szerző:
Lukács Andrea

20 évig nem jutott senkinek az eszébe, de most „újra felfedezték”. Játszik az Utóéletben, a Swingben és az októberben bemutatandó Pintér Béla-darabban. De zavarja az a gyakorlat, hogy mindig divatba hoznak egy-egy művészt, és akkor ő játszik mindenben. A politikai szerepvállalással felhagyott, de nem lett reményvesztett. Csákányi Eszterrel beszélgettünk.

hvg.hu: Ünneplik a magyar kritikusok Zomborácz Virág Utóélet című filmjét. Ön a kegyetlen nagynénit játssza, aki tetszeleg az ambiciózus esperesnek.

Csákányi Eszter: A szerelem után vágyakozó, idősödő nőket jól tudom játszani. Örültem a felkérésnek, mert húsz éven át nem igazán jutottam senkinek az eszébe. Gazdag Gyulával dolgoztam többet, aztán a Berlinben élő, erdélyi származású Kincses Rékával csináltam még 2010-ben egy filmet (Heimat – a szerk.), amiben a kivándorló anyját játszom. Mostanság újra szóba kerültem. Az Utóéletet múlt héten mutatták be, a Terápia második évada október végén kezdődik, Fazekas Csaba Swingje pedig decemberben kerül a mozikba. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen aktív időszak után majd özönlenek a felkérések, de egyelőre nem tudom, mit csinálok október 9-e után.

hvg.hu: Mi lesz akkor?

Cs.E.: Az új Pintér Béla darab, a Bárkibármikor bemutatója. Olyan furcsa, ha újra felfedezik az embert. Ez olyan, mint amikor eljön valaki a zenés estemre és rácsodálkozik, hogy tudok énekelni. Ugyanilyen ostobaság, hogy ha az ember színházban játszik, akkor színházi színész, és nem filmszínész. Mekkora hülyeség ez a megkülönböztetés! Minden a rendezőtől függ. Neki kell elmondania, hogy lesz a kevesebb több, és a több kevesebb.

hvg.hu: Zomborácz Virág jól csinálta?

Cs.E.: Igen. Virág nagyon tudta mit akar. És lehet, hogy furcsán hangzik, de ez nagy dolog. Felkészült volt. Egyébként nem volt könnyű, mert voltak jogos problémái velem.

Csákányi Eszter
©

hvg. hu: Sokszor mondja, hogy nehezen kezelhető.

Cs.E.: Igen, valamiért félnek tőlem. Talán, mert én is tudom, hogy mit akarok. Pedig elfogadom az instrukciókat, és maximalista vagyok, nem csak magammal szemben. Az Utóéletben nekem nehezebb volt, hogy amatőr színészekkel kellett játszanom.

hvg.hu: De közben olyanokkal is, mint Gálffi László. Mi volt az Utóélet előélete?

Cs.E.: Gálffival még sosem játszottam és nagyon jó volt vele a találkozás. Úgy szereztek pénzt a filmhez, hogy egy kész jelenetet – pilotot - benyújtottak a Filmalaphoz. Utána sokáig csend volt, majd felhívtak, hogy lesz film. De három időpontot is kitűztek mielőtt elkezdtünk forgatni. Ez a magyar filmgyártás drámája, nem biztos, hogy épp ráér a színész, nem mindenkit enged el a társulat. Én szabadúszóként szerencsés vagyok. És nagyon boldog voltam, hogy Virág bevállalta a karakteres színészeket. Az Utóélet meg merte lépni azt, amit a legtöbb magyar film nem. Ennek meglesz a gyümölcse. Egy isteni vígjáték lett belőle, amiből nem nagyon készül Magyarországon, persze vannak vígjátéknak titulált sikerfilmek, de ez más kategória. Ismerősök mondták, hogy alig kaptak jegyet az Utóéltre. Ez nem véletlen.

hvg.hu: Miért nem készül több ilyen,  mi hiányzik a magyar filmgyártásból?

Cs.E.: A bátorság. De engem az is zavar, hogy divatba hoznak egy színészt, vagy színésznőt, és akkor ő játszik mindenben.

hvg.hu: Ez a belterjesség csak itthon jellemző?

Cs.E.: Máshol sem lenne egyszerű szerintem. Nézzük meg Kathie Bates-t. Szerintem hasonló karakterek és alkatok vagyunk, csodálatos színésznő, mégis manapság csak B-kategóriás filmekben látom.

hvg.hu: És mi van Diane Keatonnal vagy Meryl Streeppel? Ők folyamatosan főszerepeket kapnak, nagyon nívós produkciókban.

Cs.E.: Szerencsésebb alkatuk van,  elegáns, szépen öregedő nők. Én is szépen öregedő nő vagyok, csak épp széltében. Ez sokaknak akadály, de szerencsére nem mindenkinek. Fazekas Csabának nem volt az, a Swingben revüénekest alakítok. A Terápia amerikai és izraeli változatában pedig hiába játssza egy mutatósabb, kommerszen szép nő az én szerepemet, a válogatás után megváltoztatta az HBO a magyar koncepciót. Meglátták, én hogyan hozom a pszichológus szupervízorát, aki nálam elvileg egy sokkal idősebb nő. Szeretek eldicsekedni azzal, hogy én voltam az egyetlen a válogatáson, aki a nehezebb jelenetet választotta. Nagyon tudatosan készültem rá.

