Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
A korábbiakhoz képest már számottevően magasabb sótartalmat mértek a Maros vizében a parajdi sóömlések nyomán.
A május végén vízzel elöntött parajdi sóbánya katasztrófájának újabb fejezete június 11-én szerdán kezdődött, amikor nagy mennyiségű só került a Korond-patak vizébe, majd onnan a Kis- és Nagy-Küküllőbe, ahonnan a Maroson keresztül Magyarország felé hozta a víz. A Kis-Küküllőről már június 12-én halpusztulást jelentettek, egy helyi kutató pedig a HVG-nek arról beszélt, hogy ökológia katasztrófa zajlik a szemünk előtt.
Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) honlapján hétfő óta közzétett „Vízminőségvédelmi tájékoztatók” alapján
- a nagylaki határszelvényben 1150 µS/cm,
- nagylaki határszelvényében 968 µS/cm,
- a Cservölgyi fővízkivételnél 1066 µS/cm,
- a Ferencszállási fővízkivételnél szintén 1066 µS/cm volt a víz vezetőképességét mutató érték. (A µS/cm vagyis mikrosiemens/centiméter a víz vezetőképességét mutatja, amiből a sótartalomra lehet következtetni: minél magasabb, annál sósabb a víz).
A most közöltek három-négyszer magasabbak, mint a másfél héttel korábban mértek:
- június 5. és 12. között 287–505 µS/cm,
- június 13. pénteken (a sóömlést követő második napon) pedig 470–480 µS/cm között ingadozott a Maros vizének vezetőképessége
A Maros vizét nemcsak a vízügy, de a Szegedi Tudományegyetem Földrajz- és Földtudományi Intézet kutatói is figyelemmel kísérték, a szennyezést követő hétvégén a megszokott sótartalom másfélszeresét mérték:
- Apátfalvánál június 13-án 18:00 órakor 506 µS/cm-t
- másnap reggel Deszk alatt – itt torkollik a Tiszába a Maros – 511 µS/cm-t.
A vízügy, mint korábban a HVG érdeklődésére közölte, június 5. óta folyamatosan méri más mellett ezt a mutatót is, akkor rendeltek el első fokú vízminőségi kárelhárítási készültséget, amit június 16-án III. fokú szintre emeltek. A vízminőséget az Ativizig most naponta négyszer méri hat helyszínen.
A földekre ez is jó lesz
Az Ativizig közleményeiben szerepel néhány sokatmondó sor is:
Az öntözővíz minőségére vonatkozó szakmai ajánlások alapján a vezetőképesség 900 µS/cm értékig „megfelelő”, 900-1500 µS/cm értéktartományban „tűrhető” minősítést jelent. Ezt meghaladó érték esetén sor kerülhet az érintett öntözőrendszerekben a vízszolgáltatás ideiglenes felfüggesztésére.
Ez arra utal, hogy módosították a mezőgazdaság számára biztosított öntözővízre vonatkozó határértéket, amelyről a vízügy másfél hete még azt írta, hogy az előírások szerint 800 µS/cm, vagyis korábban e fölötti értékek esetében korlátozták volna az öntözővíz-szolgáltatást, bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fel is függesztették volna, lásd lentebb.
A lépésről külön egyébként sem maga a vízügy, sem az öntözések ügyében illetékes agrártárca, sem pedig az egyéb vízügyi kérdésekben illetékes Energiaügyi Minisztérium nem kommunikált, csak az idézett Ativizig-közleményekben esik róla szó, mintegy mellékesen. Szintén mellékesen szót ejtett róla V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium víziközmű-ágazatért felelős államtitkára a Magyar Közgazdasági Társaság Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakosztályának meghívására a tagság számára tartott Vizet a tájba című nyilvános előadása végén (mindez a Youtube-on is megnézhető a téma 1:23:08-tól kezdődően kerül szóba ). Elhangzott az is, hogy az akár 1500 µS/cm-es érték megállapításával kapcsolatban számba vették az élelmiszer-biztonsági, talajvédelmi és természetvédelmi vonatkozásokat, és ezek után döntöttek úgy, hogy a magasabb sótartalom mellett is mehet tovább az öntözés.
Az öntözővíz esetében – mint ebben a 2015-ös szakcikkben olvasható – az 500 mg/l alatti (ami vezetőképességben kevesebb mint 780 µS/cm) érték esetében „általánosan elfogadott”, hogy „általában nem növekszik számottevően az öntözött talaj sókészlete”, és más források is azt írják, hogy ez alatti értékek mellett lehet korlátozások nélkül öntözni a vízzel. Ugyanott azt is jelzi a szerző, hogy „az öntözővíz megengedhető sótartalmára nem lehet általános érvényű szabályt megállapítani, mert azt befolyásolja a talaj vízáteresztő képessége, drénviszonyai, a csapadék mennyisége, az öntözési mód, a növény sótűrése”.
Vagyis a Maros vizével öntözött földek esetében úgy látták a szakértők, hogy a korábbi alsó határérték közel kétszerese is megfelelő lesz még.
Az ügyben kedd délután kérdéseket küldtünk az Energiaügyi- és az Agrárminisztériumnak, ha válaszolnak, beszámolunk róla.
Frissítés!
Megkeresésünkre az agrártárca sajtóosztálya szerdán reagált, de nem konkrét kérdéseinkre válaszoltak (azt szerettünk volna megtudni, hogy ki és milyen indokok alapján döntötte el, hogy a sósabb víz is alkalmas lehet öntözésre, és meddig tartják fenn a mostani minősítéseket). Válaszukban az Országos Vízügyi Igazgatóság kárelhárítással és a környezeti károsodás megelőzésével összefüggő feladatait megszabó 90/2007. (IV. 26.) kormányrendeletet , idézték amely kimondja, hogy a fent jelzett III. fokú készültség esetén „a minták elemzésének eredménye alapján azonnali beavatkozásra (így különösen a szennyezés lokalizálására, közömbösítésére, eltávolítására, a partok, vízkivételek megvédésére) van szükség”.
Mint az agrártárca írta: „Az oldott szennyezések esetén, mint amilyen a sószennyezés (nátrium-klorid) is, ez főleg hígító víz leeresztését jelenti az érkező szennyezett vízhez. Oldott vízszennyezés esetén a nemzetipark-igazgatóságok folyamatos helyszíni megfigyelést és kárfelmérést végeznek, illetve vizsgálják, hogy a más ágazatok által elvégzett kármentesítési beavatkozások lehetőleg a szükségesnél nagyobb mértékben ne okozzanak további természeti károkat. A rendelkezésünkre álló természetvédelmi intézkedések a kármentesítés során a természeti erőforrások, élőhelyek, az azok által nyújtott szolgáltatások eredeti állapotba történő visszaállását, helyreállását, a természetes regenerálódásukat biztosíthatják.”
