Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Bűn-e, ha a költő jótőgyű szüzekről, énekes combokról, csóktól fulladó lányokról ír, vagy az ifjú Krisztushoz hasonlítja magát? Nem volt rég, mikor vádat emeltek effélék miatt. Ma az alkotót más kínok gyötrik.
Kilencrendbeli szeméremsértéssel és kétrendbeli vallásgyalázással vádolták. Ki volt ez a briganti? Egy költő, aki 22 évesen írt verseivel vonta magára a törvény éber és zord őreinek kitüntető figyelmét. Radnóti Miklós Újmódi pásztorok éneke c. kötetének példányait begyűjtötte a hatóság, s a kinyomott ötszázból csak néhány úszhatta meg a bezúzását.
Rosszul tennénk, ha eljópofiznánk a dolgot. Ez a sajtópör is egy adalék ahhoz, hogyan nézett ki valójában a Horthy-éra – ahogy némelyek nevezik – „polgári demokráciája”. Mert az nem tréfadolog, ha egy államhatalom időt és energiát nem kímélve ugrik ilyesfajta verssorokra, hogy például: „eldőlnek, ha asszonyuk kilép meleg szoknyáiból előttük és szolgálva hozzájuk bontja a testét melegen”; vagy: „Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen: még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak vele éjjelenként.” Ezek valóban olyan égbekiáltóan kriminálisak lettek volna akkoriban, hogy a Rádióba is be kellett mondatni szerzőjük körözését? Ő egyébként – mint rendesen – Szegeden volt, a hatóság is tudta jól, egyetemre járt. A kormánypárti Szegedi Napló pedig megírhatta főhelyen, hogy Elkobozta a rendőrség a szegedi ’progresszív’ költő trágár és erkölcstelen verseskötetét.
Varga Katalin irodalomtörténész a Holmi novemberi számában közli az 1931 áprilisa és 1932 júniusa közti büntetőeljárás részleteit, amiben Radnótit végül jogerősen nyolc napi elzárásra ítélték, igaz, a végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztették. Ha nem tették volna, úgy az egyetem automatikusan kicsapta volna őt.
Az 1931. március 31-én kinyomtatott verseskötet az ügyészség sajtóosztályára benyújtott kötelespéldányát gondosan áttanulmányozták, és már 11 (!) nap múlva megvolt az indítvány a nyomozásra. Három nap múlva a példányok (miszerint bűnjelek) lefoglalásáról határoztak, s kiadó meg a szerző mellett még a postákat, sőt az Első Duna Gőzhajózási Társaság igazgatóságát is üstöllést értesítették, vigyázzanak, mert veszélyes mifenével van dolguk, s haladéktalanul szolgáltassák be őket a hatóságnak. Kétségtelenül olajozottan működött a gépezet, hogy milyen célokat szolgált, az már más kérdés. Aztán jött az elkobzás Pesten és Szegeden. Azért egy-két példányt még sikerült elosztogatni költőtársaknak és barátoknak.
A per elsőfokú főtárgyalását 1931. december 9-én tartották, Töreky Géza bíró elnökletével. Radnóti (Glatter) Miklós mellett a nyomdatulajdonos Klein Samu és Demjén József, a kiadóul megjelölt Fiatal Magyarország folyóirat főszerkesztője. A bíróság – gondolom, tekintettel a vádpontokra – zárt tárgyalást (!) rendelt el, s csak a vádlottak „bizalmi férfijai” maradhattak a teremben. Radnóti kérte tanára és mentora, Sík Sándor kegyesrendi szerzetes, valamint Kosztolányi Dezső szakértőként való meghallgatását, amit Töreky bíró azzal utasított el, hogy nem a versek irodalmi értékeit vizsgálják, hanem hogy tartalmaznak-e, és ha igen, milyen bűncselekményt.
Végülis tartalmaztak a bíróság szerint, és ha csak két pontban is, az igen tisztelt vallás elleni kihágást állapított meg. A fentebb idézett Arckép című versben, amelyben a költő Krisztushoz hasonlította magát, illetve a Pirul a naptól már az őszi bogyó címűben, „amikor az emberré lett Üdvözítőt a maga szeretkezéseivel kapcsolatba hozza”. Mégpedig úgy, hogy a faluszéli feszület is látja a költő csókját. A túlbuzgó Töreky még egy harmadik vallásgyalázó részletet is felfedezett a kötetben, de azt sajnálattal ejtette, lévén azt a vádhatóság nem kifogásolta, hogy aztán – a királyi törvényszék legnagyobb dicsőségére – az ítélet kiszabásánál mégis mint súlyosbító körülményt vegye figyelembe. Ezzel szemben még Radnóti büntetlen előéletét sem tekintette enyhítő körülménynek, mivel a vádlott ahhoz még túl fiatal volt. Míg vádlott-társait a bíróság felmentette, addig a költőre nyolc nap elzárást várt volna, ha nem fellebbezi meg az ítéletet.
De megtette. A másodfokú bíróság 1932. május 19-én hozott ítéletében egy év próbaidőre felfüggesztette az elzárás végrehajtását. Ebben minden bizonnyal – legalábbis Radnóti szerint – szerepe lehetett a tekintélyes paptanár Sík Sándor a fellebbezéshez csatolt szakvéleményének, aki ugyan mindkét verset „ízléstelennek” és „antipatikusnak” találta, de vallásgyalázást nem látott bennük, ahogyan más paptársai sem.
Kinyomtatom
Elküldöm
