HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia

Mindannyian tudjuk, hallottuk, hogy semmilyen film, rajz nem helyettesítheti a gyerek számára azt az élményt, mint amikor felolvasunk neki. Mi zajlik pontosan a gyermekben, mi az, amivel ilyenkor a felnőttkor feszültségeinek feldolgozását is megalapozza?

A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. Ez segíti őt a felgyűlt feszültségei, negatív érzései miatt érzett bűntudata feldolgozásában, és azoknak a félelmeinek a megszelídítésében, amelyeket nem tudott vagy még nem mert megfogalmazni.

Személyes kapcsolata a mesélővel segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit.

A gyermek a feszültségeinek és a külső világ hatásainak feldolgozását belső képek segítségével végzi. Az álomképek és minden olyan tevékenység, ami fantáziatevékenységet indít be, belső képalkotással jár együtt, így a játék, a mese, az álmodozás és később az olvasás is.

Belső képkészítés
©

A belső képkészítés folyamatát elaborációnak, feldolgozásnak nevezzük, ami a külvilág eseményeinek és az emlékezetünkben tárolt információknak, az érzelmi feszültségeknek az eredményes feldolgozása, beépítése a személyiségünkbe. Az elaborációban gyökerezik a művészi tevékenység is, mivel az alkotó kidolgozza magából a feszültségét, szorongásait. A belső képalkotás gyógyító hatású, a relaxációs és imaginációs technikák és terápiák is ezt az állapotot teremtik meg.

Belső képek

A feldolgozóképesség gyermekkorban alakul ki, a gyermek a belső képeknek a segítségével feldolgozza feszültségeit és vágyait. A belső képkészítés úgy történik, hogy a gyermek a látott, hallott és érzékelt dolgokat rögzíti, majd pozitív vagy negatív érzelmi színezettel látja el. Ezeket a képeket elő tudja hívni akkor, amikor szüksége van rá.

A belső képeknek erős az érzelmi töltetük, összekötik a gondolatokat az érzelemmel. A tárgyállandóság kialakulása után, az első életév körüli időszakban jelennek meg, amikor a gyermek már megérti, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor nem észleli őket. Ekkor a külső képet belsőleg is meg tudja alkotni, ez ad lehetőséget az érzelmi leválásra, mivel az anya belső képe is alkalmas a stabil érzelmi biztonságot megteremteni.

Ami odabent történik
©

A mese képekre és szimbólumokra fordítja le a világ jelenségeit, ezáltal lehetővé teszi a tudattalan feszültségek levezetését. A gyermek így lehetőséget kap a mese cselekményén keresztül a szorongások feldolgozására is. A mese azon keresztül fejti ki hatását, ami nem látható módon, odabent történik. A gyermekben eredendően megvan az a képesség, hogy szorongásait a belső képek segítségével oldja, és a belső képkészítés felnőttként is segíteni fogja a problémák feloldásában.

A mesélő hanglejtése

A képzelet nemcsak a mesében, hanem a rajzolásban, az építő, mozgásos és szimbolikus játékokban is nagyon fontos. A képzelet működéséhez a gyermeknek számos emlékképre, tapasztalatra és átélt élményre van szüksége, ahhoz, hogy ezek segítségével új képek jöjjennek létre. A képzeletet nem az értelem, hanem az érzelem irányítja. Az óvodáskorra az alkotó, produktív képzelet a jellemző, ekkor a gyermek fantáziája gazdag és csapongó, és az ismeretek hiányossága miatt a valóságos és képzeleti képek összemosódnak.

A mesélő szülő vagy pedagógus úgy segítheti ezt a folyamatot, hogy ő maga is beleéli magát a történetbe, odafigyel a hanglejtésére, a mesemondás vagy olvasás ritmusára. A mese dallama könnyen átalakul képpé, és a belső képkészítés folyamatában lehetővé válik az érzelmi azonosulás a számunkra kedves hőssel.

A képzeletet az érzelem irányítja
©

Minél ráérősebben, dallamosabban mesél a szülő, miközben maga is belső képet készít a meséhez, annál kidolgozottabb lesz a gyermek belső képe is. Ehhez nem kell tudatos erőfeszítés, a gyermek úgy éli meg ezt a folyamatot, hogy a belső kép magától, spontán módon megjelenik.

A látomás gyújtópontjában

Ha a gyermeket a televízió elé ültetjük, egyrészt megfosztjuk a mozgás lehetőségétől, hogy ennek segítségével feldolgozza az élményeit, másrészt pedig a külső kép által blokkoljuk a belső képkészítést is. Külső képnek számít a leporellóval, bábbal illusztrált mese, de a rajzfilmes adaptáció is. Fontos a tévénézés korlátozása, mivel a gyerek életkori sajátosságai szempontjából fontosabb, hogy a szabad levegőn minél többet mozogjon, mesét hallgasson és szabadon játsszon. A mesehallgatás olyan tevékenység, olyan belső igény, ami semmivel sem helyettesíthető.

Az utóbbi évtizedben számos kutatás kimutatta, hogy ha valakit nem engednek álmodni, akkor nehézségekbe fog ütközni a valóság problémáinak feldolgozásakor is. „Egyszer talán kísérleti úton ugyanezt a mesékkel kapcsolatban is ki fogjuk tudni mutatni: hogy sokkal rosszabb azoknak a gyermekeknek, akik nem részesülnek abban, amit a mesék nyújtanak, akiknek a mesék nem segítenek, hogy tudattalan feszültségeiket a képzeletükben dolgozhassák fel” – mondta korábban Bruno Bettelheim mesepszichológus.

Mágia Szutra című írásában Hamvas Béla az imagináció szót életképzeletként határozza meg, és szerinte az imagináció az a hely, ahol test, lélek és szellem találkozik. Az imagináció látomás, de az ember azzá válik egy idő után, ami a látomásának gyújtópontjában áll. Az élettervünket nem ésszel, hanem a képzeletünkkel teremtjük, azokkal a képekkel, amelyeket magunkba fogadtunk, és amelyeket meg szeretnénk valósítani.

Szülőként, pedagógusként a mesékkel meg kell adnunk a gyermekünknek azt a lehetőséget, hogy a belső képei segítségével a saját világa varázslójává váljon. Csodálatos az, hogy képzeletben megalkothatjuk az élettervünket, ezáltal válik az imagináció varázslattá. Ahogy Hamvas Béla írta: „Az vagyok, amit (akit) imaginációm varázsol, vagyis amit (akit) életképzeletemmel magamnak szánok, és amire magamat méltónak találom.”

Kádár Annamária gyerekpszichológus


Hogyan lehetséges, hogy a gyerekkori mesélések élménye akkor bújik elő, amikor a legnagyobb szükségünk van rá? Miért állítja ezt egy édesanya, aki mindhárom gyermekének külön is mesélt? Olvassa el ismeretterjesztő cikkünk szubjektív párját a wmn.hu-n!