„Nulla egész nulla tized százalék” – válaszolta Tamás Pál szociológus a hvg.hu-nak arra a kérdésére, hogy társadalmi értelemben mennyire tekinthető meglepőnek a Jobbik előretörése. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetének (SZK) kutatása, amelynek utolsó adatfelvétele idén márciusban volt, már előre kimutatta, hogy van a magyar társadalomnak egy nagyjából a Jobbik most elért szavazatarányával azonos szelete (15 százalék), amely önmagát is szélsőségesnek minősíti. Ez a blokk már két éve is megvolt. Vona Gáborék politikai teljesítménye, hogy rátaláltak saját közönségükre, de voltaképpen papírforma eredmény született.

„A párt előretörésének csak a mértéke volt meglepő, de valójában már régóta várható volt a szélsőjobb áttörése” – véli Havas Gábor szociológus. A magyar társadalom nagyobbik része különböző mértékben ugyan, de egyértelműen a kirekesztés politikáját támogaja. A kutató nem ért egyet azzal, hogy a rendszerváltás szülte jelenségről lenne szó. Felidéz egy 1988-ban végzett bizalmas kutatást, amely szerint a „cigánykérdést” a pártmunkások nyolcvan százaléka diszkriminációval vélte megoldani, a skála a munkára kényszerítéstől a fizikai megsemmisítésig terjedt.

Balczó Zoltán a választások éjszakáján. Területi lefedettség © Stiller Ákos

Ezzel együtt a rasszizmus és különösen a cigányellenesség társadalmi megítélése az utóbbi években abban biztosan változott, hogy a közbeszéd elfogadott részévé váltak korábban szalonképtelennek tartott nézetek. És abban is újszerű jelenséggel van dolgunk, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók körében növekedett a kirekesztő nézetekkel egyetértők száma és aránya. Havas hivatkozik a Szonda Ipsos méréseire, amelyek kimutatják, hogy a Jobbik közönsége jóval fiatalabb, iskolázottabb és magasabb társadalmi státuszú, mint a MIÉP-é volt.

Tamás Pál szerint lényegében három társadalmi csoportból tevődik össze a Jobbik törzstábora. Az egyik a lumpen vagy lumpenizálódók köre, a másik azoké, akik családilag kötődnek a két háború közti antibolsevista és Hitler-barát hagyományhoz. A harmadikba tartoznak azok a fiatal diplomások, akik tömegével kerültek ki a mesterségesen felpörgetett magyar felsőoktatásból. Jellemzően egykori történelem, magyar, média szakos hallgatók, akik képtelenek értékesíteni piacképtelen tudásukat, és kudarcesélyesnek tartják magukat. Hozzájuk csapódnak még azok a vidéki, kisvárosi, viszonylag iskolázott férfiak, akik a rendszerváltás után vallottak kudarcot, értékelődött le társadalmi pozíciójuk.

– A Jobbik sikere részben azon is alapul, hogy a Horthy-korszak sokáig félárnyékban lévő politikai hagyományait csalogatta elő – véli Havas Gábor, de nem ért egyet azzal, hogy a Jobbik „programjának” határozott előképét a két világháború közti szélsőjobbos pártok (így a nyilasok) ideológiájában kellene keresni. A rasszizmus valóban rokonítja őket, csakhogy a Jobbik politikájából tökéletesen hiányzik a szociális gondolat, és nem az alsó osztályoknak, a proletariátusnak vagy a szegény agrárnépességnek kínálnak megoldást, mint egykor a nyilasok, hanem a lecsúszástól rettegő középosztályos csoportokat akarják megóvni a piacgazdaság következményeitől.

Szalai Júlia nem hiszi, hogy a magyar társadalom különösebben cigányellenes vagy rasszista lenne. Azt azonban elismeri, hogy a társadalmi érintkezés bevett fordulata a cigányozás. „Korábban a nagy Szovjetunióban találtuk meg minden rossz forrását, most a cigányokban, de ez sok esetben csak verbális szembenállást jelent, a mindennapok és az együttműködés szintjén, ha nem is szívderítő, de jobb a helyzet” – véli a szociológus.

Miért éppen most, és miért pont a Jobbik? – kérdezte lapunk. Havas Gábor szerint a Jobbik sikeresen emelte be a politikai napirendbe a szélsőjobbos témákat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy miközben a kimutatások szerint csökken a bűnözés, különösen az erőszakos bűnözés az országban, mégis sikerült elhitetni az emberekkel, hogy növekszik.

