Szombat délben rendezték - számomra – az egyik leggázabb szám, a gyaloglás női és fréfi döntőit. Gyorsan vissza is szívom a jelzőt, mert itt is emberfeletti teljesítményekkel rukkolt elő az elit,  döbbenetes, hogy 4:20-4:40 perc/km körüli tempóban képesek folyamatosan gyalogolni. Ez futásnak is komoly iram hosszabb távokon. De hadd idézzem Darvasi Lászlót (A titokzatos világválogatott c. könyvéből): “Ha egy édesanya meghallja, hogy a fia ökölvívó akar lenni, zokogva fut föl a padlásra, előkeresi a gyermek bölcsőjét, magához szorítja, majd addig szaladgál vele az udvaron, míg a gyerek meg nem ígéri, hogy jó, inkább fallabdás vagy tekéző, sakkozó lesz. De arra a kétségbeesésre, arra a mérhe¬tetlen fájdalomra nincsen szó, amelyet egy édes¬anya akkor érez, amikor a fia egy nap eléje áll, megköszörüli a torkát, majd azt mondja halkan: „Elmegyek balhátvédnek, anyám."

Elena Lashmanova

AP / Sergei Grits

A balhátvéd helyére nyugodtan helyettesítsük be a gyalogló, gyeplabdás, golfozó, súlylökő... stb. szavakat (a kipontozott helyre a saját ötletek jöhetnek). Könyörgöm, ki megy gyaloglónak? Ki és miért dönt úgy? Wgy életunt idegenvezető, akinek elege van a lassú turistacsoportokból?! A gyaloglás – már elnézést – gusztustalan ergonómiájú sport, a férfiakat csúnya vonaglásra, abnormális mozgásra, nevetséges csípőriszálásra készteti, a nőknek ugyan jó feneket csinál, de de a szamba és a hastánc ilyeténfokú keresztezése inkább dervisrángáshoz hasonló.
De a gyaloglás fő problémája – tisztelet a kivételnek – az állandó és tervszerűen kivitelezett csalás. A szabály szerint az elől levő láb mindig nyújtva van, valamelyik talpnak pedig megszakítás nélkül kell kapcsolatban állnia a talajjal. A közvetítésben rendszeresen visszalassították: az élen haladó bolyban szinte soha nem tartották be ezt a szabályt, csak úgy repültek a levegőben. A rendezők alig győzték őket inteni, főleg a női versenyben. Mindenkit persze nem lehet kiszúrni, de gondoljunk bele, olyan sporttal van dolgunk, amiben nem lehet szabálytalanság, bocs, mondjuk csak ki: csalással, sőt sorozatos és elsunyult csalással nyerni. Az orosz Kirdjapkin olimpiai csúcsából ez sokat levesz (3h 35m 59s) 50 kilométeren, de a fiatal Lasmanova – aki 7 évvel idősebb, tapsztaltabb honfitársát hajrázta le -  is megéri a pénzét a női 20 kilométeren. Mindkét szémban kínai bronz született. A versenyek érdekessége, hogy két házaspár is volt a mezőnyben – ez már a perverzitás csúcsa: Kirdjapkin felesége 5. lett, míg a férfi ezüstérmes új-zélandi Tallent feleségét diszkvalifikálták. Ki nem találják, miért: csalásért.

AP / Lefteris Pitarakis

A rekortánon még arra is vigyázni kell, hogy vonalra ne lépjen a versenyző: női 800 méteren ez Európának ment jobban (pontosabban az oroszoknak), akik tökéletes versenyzéssel legyőzték Afrikát: 1. Szavinova, 2. Semenya, 3. Pojsztogova. Meglepetés a hímnős Semenya második, és a címvédő, Jelimo negyedik helye.

Nem volt váratlan, hogy Mo Farah egyértelműen Lasse Viren vagy a Londonban leszereplő Bekele babérjaira tört – sikerrel. Meg lett neki egy olimpián a tízezer meter és (szombaton) az ötezer is. Virennek mindez két olimpián is sikerült (1972 és 1976), Bekelének ugye az athéni ötezer ezüstje csúfít bele az athéni és pekingi “dupla duplázós” képbe. A bringás Wiigins mellett a britek legnagyobb sportcelebritijévé emelkedett Mo Farah nagy és szoros taktikai versenyben minimális különbséggel behúzta az aranyat, mögötte – az olimpiai leszereplésüket tekintve - meglepetésre egy etióp és egy kenyai végzett.

Justin Gatlin - Tyson Gay és Michael Frater - Yohan Blake páros küzdelme

AP / Hassan Ammar

A krémek krémjét hagyják render stadionzáró eseménynek: az effajta “királyszám” a  férfi 4 x 100 m. Hát igen: jamaicai világcsúcs született, amiben mindenki nyíltan reménykedett. A 36,84-et ráadásul nem igazán jó váltásokkal érték el. Csodák csodája: az amik nem rontottak, sőt, kitettek magukért: beállították a korábbi világcsúcsot (37,04). Tulajdonképpen Bolt verte meg az egyébként kitűnően futó Bailey-t, persze ehhez kellett Blake brutális 100 métere. Ahogy mondják, Bolték (és az amerikai Gatlinék) megkoronázták a valóban  fantasztikus sprint- és középtávú versenyeket. A nőknél Allyson Felix (4x400, 4x100, 200 m), a férfiaknál pedig Usain Bolt nyert három aranyat. Az átlagszínvonal, az időbeosztás, az olimpiai honlapja. a stadion hangulata, a tévéközvetítés, a győztesek viselkedése - kivéve Bolt - mind-mind a legjobb volt, amit az elmúlt évtizedekben láthattunk.

De kik voltak még a csillagok, és kikben, miben csalódtunk?