Nagy várakozások és heves viták közepette a Kuala Lumpur-i tőzsde, a Bursa Malaysia a napokban elindította a muszlim törvénykezésnek, a saríának megfelelő adásvételi rendszerét, amelynek segítségével kereskedni lehet a börzén jegyzett fémekkel és pálmaolajjal. Az úgynevezett árutőzsdei murabaha (lásd Muszlim pénzügyi konstrukciók című írásunkat) bevezetése becslések szerint akár 100 milliárd dolláros piacot is teremthet. Nem véletlen, hogy az új pénzügyi termék Kuala Lumpurban debütált, Malajzia a világ második legnagyobb pálmaolaj-termelője és Indonéziával együtt a muszlim banki technikák fő kidolgozója és használója.

Az árutőzsdei murabaha lényege, hogy a bank megveszi a terméket, például a pálmaolajat, majd felárral eladja a vevőnek, aki késleltetve fizet érte. A vevő a pálmaolajat továbbadja, gyakran a bank közvetítésével, egy harmadik félnek, akitől pénzhez jut – valójában finanszírozási forráshoz. A fedezet a kiinduló kontraktusban szereplő árutőzsdei termék, a felár pedig az iszlám törvények által tiltott kamat helyettesítője. A konstrukció máris hittudósok rosszallásának a kereszttüzébe került, bírálói szerint nem felel meg a saría azon alapelvének, hogy minden ügylet mögött valós gazdasági tevékenységnek kell állnia. Bankárok szerint itt ugyanis nincs valós adásvétel, áru nem cserél gazdát, a termék eladója pedig nem vállal semmilyen kockázatot – ami pedig szintén a muszlim pénzügyek alapfeltétele.

Nem ez az egyetlen vitatott termék a muszlim pénzügyekben. A muszlim bankrendszer egyik felügyelő szerve, a bahreini Muszlim Pénzügyi Intézmények Elszámoló és Auditáló Szervezete (AAOIFI) javában vizsgálja, hogy valóban iszlámkonformak-e bizonyos technikák. A muszlim országokat tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete (OIC) alá tartozó felügyeleti szerv, a Fikh (Jogi) Akadémia Nemzetközi Tanácsa (IFSB) nemrég csalásnak nevezte a murabahához hasonló tavarukot, mivel kamatot sejt egyes konstrukciókban. Az iszlám azért tiltja és tekinti uzsorának a kamatot, mert a pénz birtoklásának monopóliumát kihasználó tőketulajdonosnak fix nyereséget biztosít valós gazdasági tevékenység és kockázat nélkül.

A murabaha és a tavaruk körüli bizonytalanság komoly károkat okozhat a néhány év alatt ezermilliárd dollárosra bővült muszlim pénzügyi szektornak. Betiltásuk pedig katasztrofális következményekkel járna, mert e két termék képezi számos bonyolult muszlim pénztechnikai művelet alapját. További gond, hogy a muszlim pénzügyekben nincs egységes irányítás. Kuvaiti befektetők például nem vásárolhatnak malajziai szukukot (muszlim kötvényt), mert ott másképp értelmezik a kamat fogalmát. Ráadásul egyre több hittudós véli úgy, hogy maga a szukuk is alapvetően ellentétes a saríával.

Az iszlámnak megfelelő bankrendszer további fejlődését az is gátolja, hogy a világ száz legnagyobb pénzintézete között nincs globális muszlim bank. Emiatt sokan nem is veszik komolyan a muszlim bankolást, a legkiválóbb muzulmán bankszakértőket pedig elszipkázzák a hagyományosan – kamatalapon – működő pénzintézetek. A saríának megfelelő pénzügyi intézmények helyiek, illetve több nagy nyugati óriás – így a német Deutsche Bank, a brit HSBC vagy az amerikai Citigroup – muszlim ágazataként működnek. A gazdasági válság is tépázza az ágazatot, különösen a Perzsa-öböl térségében, ahol az ingatlanlufi kipukkanása nemcsak bankokat tehet tönkre, de – afféle „lám megmondtuk”-logika alapján – erősítheti a muszlim bankok termékeivel szembeni vallásjogi szigort is. Sokak szerint az évi 10-15 százalékkal bővülő muszlim pénzügyi rendszer három évtizedes történetének legnagyobb visszaesése előtt áll.

Bár az alaptechnikák még az iszlám 8–12. századi aranykorában születtek, és a kalifátus számos kapitalista koncepcióját átvette a középkori Európa is, a modern muszlim pénzügyi rendszer csak az 1970-es években alakult ki. A Perzsa-öböl olajon meggazdagodott elitje főként amerikai államkötvényekbe fektette megtakarításait, mert az tűnt a legbiztonságosabbnak. Néhány sejk a nyugati bankoknál hagyta a saría által tiltott kamatot, megelégedve a tőkével. Az évtized olajembargói azonban több bankárt is elgondolkoztattak: ha a muszlim országok nem akarnak olajat adni az USA-nak, akkor a kamatot miért hagyják ott „borravalóként”?

Vallástudósok el is kezdték kidolgozni a saría szerinti termékeket, az ezredfordulón már kétszáz muszlim bank működött, ma több mint 51 országban háromszáz. Az új vallásjogi vizsgálódások azonban alapkérdéseket is felvetnek. Mit csináljon az iszlám előírásaihoz ragaszkodó egyén, ha azonnal készpénzre van szüksége, de a kamattilalom miatt hagyományos bankból nem kaphat, a murabahát és a tavarukot pedig megtiltják? És egyáltalán miért kell neki hitel, ha az iszlám azt tanítja, mindenki a lehetőségei szerint éljen, a kölcsönfelvétel pedig hosszabb távon csak kárt okoz?

KERESZTES IMRE