Annyira nagy a különbség a mai politikai osztály és a társadalom nyelve között, hogy az emberek honorálják, ha valaki képes közérthetően megfogalmazni a problémáikat – indokolja a Jobbik nem várt mértékű sikerét Szalai Júlia. Nem igaz, hogy a magyar társadalom apolitikus, ezt a Kelet-Európában magasnak számító magyar részvételi adatok is cáfolják, de úgy érzi, kérdéseire politikusai nem tudnak világos válaszokat adni. A szélsőjobb előretörése mögött sok esetben a társadalom egészét sújtó, szélesen vett nyelvi problémák húzódnak meg. Nem lehet kibeszélni, ami a szocializmus alatt történt, és azt sem, mi történik ma. A lakosság problémáira érzékeny politikusokat sem látni. A Jobbik sem empatikus, egyáltalán nem az, mégis képes magáról elhitetni, hogy megérti a problémákat. A párt szavazóinak többsége nem rasszista, hanem tiltakozásképpen választotta Vona és Morvai pártját. – Jöjjön most helyettük más! – okoskodott a szavazó a társadalomkutató szerint. – Akkor miért nem az LMP-re szavaztak? – kérdeztük Szalai Júliát. – Mert őket alig ismerték, és bár náluk látni empátiát a választók iránt, az ő válaszaik sem közérthetőek – válaszolta a kutató.

Masírozó Magyar Gárda. Magyar ugaron © Fazekas István

Ladányi János szociológus szerint válság idején természetes jelenség, ha megerősödnek az olyan formációk, amelyek nem az átrendeződő osztály- vagy érdekközösségek révén kínálnak identitást, hanem olyan változtathatatlannak hitt formációkhoz kapcsolódva, mint a nemzet, a faj vagy a vallás. Márpedig a Jobbik a magyarok sorsközösségével kampányolt.

Mi magyarázza a Jobbik eredményeinek területi különbségét, hogy az ország keleti felének hat megyéjében még az MSZP-t is sikerült megelőznie, miközben nyugaton gyengébben szerepelt? – kérdeztük a kutatókat. Havas szerint a Jobbik elsősorban az olyan megyékben ért el kiugróan magas eredményt, ahol magas a romák aránya, és nem történt meg vagy csökevényes volt a polgárosodás, erős rendies hagyományokba illeszkedik bele a szegénység, így szakadékszerű az elkülönülés a többségi társadalom és a cigányok között. Ezzel indokolható, hogy a polgárosodott Baranyában, ahol a Dunántúlon a legmagasabb a romák aránya, a Jobbik relatívan rossz eredményt ért el, az országos 14,8 vagy a borsodi 23 százalékkal szemben 10,7-et. Itt ugyanis kisebb az oktatási meg a munkahelyi elkülönülés, és az integráció számos eredményt tud felvonultatni. Kelet-Magyarországon viszont reménytelen az összkép, ez magyarázza a Jobbik kirívó előretörését a térségben.

A helyi politikáknak fontos szerepük volt az EP-választási eredményekben – világít rá Szalai Júlia. Ott, ahol az önkormányzat, a polgármester párbeszédet folytat a roma közösséggel, és nem támogatja az elkülönülést, a Jobbik átlagon alul szerepelt, ott pedig, ahol tevékenyen közreműködik az izolációban, átlagon felül.

Ladányi János nem tartja lehetetlennek, bár kevés esélyt lát rá, hogy a mérsékelt erők változtatnak romákkal kapcsolatos eddigi politikájukon. „Ezt persze sokkal korábban meg kellett volna tenni, és most lényegesen nehezebb lesz, mint korábban lehetett volna. De sohasem késő” – mondja a szociológus. Példátlannak tartja ugyanis, hogy Európa egykor legintegráltabb cigány népessége, amelyben csíráiban még a polgárosodás elemei is megjelentek, a rendszerváltást követően egy csapásra esett ki a társadalomból. Mindez nem csak a romáknak jelent problémát, óriási gazdasági tehertétel ez az ország egészének. Ladányi szerint az eddigi „megoldási kísérletek” a késő-kádári hagyományokat követték, sokáig kimerültek a problémák szőnyeg alá söprésében, míg az utóbbi időszakban egyenesen kirekesztő gyakorlatot folytatnak. A Szűcs Erika egykori szociális miniszter nevéhez kötődő Út a munkához program például, amely a cigányokat kívánja megrendszabályozni, az EP-választásokon is megbukott. Ladányi nem hiszi, hogy az MSZP-nek lehetett volna rosszabb eredménye, mint a mostani, miközben önkormányzati lobbija nyomására a cigányellenes érzelmeknek próbált gőzerővel megfelelni.