Jelenet az Utóélet című filmből
©

hvg.hu: Sokszor beszél az alkatáról, ennyiszer érte negatív megkülönböztetés a pályája során?

Cs.E.: Igen, ez jellemző. De sosem olyan munkákról álmodoztam, ami nem való nekem. Ragályi Elemér mondta még a nyolcvanas években, hogy ha Csehszlovákiában születtem volna, már Oscar-díjas színésznő lennék.

hvg.hu: Azt mondja, sokáig elkerülték a filmszerepek, de tévében sem láttuk sokáig.

Cs.E.: A köztévébe nem hívnak. Azt mondják nincs feketelista, de addig nem hiszem el, amíg nem bizonyítják az ellenkezőjét, azaz, hogy hívnak. Tévéjátékok amúgy sem készülnek mostanában, csak nagyon bugyuta sorozatok, amihez nem is kérnek fel, és nem is biztos, hogy vállalnám.  Nem azért, mert derogál, hisz a Terápiával vállaltam sorozatszerepet, mert jó a mű. Nekem a munka a lényeg.

hvg.hu: Szabadúszóként dolgozik a régi Krétakör feloszlása óta, élvezi ezt a szabadságot?

Cs. E.: Én döntöm el, hogy mit játszok, ez jó. De ez az állapot arra késztet, hogy állandóan észnél legyek, és kitaláljam magam. Hiányzik, hogy nem hívnak társulatokhoz, de Pintér Bélával már harmadszor dolgozom együtt, úgyhogy ezt akár tekinthetem is annak. A társulatban megvan az a két idősödő színésznő, aki megcsinálja a munkákat. Az lenne az igazi, ha egy évben két új darabban játszhatnék. Orlai Tiborral tervezünk egy monodrámát, emellett játszom a bemutatott darabjaimat is.

hvg.hu: Mennyi munkával lenne megelégedve?

Cs.E.: Sok munkához vagyok szokva. Ideális az lenne, ha egy hónapban 18 napot színpadon lennék. Pintér Bélával jelenleg 8-10-szer van előadásom, mellette a Spinozában a zenés est, illetve a Katonában még mindig műsoron van az Elnöknők és A hét asszonya, de ezek egyszer mennek egy hónapban.

hvg.hu: Kilincselnie kellene, hogy legyen több felkérése?

Cs.E.: Sosem szégyelltem megkeresni embereket. Aki engem érdekel, az egyhamar megtudja. Ezt apám például soha nem tudta megcsinálni, mert gátlásos volt. Még saját filmjeinek bemutatójára se ment el.

©

hvg.hu: Édesapjával még sokszor jönnek?

Cs.E.: Még él az a generáció, amely rajta nevelkedett, sőt a rajzfilmek miatt, Gepetto, Karak hangjaként még a mai harmincasok is emlékeznek rá. Én viszem magamban, magamból apámat, ami nekem nem rossz. Sokszor a fejemhez is vágják, hogy mindig emlegetem. De hát Csákányinak hívnak, miért ne beszélnék róla? Ha meghalok, akkor már úgysem beszél róla senki.

A kocsiban hallgatom egyik CD-jét, amire 14 dalt vettek fel vele, mindegyiket máshogy adja elő, megtelíti a dalokat. Zseniálisan csinálta, ha Franciaországban született volna, akkor világhírű sanzonénekes lehetett volna belőle.

Ő sokkal visszafogottabb és szerényebb volt, a pályája végén pedig nagyon szomorú és elégedetlen. Ez az ő hibája is volt. Olyan értékes dologban volt benne, szinte be volt betonozva, hogy sokaknak talán eszébe sem jutott, hogy hívhatják máshova. Ezzel elesett olyan lehetőségektől, mint ami nekem most a Terápia.

De miközben látom az összes hibáját, sokszor azon kapom magam, hogy én is hasonlóan csinálom. Az ember nem nyomhatja el a genetikáját. Például ő nagyon sértődős volt, a Vígszínházat is egy sértődés miatt hagyta ott, amit öreg korára nagyon megbánt. Megtanultam tőle, hogy ebben a szakmában nem szabad megsértődni. Pedig nekem is vannak gyenge pillanataim, bennem van, hogy nem bírom, felállok és elmegyek.

hvg.hu: A Millával való politikai együttműködéstől is ezért búcsúzott?

Cs.E.: Semmi konkrét, erős dologgal nem tud előállni az ellenzék. De nem lettem reményvesztett. Generációs váltásra van szükség, bízom abban, hogy akik elkezdték a Hallgatói Hálózatot, majd beérnek, és belőlük lehet valaki.

hvg.hu: Milyen tulajdonságokkal kellene bírniuk?

Cs.E.: Józansággal, ésszel, kombinációs készséggel. Kell egy erős ember, aki mellé oda tudnak állni. A nők például miért nincsenek egyáltalán képben? A tutyi-mutyi ügyetlenkedés felbosszant.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!