Három nap eltelt: így lehet tartani a fogadalmakat
Az elhatározás megvolt, most már csak be kell tartani. De nem is olyan könnyű az ünnepek alatti ejtőzés után. Íme, néhány tipp, hogy ne essenek kútba a tervek. Nem csak fogyókúrázóknak!
Tizenöt nap. Állítólag eddig szokták bírni a fogadalmakat az emberek az újévi eufória után, legyen az fogyókúra, cigiről való lemondás vagy egyéb rossz szokás, amitől meg akarnak szabadulni. A kezdeti lendület azonban már az első napok után is apadhat, ilyenkor jelentkeznek ugyanis az elvonási tünetek, főleg, mert a testet az ünnepek alatt sokkal nagyobb terhelésnek tesszük ki, és az „ez az utolsó” felkiáltással még többet engedünk meg magunknak azokból a dolgokból, amit utána nullázni akarunk.
Cukorsokk, nikotin és minden, ami tiltott gyümölcs lett, hirtelen elkezd hiányozni. Sóvárog a test, éhezik a lélek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk feladni. Ha viszont összeszedjük magunkat és betartunk néhány aranyszabályt, akkor mégis sikerre vihetjük az elhatározásainkat. Egy brit személyi edző és egy magyar jógaoktató tanácsai nyomán, nem csak fogyókúrához.
Legyünk elnézőek önmagunkkal!
Ez kissé ellentmondásos, első olvasásra arra motivál, hogy adjuk fel. De nem, igazából azt jelenti, ne essünk kétségbe, ha a szokásosnál erőteljesebben tör ránk a hiányérzet. Normális, ha a testünk az ádáz bejglitámadás után például duplán ki lehet éhezve, de ugyanez vonatkozik az alkoholra és az évzáró partikon elfogyott cigire is. Ha tisztában vagyunk a fizikumunk reakcióival, és tudjuk, hogy elmúlik, akkor könnyebb lesz folytatni.
Ne éheztessük magunkat!
Ez sem fér igazán össze a fogadalmakkal. A fogyókúrával kapcsolatban például mindenkinek az éhezés jut eszébe, ami rövid távon hatásos lehet, de a testünk egyrészt még komolyabb sokknak lesz kitéve, továbbá a jojó-effektus sem marad el, ha bármikor vissza szeretnénk térni a normális adagokhoz. A kulcsszó épp a normális adag, vagy kicsit kevesebb, és nem nulldiéta, hanem értékesebb tápanyagok, mint a hizlaló cukor és fehérliszt. Ezek a mérgek például kitűnően helyettesíthetőek magvakkal és aszalt gyümölcsökkel.
Dobjuk ki, vagy ajándékozzuk el!
Maradékok és a spájz. Az ünnepek alatt felhalmozódnak azok a bűnre csábító csemegék, melyektől épp le akarunk mondani. Hogyan lehet túlélni velük összezárva? Sehogy. Kidobni az ételt még nagyobb bűnnek számít. Ezért inkább adjuk oda azoknak, akik nem tettek fogadalmat, vagy nagyobb szükségük van rájuk. A kollégák például mindig örülnek egy potyasütinek, még ha madárlátta is.
Vásároljunk okosan!
Alapszabály, hogy éhesen nem szabad boltba menni. Ezt továbbra is tartsuk kopogó szemünk előtt, és együnk valamit a bevásárlás előtt. Triviálisan hangzik, de működik.
Fókuszáljunk!
A harmadik nap után már jönnek a kibúvók: jó vagyok így is (amivel csak akkor nincs baj, ha tényleg elégedettek vagyunk önmagunkkal, és nem a lustaság beszél belőlünk), van ennél sokkal rosszabb, vagy úgysem lesz jobb. Ha egyszer elhatároztuk, akkor biztos volt rá okunk. Itt az ideje, hogy újra előhívjuk ezeket az okokat, sőt, újakat és jobbakat is lehet találni. Egyáltalán: miért akarunk leszokni, lefogyni, jobbak lenni? Mi lesz jobb attól? Ha ezeket a célokat tisztázzuk magunkban, akkor újabb lendületet kaphatunk.
Írjuk le, mit szeretnénk elérni!
Ez az előző tanács továbbgondolása: a leírt gondolatok erősebben hatnak, bevésődnek. Arról nem is beszélve, hogy amíg ezzel foglalkozunk, áthelyezzük a fókuszpontot, és már nem azon morfondírozunk, hogy mennyire hiányzik a csoki vagy egy pohár jó bor.
Gondoljuk át a miérteket!
Ha már benne vagyunk az önelemzésben, jöhet a következő lépés: vajon miért vettük fel a rossz szokást: miért híztunk meg, miért szívjuk a cigit, milyen érzés az, amiért lehörpintjük a felest? Esetleg kompenzálunk valamit? Szem előtt kell tartanunk, hogy mindennek az alapja életünkben a szeretet és az elismerés iránti vágy, és legtöbbször ezeknek a hiánya vezet pótcselekvésekhez. Persze lehet, hogy először kétségbeesünk a mélyebbről feltörő igazságokkal szembesülve, de aztán jön a megkönnyebbülés, mert rájövünk: nem vagyunk rosszabbak, mint mások. Ebből a hozzáállásból pedig az következik, hogy jobbak viszont lehetünk.
Kérjünk segítséget!
Tisztelegjünk Garas Dezső emléke előtt, és fogadjuk el: egyedül nem megy. Azaz mehet, de sokkal jobb, ha van valaki mellettünk, aki támogat és az orrunkra koppint. Sokan ezért választanak személyi edzőt, vagy bízzák magukat más szakértőre, de az is megteszi, ha van egy családtag, vagy egy szigorúbb barát, akire számíthatunk és aki számon kér.
Kis célok és a nagy
Ha például tíz kilót szeretnénk fogyni, akkor egyszerűbb, ha kitűzünk etapokat két-három kilónként. Ciginél is van, akinek bejön az adagok csökkentése a teljes megvonás helyett, ez azonban inkább alkat kérdése. Mindenesetre értékeljük a részeredményeket, dicsérjük, akár ajándékozzuk meg magunkat. Lehetőleg ne azzal, amiről épp le akarunk szokni, hanem azzal, ami a cél: például egy kisebb méretű ruhadarabbal.
Ne valami ellen küzdjünk, hanem valamiért!
Harc a kilók ellen, az alkoholizmus ellen, a rossz szokások ellen. Számtalanszor halljuk ezeket a szlogeneket, de be kell látnunk, alapvetően helytelen a hozzáállásunk. Sokkal inkább valamiért kell harcolnunk, akkor ugyanis nincs "ellenség". Így sokkal könnyebb a menet, hisz eleve pozitív az előjel és nem negatív. Küzdeni lehet például jobb közérzetért, szebb alakért, egészségesebb tudatért, füstmentesebb környezetért.
Égjen a zsír és lángoljon a szerelem - top 10 újévi fogadalom
Az újévi fogadalmak legnagyobb problémája általában, hogy január második hetére valahogy feledésbe merülnek. Ennek ellenére úgy tűnik, szeretjük ezt a hagyományt, és még ha nem tudjuk is minden fogadalmunkat maradéktalanul betartani, évről évre elhatározzuk magunkat. Megnéztük, az utóbbi öt évben mik voltak a legnépszerűbb fogadalmak az internetezők körében. Toplista.
