„Én már két héttel korábban kaptam egy fülest egy másik ajánlattevőtől, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) június 5-én lefújja a kis- és középvállalkozások (kkv) kockázati tőkéhez juttatását célzó pályázatot” – mondta a HVG-nek Bruckner Zoltán, a szintén pályázó Primus Capital Kockázatitőke-alapkezelő Zrt. vezérigazgatója. Azt a széles körben terjedő pletykát erősítette meg, hogy több érdekeltnek is folyamatos és mélyreható információja volt az állami tender állásáról. Végül a jól értesült konkurens egy munkanapot tévedett, mivel az NFÜ csak június 8-án, az európai parlamenti választásokat követő hétfőn nyilvánította eredménytelenné a pályázatot, közleménye szerint „a pályázók esélyegyenlőségének minden kétséget kizáró és maradéktalan érvényesítését szem előtt tartva”. Ez a kellően általános megfogalmazás arra utalt, hogy a feltételek értelmezésében lehettek bizonytalanságok a pályázók között – közölték a HVG-vel szűkszavúan az NFÜ-nél. Az értetlenség azért meglepő, mert a pályázat ez év február 23-ai kiírását másfél éves előkészítő munka előzte meg. Ennek során például a feltételekről tavaly december közepén már volt egy széleskörű, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, az NFÜ, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Zrt. és a pályázni szándékozók részvételével tartott szakmai egyeztetés.

HVG

Az Új Magyarország kockázatitőke-program keretében végső soron kkv-k juthatnak összesen 35 milliárd forinthoz az EU Jeremie (angolul Joint European Resources for Micro to Medium Enterprises) alapjaiból, két részletben, úgynevezett kockázatitőke-társaságok közvetítésével. (A kockázati tőkét azzal a reménnyel adja birtokosa tőzsdén nem jegyzett cégnek, hogy befektetését több év múlva, 15–25 százalékos éves átlagos hozammal visszakapja.) A 30,5 milliárd forintos egyik alapból Magyarország kevésbé fejlett régióinak vállalkozásai finanszírozhatók, 70 százalékban uniós pénzből, 30 százalékban önerőből. A 4 milliárdos másik alap pedig közép-magyarországi fejlesztések finanszírozására szolgál.

Az első furcsaságra március 25-én került sor, amikor az NFÜ – általa technikai jellegűnek nevezett – módosításokat hajtott végre a kockázatitőke-társaságok számára kiírt pályázati feltételekben, ami miatt több pályázó is értetlenségét fejezte ki az állami intézménynél. Így az április 6-ai benyújtási határidőig az érdeklődőknek alig tizenkét napjuk maradt ajánlatuk finomítására. Ráadásul ezt csak az élelmesek tehették meg, mivel az állami intézmény a változtatásokat csak a honlapján tette közzé.

Már akkor többen tudni vélték, hogy a feltételek módosítása néhány, az eredeti kondíciókat betartani nem tudó vagy nem akaró pályázó közbenjárására történt. A nyomásgyakorlás gyanúja csak tovább mélyült, amikor a május 12-ére ütemezett eredményhirdetés előtt egy nappal az NFÜ – indoklás nélkül – legalább egy hónappal elhalasztotta a győztesek megnevezését. Futótűzként terjedt ugyanis a hír, hogy a győztesek listája már napokkal korábban kiszivárgott, amiért néhány vesztes hevesen tiltakozott az NFÜ-nél, ezért az jobbnak látta elrendelni a halasztást.

Az elutasításukon megütközöttek között volt állítólag a Life Ventures Partners Zrt. (korábbi nevén: Valdeal Invest Zrt.), amelynek háromnegyede az ország egyik legelismertebb üzleti angyalának (így hívják szakberkekben a kockázati tőkéseket), Polgárné Májer Ildikónak a cégéé, és a pályázatban szerepet vállalt Bartha János, a CSFB nemzetközi befektetési csoport budapesti leánycégének volt vezérigazgatója is. Piaci információk szerint a kizártak között volt a Central-Fund, amelynek tulajdonosa Varga Zoltán, a Budapesti Ingatlanhasznosítási és Fejlesztési Nyrt. és a Wizz Air légitársaság jelentős, valamint a Central-csoport többségi tulajdonosa. A Central-Fund által április elején – a hazai szabályozás szerint elsőként – elindított kockázatitőke-alap 5,2 milliárdos tőkéjéből a Kádas Péter magyar származású kanadai üzletemberhez köthető Bakala Crossroads 2,5 milliárdot, Lantos Csaba korábbi OTP-vezérhelyettes és Heti Válasz-tulajdonos 300 milliót jegyzett. A pletykák szerint szintén eredetileg is a vesztesek között található a Kovács Gábor nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó Bankár Holding Zrt. által többségben tulajdonolt Garantiqa, ami azért is lehetett csalódás Kovács számára, mert a pályázat benyújtása előtt alig hat nappal, április 1-jén szállt be a cégbe.

