A boldog koalíciós békeidőket idézte Juhász Gábor miniszterjelölti meghallgatása az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának keddi ülésén. Az igazságügyi és rendészeti államtitkári posztról a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter székébe átülő szocialista politikust a bizottság a szocialista tagok, továbbá az SZDSZ-es Gulyás József szavazatával 6:5 arányban támogatta. Az eredmény azért számít félig-meddig meglepetésnek, mert Gulyás korábban többször kiszavazott a koalícióból, például az elhárításért felelős Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatója, Laborc Sándor alkalmassága ügyében (HVG, 2007. december 1.).

HVG

A polgári titkosszolgálatokra, vagyis a technikai háttérmunkát végző Nemzetbiztonsági Szakszolgálatra, a hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatalra és az NBH-ra alighanem ráfér egy főnök. Főként az utóbbira, amelynek részben a sorozatgyilkosságok megelőzése-felderítése ügyében játszott, illetve nem játszott szerepére utalva röpködtek az ülésen az olyan jelzők, mint a „dilettantizmus”, „szakmai mélypont”. Gulyás maga is „elemi fordulatot” vár, és mellesleg kezdeményezte olyan tényfeltáró különbizottság felállítását, amely az NBH, valamint a katonai elhárítást végző Katonai Biztonsági Hivatal szerepét vizsgálná a romagyilkosságok kapcsán (lásd erről Baj- és bűntársak című írásunkat).

Az NBH ettől az esettől függetlenül is nagybeteg. Egészen pontosan azóta, hogy 2007-ben távozni kényszerült az éléről Galambos Lajos, aki személyesen is belekeveredett az Egymásért – Egy másért Alapítvány csalási ügyébe (HVG, 2007. szeptember 9.), illetve részben azon hibák miatt, amelyeket az NBH a 2006. őszi zavargások idején követett el. Volt helyettese és hivatali utóda, a moszkvai KGB-iskolában éveket eltöltött és emiatt támadott Laborc Sándor, Szilvásy György akkori tárca nélküli miniszter támogatásával, már kinevezését megelőzően gyors átszervezésbe fogott a hivatalnál. Ennek célja egyébként a hivatalos indoklás szerint a vezetési szintek csökkentése és így az ügymenet gyorsítása volt, félhivatalosan pedig az információk kiszivárgásának megakadályozása. Mindez ellenzéki olvasat szerint az NBH-n belüli tisztogatást jelentette, és például olyan döntéseket, amelyekkel megszüntették a kémelhárítási igazgatóságot.

HVG

Ha az információkiszivárgás megállt is, a botrányos esetek sorozata nem. Az UD Zrt. ügye, amelyben eredetileg az NBH tett feljelentést a két egykori titkosszolgálati tiszt tulajdonában álló cég ellen, amiért a vállalkozás üzletembereket, politikusokat figyelt meg, részben visszaütött az NBH-ra. Az UD Zrt.-t árnyék-titkosszolgálatnak nevező Szilvásy a Bajnai-kormány hivatalba lépésekor nemcsak távozni kényszerült, hanem egy hónappal később a Központi Nyomozó Főügyészség már különleges személyes adatokkal való visszaélés miatt meg is gyanúsította. Az UD-üggyel kapcsolatos Laborc júliusi lemondása is, aki így tiltakozott a feljelentésének visszautasítása miatt, pontosabban azért, mert az ügyészség részéről „anomáliákat tapasztalt” (HVG, 2009. július 25.).

Az NBH mélyrepülése ezzel még nem ért véget, sőt, talán a sorozatgyilkosság ügyével sem. Épp a miniszterjelölti meghallgatás idején jelent meg az Index hírportálon az az információ, hogy ez év májusában nem volt a véletlen műve, hogy az Első Magyar Földgáz és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft. a ciprusi Mabofi Holdings Ltd.-n keresztül az orosz Gazprom befolyása alá került, illetve ott is maradt (HVG, 2009. május 23.). Az ügyletben ugyanis szerepet játszott egy Szergej Prokopjev nevű volt KGB-tiszt, aki állítólag „felsőbb utasításra” cselekedett. A magyar cégvezetők már hónapokkal korábban értesítették erről az NBH-t, az ügylet megakadályozására azonban a jelek szerint semmi sem történt.

Kérdés, meddig lehet átszervezéssel-fejcserével úgy-ahogy garantálni a magyar elhárítás működőképességét. A tervezőasztalokon mindenesetre egyre-másra születnek az elképzelések a szolgálatok rendszerének átfazonírozására, például a polgári szolgálatok összeolvasztására vagy a katonai-civil hírszerzés, illetve elhárítás fúziójára. „El tudnék képzelni olyan modellt, ahol a miniszter alárendeltségében szakmai koordinációs ernyőszervezet alakulna az összes ilyen profilú szolgálat vezetőjéből, a civil kontrollt pedig a politikusok mellett akár külső szakértőkből álló olyan testület gyakorolná, amelynek mandátuma átnyúlik a választási cikluson” – vázol fel egy modellt a HVG-nek Botz László, aki 2002 elejéig a katonai hírszerzés első embere volt.

A politikusok azonban óvatosabbak. „Mindenképp érdemes lenne megnézni, hol kell módosítani az 1995-ben elfogadott nemzetbiztonsági törvényen” – mondta Simicskó István, a nemzetbiztonsági bizottság KDNP-s elnöke, emlékeztetve ugyanakkor, hogy a változtatáshoz kétharmados parlamenti többség kellene. A mindenkori kormánypártnak alighanem kényelmes a miniszterrel irányított és kormánypárti többségű bizottsággal ellenőrzött titkosszolgálat. Más kérdés, hogy óvatosak a nemzetbiztonsági szakértők is, akik már-már szállóigeszerűen mondogatják, hogy a mostani törvény talán nem tökéletes, de hogy rosszabb születne helyette, az biztos.

TÖMÖRY ÁKOS