Németországi óriásharcsa-támadás: mennyire veszélyesek az édesvízi bestiák?

Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül. Többek között a felmelegedés hatására egyre több a kapitális méretű harcsa, nem ritka a két métert és a 100 kilót meghaladó példány sem, kemény és érdes fogaival pedig kellemetlen sérüléseket tud okozni.

Vasárnap mi is beszámoltunk arról a hatalmas, kétméteres harcsáról, amely a németországi Brombach-tóban megtámadott és megsebesített több fürdőzőt is, és végül a rendőrségnek kellett likvidálnia. A Spiegel utánajárt, hogy mennyire jellemző ez a viselkedés a ragadozó halra.

„Ez teljesen atipikus viselkedés volt a hal részéről” – idézi a portál Michael Petzold, közép-frankföldi rendőrségi szóvivőt. A harcsa – annak ellenére, hogy rendkívül nagyra meg tud nőni – alapesetben nem támad emberre. Kivéve, ha fenyegetve érzi magát vagy a fészkét védi. A szakértők arra tippelnek, hogy a németországi esetnél ez utóbbi történt.

Nagy széles szája van, a nagyobb példányok könnyen meg tudják ragadni az emberek végtagjait is
MTI / Komka Péter

A portál felidézi, hogy 20 évvel ezelőtt, „Kunó, a gyilkos harcsa” szintén Németországból tett szert nemzetközi hírnévre. A legenda szerint egy drótszőrű tacskót evett meg Mönchengladbachban. 2003-ban a mönchenladbachi tóban egy döglött harcsát találtak, amelyről azt feltételezték, hogy ő Kunó. A halat kitömték és egy múzeumban helyezték el.

Nem elképzelhetetlen egyébként Kunó története, pár éve Magyarországon is hasonló esetet tártak fel, amiről anno a 444 számolt be. Kiskunlacházán találtak egy halott harcsát, szájában egy kis termetű kutya csontvázával. Az esethez riasztott halőr rekonstrukciója alapján az történhetett, hogy a harcsa által megtámadott kutya lábszára a küzdelem közben kijött a hal kopoltyúján, így az sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta, és mind a két állat elpusztult. Kissé bizarr fordulat, hogy a haltetemben megtalálták a kutya chipjét, így hamar kiderült, hogy a 2010-ben, menhelyről örökbefogadott keverék kutya Gaius névre hallgatott, és a tetem megtalálása előtt másfél évvel tűnt el.

A Wikipédia szerint a támadásokról szóló hírek gyakran túlzóak, illetve több esetben csak feltételezik, hogy harcsatámadás történt. A bizonyított esetek többségében pedig nem arról van szó, hogy egy megvadult állat támadt volna ártatlan fürdőzőkre.

Óriásharcsa-fogás
Facebook / Sportex Italia

A Kisalföld egy mára archivált cikkben arról számolt be, hogy a Győr közelében fekvő Pér településen egy osztrák horgászra támadt rá egy óriásharcsa. A jól hangzó cím után azonban hamar kiderül: a megakasztott hal a fárasztás egy pontján lefeküdt a mederfenékre (ez nem ritka), ezután a horgász úgy döntött: kesztyűt húz és a zsinór mentén leereszkedik a halhoz, hogy felrángassa. Ez majdnem sikerült is neki, a felszínhez közeledve azonban a harcsa elszabadult majd a csónakba kapaszkodó férfi lábába mart. Az, hogy a megakasztott hal küzd egyrészt természetes, másrészt kicsi az esélye, hogy a mutatványt strandolás közben megismétli valaki.

A népszerű horgász és biológus Jeremy Wade Édesvízi szörnyek című dokumentumfilm sorozatának egyik epizódja is foglalkozik a harcsákkal. Ebben Wade megállapítja, hogy felnőtt emberek elfogyasztásához nem elég nagyok a halak, de gyerekeket simán le tudnának nyelni. A filmhez több olyan jelenetet is felvettek, amikor a harcsák agresszívan viselkednek az emberekkel, köztük egy olyan esetet, amikor egy kifogott hal rátámadt a horgászra, miután szabadon engedték. Azonban ebben az esetben sem arról volt szó, hogy a természetes közegében mozgó hal a semmiből fürdőzőkre támad. De mint az öt strandolót megharapó németországi példány esetéből látszik, akár ez is előfordulhat.

