el az amerikai adóhivatal elől. Az UBS kutyaszorítóba került. Ha nem működik együtt, megvonhatják amerikai pénzintézeti engedélyét – ez aligha hiányzik a hitelválság legnagyobb európai áldozatának –, ha viszont igent mond, hatalmas rést üt a legendás svájci banktitkon. Ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat az alpesi országra nézve, ahol a pénzügyi ágazat a hazai össztermék (GDP) 12 százalékát adja.

Az amerikaiak egy 2001-ben aláírt szerződésre hivatkoznak, amelyben az UBS vállalta, hogy nem üzletel az USA-ban működési engedéllyel nem rendelkező bankokkal, továbbá tájékoztatja a hatóságokat, ha olyan amerikai ügyfelei adódnak, akik az UBS-nél tartanak értékpapírt. Az amerikai adóhivatal azt állítja, az UBS egy pillanatra sem tartotta be a szerződést. Bizonyítékait átadta az idei évtől működő svájci pénzügyi felügyeletnek, amely kompromisszumra törekedett. Létre is jött az egyezség: a svájciak 620 millió eurónyi büntetést fizetnek, s kiadják háromszáz amerikai adócsaló adatait.

A svájci banktitok elleni támadás hátterében a megkettőzött adócsalás elmélete áll. Svájcban különbséget tesznek az „ártatlan”, legfeljebb szabálysértésnek minősülő adóelkerülés és az adócsalás között. Az első esetben a svájci hatóságok nem működnek együtt a külföldi adóhivatalokkal, az utóbbiban, azaz tudatos csalásnál – például mérleghamisítás, fiktív számlák esetén – viszont részt vesznek az üldözésben, s a tetteseket akár szabadságvesztéssel is büntetik. A pénzügyi felügyelet ezen az alapon adta ki a háromszáz amerikai nevét, azt állítva: esetükben bizonyíthatóan komoly adócsalás történt. A többi 51 700 amerikai ügyfélnél viszont a szervezet szerint csak „pontatlan adatközlés” történt, személyi adataik felfedéséről tehát szó sem lehet.

Hamarosan kiderült azonban, hogy a kiadott amerikaiak sem csináltak mást, mint a többiek, azaz svájci definíció szerint ők sem csaltak adót. Az sem maradt titok, hogy a svájciak már a 2001-es egyezség előtt felhívták az amerikai hatóságok figyelmét arra az alpesi lehetőségre, miszerint magánszemélyek is vagyonkezelő cég mögé bújhatnak, s így az amerikai állampolgárok is eltűnhetnek az adóellenőrök elől.

A lebuktatott amerikai befektetők ügyvédei perrel fenyegetőztek – egyesek Zürichben már meg is indították az eljárást a bank ellen –, s világszerte felvetődött a kérdés: elsüllyed-e az eddig biztos pénzmentő svájci sziget. A svájci közigazgatási bíróság szigorúan megtiltotta további amerikai ügyfelek megnevezését, az UBS-ben tartott pénzükről bármilyen információ továbbítását. A berni kormány Hans-Rudolf Merz pénzügyminiszter-államelnök irányításával bizottságot hoz létre, hogy eldöntsék, változtatnak-e a meglévő titokszabályokon. Az EU is sietett jelezni: ugyanolyan elbánást követel, mint amilyenben Washington részesül.

Az UBS az után került Washington célkeresztjébe, hogy egyik alkalmazottja, az amerikai állampolgárságú Bradley Birkenfeld tavaly júniusban bűnösnek vallotta magát, amiért segítséget nyújtott egyik ügyfelének adóelkerülésben. Birkenfeld szerint az UBS tisztában volt azzal, hogy az USA törvényei alapján csak tengerentúli fiókjain, illetve érdekeltségein keresztül ajánlhat befektetési szolgáltatást amerikaiaknak, ezért kerülő úton környékezte meg a megcélzott gazdagokat.

Svájcból éveken át utaztak bankárok a miami Art Basel művészeti kiállításra és vásárra, valamint az UBS által szponzorált amerikai sportversenyekre, ahol a színfalak mögött vagyonkezelési szerződéseket kötöttek. Teljes szolgáltatást nyújtottak: a külföldi bankbetétek bejelentési kötelezettségét speciális offshore cégeken keresztül, anonim számlanyitás révén játszották ki, ügyfeleiknek a dokumentumok megsemmisítését ajánlották, svájci kibocsátású, magas költési limitű hitelkártyákat kínáltak, és még abban is tanácsot adtak, milyen műkincsek és ékszerek vásárlásával kerülhetik el az adófizetést. Birkenfeld azt is elmesélte, hogy egyszer fogkrémes tubusban csempészte be az USA-ba egyik kliense gyémántra konvertált követelését.

Az USA nemcsak Svájcot támadja, nekiment az adóparadicsomoknak is. A kampány a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után indult, és a gazdasági válság most felerősítette. Barack Obama amerikai elnök két éve – még szenátorként – egyik kezdeményezője volt az adóelkerülést szigorúbban szankcionáló törvényjavaslatnak. A bankmentésre több százmilliárd dollárt fordító USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország szívesen látná, ha az eltitkolt pénzeket be tudná csatornázni súlyos hiánnyal küzdő költségvetésébe. Az adóparadicsomokban pihenő pénz összegét 6–11 ezermilliárd dollár közé teszik, és e summának valószínűleg a harmada Svájcban rejtőzik. A brit székhelyű Tax Justice Networks szervezet szerint ezzel évi 250 milliárd dollár adóbevétel tűnik el a gazdag országok büdzséjéből: az USA-éból 100 milliárd, Nagy-Britanniáéból 40 milliárd, Németországéból pedig 30 milliárd dollár.

A kérdés a világ húsz legnagyobb fejlett és fejlődő országának április 2-ai londoni csúcsértekezletén is napirendre kerül, jóllehet a legtöbbet szapult Svájc oda nem kapott meghívást. Az adóparadicsomok ugyanakkor kétszínűséggel vádolják Washingtont és Londont, mondván: az USA Delaware állama – ahol a 856 ezer lakosra 600 ezer bejegyzett cég jut –, valamint az egykori brit koronagyarmatok is segítik az adóelkerülést.

FÖLDVÁRI ZSUZSA/BÉCS, NAGY GÁBOR