A HVG – a magukat Bruckner kivételével megnevezni nem kívánó pályázóktól szerzett – értesülései szerint az NFÜ által vesztesnek nyilvánítani szándékozott cégeknél mindenekelőtt amiatt háborogtak, hogy a győzelemre álló fél tucat társaság többségének egyáltalán nincs kockázatitőke-befektetési tapasztalata, és bizonyára csak az uniós pénz megszerzésének reményében indultak, míg a kikosarazandók között akadt olyan, amelyik hosszú évek óta sikeresen űzi e mesterséget.

Tény, az állítólag győztes pályázók közül csak a Primus Capital foglalkozik kockázatitőke-befektetéssel, 2003-as indulása óta hat magyarországi társaságba – köztük például a Sensenetbe, az Intellióba és az Arcus Interactive Groupba – összesen 4 millió eurót fektetett. Ezzel szemben a Biggeorge's és a Futó Péternek, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének családja által tulajdonolt Futureal elsősorban az ingatlanbizniszben utazik. Brókercég az Albrecht Ottó érdekeltségébe tartozó Cashline, míg a debreceni BCB pénzügyi szolgáltatásokat nyújt, noha egyik alapítójának tulajdonosa, a 2000-ben alakult Business Angel Kft. (BA) neve sokat sejtető. „Relatív dolog, hogy mi számít kockázatitőke-befektetésnek. Nekem például húszéves vállalatfinanszírozási tapasztalatom van, ami úgy tűnik, elegendő referenciának bizonyult a pályázat elbírálásánál” – mondta a HVG-nek a BA tulajdonosa, József Csaba. Szintén nem tekinthető a szó szoros értelmében kockázati tőkésnek a Morando társgazdája, Csuhaj V. Imre, aki a többségi állami tulajdonú Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnökeként szerzett tapasztalatot a kis- és középvállalkozók támogatásában. Ezzel szemben Varga Zoltán (Central-Fund) és a Polgárné–Bartha-páros (Life Ventures) már számos sikeres kockázatitőke-tranzakciót levezényelt.

Azért zárták ki a hírek szerint egyébként a Centralt és a Life Venturest, mert a kiírásban maximálisan megengedhetőnél magasabb költséggel számoltak. Ugyanakkor a pályázók némelyikét – persze névtelenül – azzal vádolják, hogy a siker érdekében irreálisan alacsony díjakat ajánlottak, és az egyik döntő kiválasztási szempontot, a kockázati tőkés tapasztalatot úgy produkálták, hogy átmenetileg leigazoltak máshol már bevált szakembereket. Nem segítette a tisztánlátást, hogy több induló cég tulajdonosa offshore paradicsomban van bejegyezve, de olyan is akad, amelyiknek a gazdája nincs nevesítve a nyilvános cégadatokban.

A tender eredménytelenné nyilvánításakor az NFÜ közölte, hogy a 30,5 milliárd forintos keretre 18-an összesen 65 milliárd, a 4 milliárdosra pedig öten összesen 20 milliárd forint értékben nyújtottak be pályázatot, ami hajszálra megegyezett a május elején kiszivárgott információkkal. Ekkor vált hivatalossá az is, hogy a meghirdetett nagyobbik keret esetében a pályázók 70 százalékának, vagyis 12-13 társaságnak az ajánlatát az NFÜ nem tudta érdemben elbírálni, mert az alapvető formai vagy tartalmi követelményeket sem teljesítették. Emiatt – olvasható az állami intézmény közleményében – „a program a nagy érdeklődés ellenére sem tudta volna betölteni az eredeti szándékoknak megfelelő gazdaságfejlesztési céljait”. Kérdés, mire célzott az NFÜ. Arra – legalábbis formálisan – semmiképp sem utalhatott, hogy így nem fogyott volna el a meghirdetett keret, hiszen az előírások alapján egy pályázó maximum ötmilliárd forinthoz juthat, vagyis épp futotta volna a fél tucat győztes finanszírozására.

Az eredménytelenné nyilvánítással az NFÜ nemcsak magát hozta kényelmetlen helyzetbe, hanem az első körben legjobb ajánlattevőket is, akik már kiterítették a kártyáikat – háborgott jogosan a HVG-nek az egyik pályázó. „Ezért lett volna jó megoldás, ha az NFÜ a mostani pályázat legjobb ajánlattevőit díjazta volna, akár úgy is, hogy a teljes összeget nem osztja szét. Így a program késedelem nélkül elindulhatott volna, és a még rendelkezésre álló támogatást újból meg lehetett volna hirdetni” – bosszankodott Zoltán Csaba, annak a többségi állami tulajdonú Start Tőkegarancia Zrt.-nek a vezérigazgatója, amely cég üzletileg érdekelt a Jeremie-program sikerében, hiszen biztosít a kockázatitőke-befektetési rizikók ellen.

Közleményében az NFÜ azt ígérte, legkésőbb július 15-éig kiírja az új tendert, és kész a szétosztandó keret felemelésére is, ami az első körben veszteseknek tett gesztusnak tűnik. Ez persze előrevetíti, hogy legközelebb más cégek protestálnak, hivatkozva az állami intézmény által teremtett precedensre. A legjobban persze a sor végén álló kkv-k szívnak, hiszen ha sikeres lesz is az új pályázat, abból pénzt ősz előtt aligha lát bárki is.

CSABAI KÁROLY