Burma és Kuba mellett Magyarországot is elmarasztalta a Kereszténydemokrata Internacionálé. Részlet a határozatból: „széles körben elfogadott nézet szerint a legutóbbi országgyűlési választások után a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alapvető jogokat. […] A következő jelenségek terjedtek el: pártpolitikai befolyás a rendőrségre, politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások, állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása, ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából, »felségsértésszerű« bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt, a sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns, a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása. A dokumentum szerint mindez nincs összhangban sem az alkotmánnyal, sem a nemzetközi szervezetek előírásaival, a CDI ezért felszólítja a kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az alapvető emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartása érdekében".

Az ülésen résztvevő Orbán Viktor – aki a szervezet egyik alelnöke, és aki nem sokkal korábban éppen amiatt bírálta az ellenzéket, mert szerinte a nemzetközi sajtóban tett nyilatkozataikkal ártottak Magyarország érdekeinek – nem szólt arról, hogy a Fidesz miért terjesztette elő a hazánk megbélyegzéséhez vezető javaslatot. Helyette budapesti sajtótájékoztatóján Hende Csaba sorolta azokat az általa jogsértőnek tartott eseteket, amelyek miatt a Fidesz a nemzetközi nyilvánosság elé vitte a kérdést. Németh Zsolt, a Fidesz frakcióvezető-helyettese a Távirati Irodának úgy nyilatkozott, hogy az antidemokratikus jelenségek az elmúlt egy évben látványosan elszaporodtak Magyarországon, és ezekre a nemzetközi közvélemény is egyre inkább felfigyel.

A lisszaboni üzenethez csatlakozott az Európai Néppárt elnöke is, ami annak fényében bír különös jelentőséggel, hogy ennek a pártcsaládnak van a legnagyobb frakciója az Európai Parlamentben.

Érdekes a jobboldali sajtó reakciója, ami ezúttal nem az állami szuverenitást demonstráló békemenetben öltött testet.

A Magyar Nemzet publicistája, Ugró Miklós vitába szállt azzal a nézettel, amely szerint „aki a kormányt bírálja, az kimeríti a hazaárulás vétkét”. Úgy vélte, hogy „még van idő, hogy a magyar kormány is különösen kényes legyen, nem a megalapozott és jogos bírálatra, hanem a demokráciára, az emberi jogok tiszteletére, így többek között a közvéleményt félrevezető, manipulált hírekre is". Kollégája, Csontos János fölidézte, hogy a portugál fővárosban elfogadott határozatot, amelynek tartalmát így foglalta össze: „a kifogások lényege az, hogy a végrehajtó hatalom kiterjeszti csápjait más hatalmi ágak és független ellenőrző funkciók (bíróság, ügyészség, nemzeti bank, sajtóhatóság, sajtópiac) felé”. Majd ő is rátér a hazaárulás vádjára. „A vád természetesen egy orbitális csúsztatásra épült: mintha a kereszténydemokraták a Magyarországot ítélték volna el, s nem a konkrét jogsértéseket. A haza nevében megsértődött oldal ráadásul kidomborította, hogy hazánk formálisan Burmával és Kubával (azaz nyilvánvaló diktatúrákkal) került egy sorba”.

A 2003-as ügy részletes összefoglalóját itt és itt olvashatják.