Az interjú a Zugló TV-ben készült beszélgetés szerkesztett kivonata, a videó itt tekinthető meg.

- Még sosem interjúztam jobbikossal, de azért volt valami párbeszédkezdemény közöttünk. Például többször szerepelhettem a kurucinfón gázkamraszökevényként. Milyen azzal szembesülni, hogy mostanra minden megvalósult abból, amit a Jobbik valaha akart, csak éppen nem ő csinálta meg?

- Minden azért nem. A politikai bűncselekmények számonkérése, a politikusok elszámoltatása nekünk 2010-től mindig a programunk fajsúlyos része volt, és ez sohasem történt meg. Ami a többit illeti, úgy látom, hogy próbálunk tanulni a saját hibáinkból. Sokat tettünk azért, hogy különböző stigmákat ránk aggassanak, és sokat kell még tennünk azért, hogy ne maradjanak kételyek. Biztosan nagyon sok embert megsértettünk, és olyan hibákat követtünk el, amelyeknek a hatása túlmutat egy parlamenti cikluson. Viszont azt hiszem, hogy ha következetesen folytatjuk az utat, azzal helyreállítjuk a hitelességünket. Ebben nem lesz változás, nem gondoljuk, hogy a 2010-es stílus messzire vezetne.

Beláttuk, hova vezet a megosztottság, és a magyar társadalom mai állapota ezt tökéletesen meg is mutatja. Ha meg kell neveznem Orbán Viktor egy igazi eredményét, az az, hogy a Jobbikból létrehozta a legnagyobb demokráciaféltő tömörülést. Mi neki köszönhetjük a változásunkat.

- Ennek a változásnak van egy tartalmi és egy hitelességi problémája. A tartalmi emlékeztet a Momentum fellépésére: jöttek ők is óriási mellénnyel – csak az nem volt fekete –, hogy ők a tök új erő, aztán amikor konkrétumokat kellett mondani, akkor gyakorlatilag felolvasták az MSZP és a többiek programját. Mert véges számú megoldás van. Amit Vona Gábor előadott az oktatásról, az csupa olyan dolog, amiről a balliberális szakpolitikusok tíz vagy több éve beszélnek. Tehát a feloldódás veszélye is megjelent. Egy fasiszta párt, az mégiscsak egy markáns jelenség volt.

Szerintem a legfontosabb az egyéniség megőrzésében az, hogy mennyire leszünk hitelesek. Aki már volt kormányon, az megmutathatta, mennyire lehet hinni neki, és mit tett, amikor volt lehetősége. Szakpolitikai kérdésekben vannak egyezések kétségtelenül. De rendszerszinten én nem látok a Jobbikéhoz hasonló programot. Talán az LMP-é áll a legközelebb. És van ennek generációs alapja is. A Fidesz és az MSZP idősebb és más szocializációjú korosztályt képvisel.

- Vannak kérdések a hitelesség körül is. Tíz éve csatlakozott a Jobbikhoz, ami akkor az volt, ami. Ön is, Vona Gábor is szépen el tudják mondani, hogy megváltoztak, tanultak, meg önkritikát gyakoroltak. Tudom, hogy zajlik le ez egy emberben. De hogyan történik meg egyszerre több ezerrel? Elkezdték egymásnak kölcsönadogatni a Schindler listáját? Megbeszélték, hogy láttak már emberszabású cigányt is? Vagy mondta az elnök, hogy halt, indulás balra, los?

Nem, a Jobbikban soha nem voltak német vezényszavak. De ez megkerülhetetlen kérdés. A tagság durván 15 ezer fő, és a többség szintén úgy gondolkodott, hogy az az irány nem lesz tartható és nem vezet sehová. Akik nem voltak képesek ezt elfogadni, és továbbra is a régi stílust tartják helyesnek, azok jelentős része már nincs a pártban.

- Voltak belső kritikák? Ez egy alulról jövő változás lenne?

Hogyne. Ez szerves evolúció. Kemény belső viták folytak. Vona Gábor már 2012 körül nyíltan beszélt a pártban arról, hogy mi az utunk, és hogy aki náci romantikára vágyik, az csináljon magának másik pártot. Ezen mind végigmentünk, de voltak, nem kevesen, akik nem tartottak velünk. A nagy részük magától kilépett. De igazából mi nem azok voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz.

- Színjáték volt?

Nem, nem színjáték, de valós és fontos problémákra adtunk rossz válaszokat. És amikor egy párt kívülről igyekszik a parlamentbe, akkor az kicsit olyan, mint a zenei élet. A botrányok akkor nem jöttek rosszul, mert legalább tudtak rólunk. Viszont karanténba zártuk magunkat, és ez hosszú távra hat. Sokaknak kell még egy ciklus, hogy lássák, mit csinálunk, és higgyenek nekünk. De abban biztosak lehetnek, hogy a régi Jobbik nem tér vissza.

- Ha ez az irány marad, plusz a megosztottság felszámolása is programpont, ráadásul szakpolitikai kérdésekben is van kompatibilitás, akkor tulajdonképpen mi akadálya annak, hogy legalábbis a fideszes túlhatalom megtöréséért együttműködjenek a többi ellenzéki párttal? Különösen, hogy a Jobbikot már most a feloszlatás fenyegeti, és az életéért küzd? Nem lehet, hogy aki a 2022-es dominanciára hajt, az ott téved, hogy 2022-ben már egyáltalán nem lesz semmi esély?

A veszély valós. El sem tudom képzelni, hogy ha még négy évet kap ez a kormány, mi mindent fog beszántani. De az összefogás vagy koordináció kérdését helyén kell kezelni. Papíron hat meg hat tizenkettő, de a politikában az eredmény lehet négy vagy harminckettő is. Hódmezővásárhelyen az ellenzéki pártok támogatottságának másfélszerese jött ki. De ez nagyon helyspecifikus. És ha egymástól nagyon messze álló ideológiákról beszélünk...

- De hát nem állnak messze. Erről volt szó eddig.

Az alapok tekintetében ez igaz. Mindenki szeretne normális Alkotmánybíróságot, új alkotmányt, demokráciát, médiatörvényt, független hatóságokkal. És én minden ilyen kezdeményezést támogatnék. De az a kérdés, hogy a választópolgárok ezt hogyan ítélnék meg. Én abban bízom, hogy az eddigi időközi választásokhoz hasonlóan az emberek érzik, ki az esélyes és hiteles ellenzéki jelölt. Teljesen mindegy volt, hogy a pártok koordináltak-e, ők átszavaztak. De minden pártnak van egy törzsbázisa, amely soha nem szavazna át, akkor se, ha ezt kérjük.

Viszont most úgy érzem, csökken az apátia, és egyre többen értik, miről szól április 8-a. És ha a választási részvétel 70 százalék fölött lesz, akkor ez a kormány megy.

- Ha ebben is egyetértés van – a Fideszen kívül –, akkor még nehezebb választani a Jobbik és a többiek közül. Ha viszont a távlati vízióban van eltérés, akkor az az igazi kérdés, hogy mi fér bele abba a Magyarországba, amelyet a mai Jobbik elképzel. Én például eddig nyilván nem fértem bele. Belefér-e majd Alföldi Róbert, aki ellen tüntettek? Belefér-e egy ilyen beszélgetés, mint ez?

Szerintem nemhogy belefér, hanem ez egyenesen feltétele egy normális országnak.