Aligha van biztosabb jele a gazdaságpolitika iránti bizalom hiányának, mint az, hogy a vállalkozások vonakodnak fejleszteni, beruházni, és a háztartások sem sietnek elkölteni a jövedelmüket. A beruházások 2022 ősze óta, immár harminc hónapja egyetlen negyedévben sem érték el az előző évit; már nagyjából 25 százalékkal maradnak el a 2022-es szinttől.
Ekkora hanyatlás az elmúlt negyedszázadban nem fordult elő, még a 2008–2009-es pénzügyi válságot követő esztendőkben sem.
Akkor négy év alatt ötödével zsugorodtak az invesztíciók, és csupán 2014-ben érték el a válság előtti szintet.
A beruházások és a fejlesztések gyors felfutására most sem számít a kormányzat, ezért a háztartások fogyasztásának élénkülésétől várja, hogy kilendíti pangó állapotából a gazdaságot. A kincstári optimizmusra feltehetőleg az adott okot, hogy tavaly a bérek vásárlóereje 9 százalékkal nőtt, amiben persze az is közrejátszott, hogy az infláció a vártnál gyorsabban csillapodott. S bár a kiskereskedelmi forgalom a reálbérek lendületes megugrása ellenére csupán 2,8 százalékkal bővült, a lanyha keresletet azzal lehetett magyarázni, hogy a háztartások óvatosak: szeretnék pótolni a súlyos infláció két évében, 2022–2023-ban elszenvedett veszteségeiket, és visszaépíteni a megtakarításaikat. De majd 2025-ben költekeznek, mi mást tehetnének a „rengeteg” pénzükkel – reménykednek a gazdaságpolitika irányítói.