Minden idők legnagyobb rockzenekara egy állóhajón játszott együtt először, a mennyekbe jutott, és öt évtized múltán sem vesztette el a rajongóit.
„Minden rockzenekar hasonlít a Led Zeppelinre. Ha kicsit sem hasonlít, akkor egy rakás szar.” Dave Grohl már csak tudja, hiszen a jelen idejű szórakoztatóipar egyik atombiztos zászlóshajója, a Foo Fighters énekes-gitárosaként papírja van arról – sok ezer, sűrűn telenyomtatott újságoldal –, hogy ő a Led Zeppelin egyik örököse. Grohl valójában a rajongók és a követők közös sorsában osztozik: mint a Zep ötödik albuma, a Houses of the Holy borítóján látható gyerekek, kúszik-mászik valami elérhetetlen felé. Minden bizonnyal a lovagok, mágusok, királyok, istenségek benépesítette Avalon szigetére.
Ahhoz, hogy 1968 augusztusának végén a Led Zeppelin megszülethessen, el kellett temetni a modern rock egyik előfutárát. A Yardbirds éppen feloszlott, pontosabban készen állt az újjáalakulásra. Nem volt olyan menő, mint a Beatles – mert senki sem volt az –, de ha valaki igazi, túlfűtött hangulatú koncertet akart látni egy londoni klubban, a Yardbirdsöt kereste. Michelangelo Antonioni őket szerepeltette a Nagyítás című filmben. A látottak szerint a rock akkor már halott, vagy inkább tetszhalott volt. A négyperces jelenetben a zenei potenciál sűrű és erős, akár az unalomról, a közönyösségről, a kiábrándulásról, majd a hirtelen feléledő vadállati szenvedélyről szóló képek. A színpadon két olyan gitáros látható – az egyik lazán mosolyog, a másik készen áll hangszerének összetörésére –, akinek rivalizálása évekig visszhangzott a rockzenében. Abban a pillanatban bárki a romboló, szupertehetséges Jeff Beck akart lenni. Néhány hónap múlva inkább a lányos arcú, törékeny Jimmy Page, aki talán nem volt annyira technikás, mint Beck, ám attraktívabban játszott, a dalokat elindító riffkészlete hangos, dögös, ellenállhatatlan volt. Szerzőként tökéletesen uralta azt a struktúrát, amelybe hamarosan beleremegett a világ.
Amikor a rockot a bluesból levezető Page összerakta az új zenekart, és első próbájukon a gitáros Temzén horgonyzó állóhajóján eljátszották az első számot, a Nagyításban is előadott Train Kept A Rollin'-t, rövid ideig New Yardbirds néven futottak. Sok minden szólt a név megtartása mellett – szinte semmi ellene. Még nem léteztek Excel-táblázatok, könyvelők gyártotta üzleti tervek, az ízlést irányító algoritmusok, de világos volt, hogy a korábban gyötrelmes munkával egybegyűjtött közönséget hülyeség lenne szélnek ereszteni holmi „kibékíthetetlen művészi nézetkülönbségek” vagy gyerekes sértődöttség miatt. Page mellett felbukkant Peter Grant menedzser, aki a Soho díszletmunkásaként és jegyszedőjeként közel került a művészethez, mégsem elég közel. Az 1960-as évek közepétől már kapcsolatban állt Little Richarddal és Jerry Lee Lewisszal, az amerikai rock and roll ászaival. A romjain újjászületésre készülő Yardbirds menedzselése élete legjobb döntése volt.
A Led Zeppelin ideális keverék: tagjai jól néztek ki, és képesek voltak egymás társaságát elviselni rozzant turnébuszban, piszkos vasúti kupéban, majd később, miután landoltak Starship elnevezésű magánrepülőgépükkel, a hotelszobákban is jól érezték magukat. Egyszerűen passzoltak egymáshoz. Robert Plant – augusztus 20-án volt 70 éves – a Birminghamhez közeli Kidderminsterben nőtt fel, ahonnan a nap jobban látszik, mint London és a világhír. Egy ideig aszfaltozómunkás volt, a forróságban bizonyára megfelelően hűtött koktélokról álmodott. Kedvence Robert Johnson, a blues atyamestere és Tolkien, A Gyűrűk Ura írója. Gyönyörű és arányos, mint az Apollo-szobor, viszont gátlások nélkül képes volt bemutatni olyan kunsztokat, amilyenekre az istenek szemérmesen nem vállalkoztak. Szövegíróként nagyon érezte, hogy a bluesban a csalódás erősebb a szerelemnél, és az út semmi másra nem való, csak arra, hogy örökké rajta kell lenni.
