A Varga Zs. András kúriai elnök által személyesen vezetett Jogegységi Panasz Tanács egy 15 éve zajló ügyet lezárva a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként kimondta: a mobiltelefon-átjátszó torony létesítésével okozott kár megtérítése iránt indított perekben a károkozónak kell bizonyítania, hogy a panaszkodó lakóknak nincs igazuk. A torony létesítése miatt keletkezett „félelemérzetet mint tényt az ingatlan forgalmi értékének csökkenése körében, a vagyoni kárigény érvényesítése esetén is értékelni kell”, vagyis nem igaz, hogy az egészségkárosító hatástól való félelem csak akkor értékelhető, ha a felperes „személyi kárt” érvényesít.

A szubjektív félelem ugyanis – legyen az orvosilag igazolt vagy alaptalan – a helyben lévő ingatlanok forgalmi értékére negatív hatással van, tehát ténylegesen kárt okoz, az ingatlanok piaci ára csökken. Ez a csökkenés pedig a bíróság szakértelme hiányában olyan szakkérdés, amelynek megítélése szakértői kompetencia körébe tartozik, a bíróságok a szakértőtől eltérő, azzal ellentétes szakmai véleményt nem fogalmazhatnak meg. Az építésügyi – közigazgatási jogi – szabályok megtartása önmagában nem jelenti azt, hogy az alperes távközlési cég eljárása polgári jogi értelemben sem volt jogellenes.

A különböző szintű bíróságok egymástól eltérő ítéletei után a Kúria egyik tanácsa is más tanácsokétól eltérően utasította el a lakók panaszát, kimondva, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás nem szolgáltatott kielégítő eredményt sem a bázisállomás megvalósításának lehetséges alternatív helyszínére, sem a felperesek ingatlanainak a bázisállomás által előidézett értékcsökkenésére. Ezért vált szükségessé a jogegységi döntés. A mostani határozat a Kúria felülvizsgálati tanácsát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, amely a kifejtettek alapján aligha lehet más, mint hogy a lakóknak ad igazat.