„A rasszizmust ugyanis nem csak a jobboldalon kell keresni, ott van az a baloldalon is” – vélekedik a kutató. Így a Jobbik rasszista közönsége onnan is rekrutálódik. Magyarországon éppen azt tartja aggasztónak Ladányi, hogy a szélsőséges nézetek ott vannak a mérsékelt pártok körében is. Antall József MDF-je vagy Orbán Viktor Fidesze megpróbálta integrálni és civilizálni az ultrákat, de láthatóan nem sikerült. Ladányi szerint nincs igaza Orbánnak, amikor azt gondolja, hogy úgy kell elbánni a szélsőjobbal, mint azt Horthy Miklós tette, kiosztani két pofont, aztán hazaküldeni őket. „Egy idő után nem Horthy küldte haza őket, hanem ők a kormányzót, a két pofont, jó nagyokat pedig a társadalom kapta” – ragaszkodik a történelmi hitelességhez Ladányi. Van esélye most is annak, amint történt ez a Horthy-korszakban, hogy éppenséggel a szélsőjobbos tematikát veszi át a politikai elit.

Tamás Pál szerint empirikusan igazolhatatlan, hogy a baloldal táborában ugyanakkora lenne az antiszemitizmus vagy a cigányellenesség. Kutatásaik szerint azok körében, akik a Fideszre szavaztak 2006-ban, éppen kétszer annyi az antiszemita és cigánygyűlölő, mint az MSZP egykori közönségében.

Rövid távon Ladányi János inkább a Jobbik megerősödésével számol, amely a Fidesz rovására történhet majd. Úgy véli, megbukott Orbán teóriája arról, amely lényegében egy ideig maga előtt tolta a szélsőjobbot, és kihasználni meg kontrollálni akarta őket. Nagy az esélye, hogy a Fidesz még egy ideig megpróbálja integrálni a Jobbik közönségét, de ez aligha sikerülhet, így hosszú távon nem kerülhető el az egyértelmű elhatárolódás. – Ez minden szempontból kívánatos, hiszen Nyugaton sem egyedülálló, hogy egy szélsőséges párt 10–20 százalékot szerez, de a mérsékelt erők mindig világossá teszik különállásukat és megvetésüket, és rövid idő után a társadalom is visszaretten az extrémistáktól – indokol a szociológus.

Tamás Pál szerint az ultrák jelentős része még mindig a Fidesz szélén található, és bár a Jobbik szavazói megegyeznek a magukat szélsőségeseknek tekintőkkel, a pártnak nem minden szavazója megveszekedetten rasszista. Jelentős részük olyan vidéki, aki riadtan szemléli lakóhelyén a bizonytalan egzisztenciájú romák létszámának növekedését, és hálás a Jobbiknak, hogy legalább hangot ad félelmeinek. Ők egyáltalán nem biztos, hogy a következő választáson majd a szélsőjobbos pártra szavaznak, elijedhetnek vagy a mérsékelt pártoknak sikerül majd leválasztani őket. Sok múlik majd a politikai fősodron és a médián – véli az MTA SZK vezetője.

Van azonban negatív forgatókönyv is Ladányi János szerint. Eszerint a Jobbik radikalizálta közhangulat még inkább a romák ellen fordul, és beindul az erőszakspirál, az önbíráskodások sorozata. – Ha egy közösség azt érzi, hogy az állam képtelen megvédeni, szükségszerűen fordul az erőszakhoz; erre számos példa van, miért lenne ez nálunk másképpen? – vélekedik a társadalomkutató.

Havas Gábor szociológus viszont nem elsősorban az erőszak eszkalálódásától, hanem a hatósági diszkrimináció fokozódásától tart. Eddig is számos bújtatottan cigányellenes önkormányzati rendelet született, most lehet, hogy több fog, és az is benne van a pakliban, hogy sokkal inkább alkalmazni fogják őket, mint eddig tették. Rövid távon a Jobbik megerősödése biztosan ront majd a romák helyzetén.

A cigányságnak bizonyosan a mérsékelt pártok politikai támogatására lesz szüksége – véli Tamás Pál. Egyelőre azonban csak annak látja esélyét, hogy a roma értelmiség az MSZP-hez húzódjék, de kérdés, a megkeresésre hogyan reagál majd a válságban lévő párt.

Szalai Júlia szerint már most is iszonyú félelmek munkálnak a roma közösségekben, és minden okuk megvan, hogy létükben veszélyeztetve érezzék magukat. A Jobbik előretörése ezt tovább erősíti. Úgy véli, jellegét és lélektani tartalmát tekintve a szorongás a pogromok, illetve a harmincas évek zsidótörvényeinek időszakát idézi, azzal a lényeges különbséggel, hogy a romáknak sem erőforrásaik, sem várhatóan szolidáris befogadó közegük nincs, így egyszerűen nincs hova menekülniük. Körükben komoly sansza van tehát a radikális vagy szeparatista válaszoknak, amelyek a lehető legsötétebb következménnyel járhatnak. Alternatíva lehetne, ha megerősödnének a roma önszerveződések, pontosabban elindulnának, mert eddig a többségi társadalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy csírájában elfojtsa őket.

Zádori Zsolt