A dobos John Bonham a bivalyerős sportkocsikkal a dinamikát, az italok gyors eltüntetésével másfajta férfiasságot képviselt. A dobverőjét husángként használó Bonham sokak emlékében úgy él, hogy inkább brutális, mint technikás dobos, de mint sok minden a rock körül, ez is féligazság. Ha valakinek ideális dobosra van szüksége, elég meghallgatnia a Moby Dick című számot. A misztikusok előre látták, hogy egyszer ő lesz az, aki hirtelen lezárja a Zeppelin történetét, és valóban így történt: 1980-ban egy vodkával átitatott nap utáni reggelen nem ébredt fel. A basszusgitárosé, a kísérletező kedvű John Paul Jonesé volt a magának való vidéki srác zsánere, Page megtartotta a rejtélyes hős karakterét. Kétségkívül Plant volt a legvonzóbb. Amikor a korszak vezető groupie-ja, Pamela Des Barres megosztotta a világgal, hogy mélyre hajolva mennyivel élvezetesebb a rock and roll, Plant ezt írta könyvének ajánlásaként: „Még egyszer bocs a korai magömlésért.”
Az első show-juk szeptember 7-én Koppenhágában volt – még New Yardbirds néven. Októberben már a londoni Marquee Clubban játszottak, ahol mindenkinek meg kell mutatnia magát, ha világhírre vágyik. Decemberben Grant összeütött egy amerikai turnét – az elsőt még tíz elsöprő erejű tornádó követte. Akkorra megvolt az új név. A legenda szerint a Led Zeppelin elnevezés Keith Moontól, a Who dobosától származik. Az örökké marháskodó Moon, aki a Zep diadalmenete közben nyugtatótúladagolásban patkolt el, felülmúlhatatlanul viccesnek, az angol humor manifesztációjának tartotta, hogy a legnagyobb magasságokba törekvő zenekart „ólom léggömbnek” hívják.
Első, majd néhány hónappal később a második albumuk 1969-ben jelent meg az Atlanticnál. Rejtély, hogyan sikerült Grantnek begyűjtenie a Yardbirds referenciáit birtokló, de összetételében új együttesnek 200 ezer dollár előleget. Ilyet Brian Epstein sem tudott felmutatni a Beatlesszel. A Zep bemutatkozó anyagának borítóján az 1937-es New York-i dokkolás közben lángba boruló és percek alatt megsemmisülő léghajó látható. A másodikat a karácsonyi vásárra időzítették. A borító megismétli a katasztrófatematikát: Nobile tábornok tragikus északi-sarki expedíciójának korabeli fényképét használták, erre montázsolták a zenekar tagjait. A lemezen nem érződik, hogy turné közben – parkban, szállodai szobában, fészerben, stúdióban – vették fel. Olyan csoda, mintha pár hónap késéssel egy ikerpár másik tagja született volna meg. Nincs túlhordva, akkor bújt elő, amikor a világnak erre volt szüksége. A harmadik, még mindig cím nélküli album megmutatta, mi járt akkor a fejükben – a pop és a kacatkultúra. Az öt évvel későbbi gigászi dupla album, a Physical Graffiti tasakjának kis ablakaiban az aktuális hősök tűnnek fel: II. Erzsébet, Superman és King Kong, Liz Taylor, ember a Holdon, mindaz, ami elsőként látható, ha valaki benéz egy közönséges ház közönséges nappalijába vagy a gyerekszobába. A zene talán túlfogalmazott, mégis olyan átkarolhatatlan törzsű, hatalmas lombozatú fához hasonló, amit századokkal korábban egy titokzatos férfi ültetett.
A felülmúlhatatlan mesterműként jegyzett IV. jelenés az egyre jobban táplált titokzatosságot erősítette fel. Page régóta keresett bizonyosságot arra, hogy a Zep tagjai mitológiai hősök, istenek inkarnációi. Négyen vannak, a negyedik lemeznél tartanak, négy örök érvényű szimbólum kell. Azóta sem derült ki, mit jelent a Page-et jelképező ZoSo szókép. Jonesé lett a szirmokat harmonikusan körbeölelő motívum, Bonhamet három egymásba fonódó kör szimbolizálja, Plantet egy toll jelképezi, amit minden bizonnyal valamelyik isten hullajtott el a szárnyaiból. Az album minden felvétele a legtisztább gyémánt, ami nem a föld mélyéből került elő.
„A Led Zeppelin a legnagyobb esemény Atlantában az Elfújta a szél óta” – mondta egykor a város polgármestere. Richard Cole turnémenedzser szerint olyanok voltak, mint a sisak nélkül motorozó tinédzserek: merészek, magabiztosak, akiket senki sem taszíthat le a trónról. Nincs még egy olyan nemzetség a világon, amelynek két egyenrangú, szertartásosan előadott himnusza van: a Stairway To Heaven és a Kashmir.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Új helyzet van.
