A vörösiszap-katasztrófa képei és emléke - Nagyítás-fotógaléria

Vegyvédelmi ruhába öltöznek a katonák Devecseren az iszapömlés estéjén. Amikor Szegő Iván Miklós kollégámmal autóba vágtuk magunkat és összepakoltuk gumicsizmáinkat, egyetlen dolgoban állapodtunk meg: semmilyen körülmények között nem megyünk bele abba a folyadékba, amiről csak azt tudtuk, már többen kerültek kórházba miatta. Hamar feladtuk fogadalmunkat.

#1 © Stiller Ákos

Beöltözött katonák, háztetőkön ülő emberek és lezárt devecseri utcák. Mintha csak egy katasztrófafilm kulisszái közé keveredtünk volna - Budapestről elképzelni sem tudtuk a pusztítást.

#2 © Stiller Ákos

Kolontár a katasztrófa másnapján. Az éjjelt tábori ágyakon töltöttük egy devecseri tanteremben, több tudósító kollégával. A hajnali képek, a meggyötört és megdöbbent emberek arca többet mondott el a katasztrófáról számomra, mint bármilyen kép a pusztításról.

#3 © Stiller Ákos

Elöntött háza előtt álló asszony Kolontáron. A maró iszap veszélyeinél sokkal nagyobb megpróbáltatás volt úgy dolgozni, hogy szemünk láttára mentek tönkre emberi sorsok. Szeretném hinni azonban, hogy a fotóriporterek által készített képek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az ország gyorsan a károsultak segítségére sietett.

#4 © Stiller Ákos

Utat tisztító katona Kolontáron. Elképesztő volt a kontraszt a teljes védelmi ruhában dolgozó katonák és a gumicsizmás helyi lakosok között. Sokan hitték azt, hogy a katonák tudnak valamit az iszap káros hatásairól, csak nem árulják el.

#5 © Stiller Ákos

Pánik tört ki, miután elterjedt, hogy egy újabb része szakadt át a tározónak. Hosszú, nehéz percek teltek el, míg bebizonyosodott, hogy a hír kacsa volt. Később még többször elterjedt ugyanez az álhír, hasonló pánikot kiváltva. A bizonytalanság napokig kitartott.

#6 © Stiller Ákos

Szegő Iván Miklóssal közös ebédünk lapul a kolontári kisboltban dolgozó hölgy kezében. Fájdalmas és abszurd volt a helyzet, ahogy a mindennapi élet biztonságát jelentő kisboltot elérte a katasztrófa.

#7 © Stiller Ákos

Kolontár lezárt területe a katasztrófa másnapján, itt végezte a legnagyobb pusztítást az iszap. Ide az elmosott híd miatt nem lehetett közvetlenül a településről bejutni, csak teljesen megkerülve, egy GPS-en halványan jelzett földúton.

#8 © Stiller Ákos

Elmosott házak, embermagasságig érő iszapnyomok, kétségbeesett lakosok. A sokkoló látvány ellenére mégsem a képek, hanem a hangok maradtak meg bennem a mai napig: a szemerkélő eső hangja, ami az élettelen csönddel keveredik.

#9 © Stiller Ákos

Több kilométert gyalogoltunk az iszappal elöntött Marcal mentén, szerencsétlen, döglődő halakat fotóztam, hogy bemutassuk a pusztítást, de mint kutyabarátot semmi nem érintett meg annyira, mint a képen látható eb. A halakat sajnos nem szeretem.

#10 © Stiller Ákos

Megbarnult lambéria, családi képek Devecseren. "Nézzék ezt, mutassák meg, micsoda pusztítás ért bennünket!" - invitáltak minket a házukba a helyiek. Nem tudtunk elmenni amellett, hogy emberek életébe törünk be, de megértettük, hogy sokak fájdalmán könnyít, ha megmutathatják, mi történt velük.

#11 © Stiller Ákos

Lakossági fórum Devecseren. A fáradtság mellett a bizonytalanság volt a legnagyobb teher.

#12 © Stiller Ákos

Életkép Kolontáron. A mindennapokra festette fel magát az iszap több centis magasságban. Pár nap múlva már ott is ott volt, ahol korábban nem, odakerült gumicsizmákon.

#13 © Stiller Ákos

Darabonként mentették és tisztították meg az értékeiket sokan, egyenként törölgetve a valamire még tartott tárgyakat.

#14 © Stiller Ákos

Zöldellő fa, a háttérben pedig madarak az almásfüzitői vörösiszap-tározónál. Nem hittünk a szemünknek, de tény: a természet mindent legyőz.

#15 © Stiller Ákos

Horváth Károly és családja egész életében a testén fogja viselni az iszap okozta sebeket.

#16 © Stiller Ákos

"A házért talán tudnak kárpótolni, de a gyerekért soha" - mondta Juhász Zoltán, aki az iszapkatasztrófában nemcsak a házát, hanem tizennyolc hónapos Angyalka lányát is elveszítette. A Triponttal közösen sikerült jótékonysági fotókiállítást tartanunk, és az ebből befolyt közel kétszázezer forintot a Juhász családnak adományoztuk. A képet vásárlóknak itt is szeretnénk kifejezni hálánkat.

#17 © Stiller Ákos

Holdbéli tájon folyik a gát építése. Megdöbbentő volt látni az autó nagyságú sziklatömbök tucatjait, amelyeket játszi könnyedséggel sodort száz méterekkel arrébb az iszapáradat.

#18 © Stiller Ákos

A tározó kiszakadt, monumentális része. Döbbenettel figyeltük az építmény nagyságát. Nem csoda, hogy senki sem sejtette, hogy ez egyszer kiszakad. Többen számoltak be csodával határos megmenekülésről, amint a robaj után, a vörös görgeteget látva a kert végéből szaladtak be a házba.

#19 © Stiller Ákos

Kínjukban viccelődnek sokan.

#20 © Stiller Ákos

Zajlik a bontás. A helyiek döbbenettel figyelték az általuk ismert városrészek eltűnését.

#21 © Stiller Ákos

„Szememnek csillaga, drága Szűzanya, állítsd meg ezt a rettenetes vérfolyamot” – fohászkodott a szobájába szorult, 89 éves Éva néni, amikor a vörösiszap elérte házát, amiben 45 éve lakott. Fejér Éva Mária menekült már a világháború fenyegetése elől, aztán az új hatalom kisemmizte a családját, őt kizárták az egyetemről, és alig kerülte el a Hortobágyra deportálást. Néhány nyugodtabb évtized után, 2010-ben pedig a vörösiszappal küzdött meg. Ezt is túlélte, most ismét új életet kezd. Képünkön lebontásra ítélt házától búcsúzik.

#22 © Stiller Ákos

Új otthon Kolontáron: "Látja, mi van felírva a bejáratra? IHS. Tudja mit jelent? Feltámadás. Ez történt velünk is".

#23 © Stiller Ákos