Nem ritka a két és fél méter feletti példány sem

Riadalmat kelthet az emberekben a harcsák mérete is. A faj több évtizedig is élhet, hossza meghaladhatja a 2 métert, súlya pedig a 100 kilót. A legnagyobb példányok a nagy európai folyókban élnek, például az olaszországi Pó kedvelt célpontja a harcsára vadászó horgászturistáknak, de Magyarországon, a Tiszában és a Dunában is fogtak már kapitális példányokat.

Wikipedia

A Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) rekordlistája tíz 100 kiló feletti kifogott példányt tartalmaz, a csúcsot egy 119,4 kilós harcsa tartja, amelyet tavaly nyáron fogtak ki a Szécsi (Devecseri) tározóból. Az abszolút világrekordról megoszlanak a vélemények, mivel nem minden esetben tudják megfelelően dokumentálni, vagy lemérni a halakat a horgászok.

Sokáig Zsédelyi Attila, magyar horgász 245 centis, majd 135 kilós példánya volt az elfogadott rekord, a Pó folyóból emelte ki 2010-ben. 2023 májusában egy német horgász (szintén a Póban) fogott egy 281 centiméteres halóriást. A fogást elkönyvelő férfi 140 kiló körülire saccolta, de mint írja, az állat védelme érdekében a mérlegeléstől eltekintett. Tavasszal pedig a Telex számolt be egy 287 centiméteres, 137 kilós fogásról. Ez utóbbi sok kritikát kapott a horgász módszerei miatt, mivel a halról megosztott videón látható, hogy egy szigonyszerű tárgy áll ki az állatból.

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=791034932393313&id=100044604391838&ref=embed_post

Az elmúlt években egyre szaporodnak a kapitális példányokról szóló beszámolók, ami mögött a globális felmelegedés is állhat – írja a Spiegel. Az emelkedő vízhőmérséklet jó hatással van a meleget kedvelő állatok, így például a harcsa életére. A magasabb hőmérsékletű vízben gyorsabb az állatok táplálékfelvétele és anyagcseréje. Sok helyen a túlzott szaporodás visszafogása érdekében a kifogott példányokat tilos visszaengedni.

Félénk állat, de veszélyes ragadozó

A harcsa kifejezetten félénk állat, kerüli az embert, napközben a folyók, tavak mélyebb részein tanyázik. Főként éjjel vadászik, ilyenkor azonban kijön a sekélyebb vízbe is, a táplálkozása jellegzetes hangjait a vízparton lehet is hallani. Ezt imitálják az úgynevezett „kuttyogatással”: a horgászok által használt módszer lényege, hogy egy általában fából készült eszközzel csapkodják a vizet. A „kuttyogó” hangtól a harcsák azt hiszik, hogy fajtársaik épp lakomáznak, így nagyobb lesz a „kapókedvük”, ahogy azt a pecások nevezik.

https://www.youtube.com/watch?v=ZMP6CLohh3I

Félénksége ellenére a harcsa szinte mindent megeszik, amit el tud kapni. Elsősorban halakra vadászik, de nem ritka, hogy a vízbe került patkányokra, egerekre, békákra vagy éppen különböző madarakra – kacsákra, szárcsákra, galambokra – támad.

Rendkívül mohó, minek köveztében olykor el is számítja magát: a nyitóképünkön látható példánynak például egy torkán akadt teknős okozta a vesztét.

Vadászat közben éles hallására, valamint a szájában és annak környékén, illetve az uszonyain, a fejbőrén és a teste elülső részén található számos tapintási és ízlelési érzékelőre támaszkodik. A harcsának apró, sűrű, de rendkívül éles és kellemetlen sérülések okozására alkalmas fogai vannak, a horgászok ezért jellemzően kesztyűvel ragadják meg és emelik ki a vízből, amikor kifogják.

Apró, éles fogak a harcsa szájában, a sérülések elkerülése érdekében a horgászok is kesztyűvel fogják meg a halat
Facebook / Black Cat Fishing Hungary

Ha valaki strandolás közben harcsával találkozik, jó eséllyel nem fogja megtámadni. Ennek ellenére érdemes nyugodtan, de határozottan elúszni a közeléből. A hektikus, hirtelen mozdulatok hatása kettős, előfordulhat, hogy az állat elijed, de arra is van esély, hogy kíváncsivá válik.

https://hvg.hu/elet/20250622_nemetorszag-pleinfeld-brombach-to-oriasharcsa-harcsa-tamadas-strand

Cikkünket frissítettük Gaius történetével.

Nyitókép: Mathias Siebner / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Hozzászólások