Portré Klados Gusztávról, a 4-es metró vezető projektmenedzseréről

"Műegyetemistaként lapátos segédmunkás voltam a két Deák téri metróállomás között" - emlékszik a "90 milliós éves fizetés" okán országos beszédtémává lett, 61 éves mélyépítő mérnök, hogy milyen komolyan gondolta a korábbi fővárosi metróberuházások építésvezetőjeként dolgozó anyai nagybácsi példájának követését.

Akkor már túl volt az őt orvosnak álmodó laborvezető papával és az orvosírnok mamával lefolytatott pályaválasztási nézeteltérések dandárján. Az érdeklődést alulnézeti megtapasztalás sem mérsékli: 1972-ben diplomázik, és első útja a metróépítő Közlekedési Építő Vállalathoz (KÉV) vezet. Mivel azonban befulladnak a nagy metróépítési tervek, kénytelen tudását vállalati kiküldetésben exportálni: elsőre 1980-tól öt plusz két éven át a kies Kalkuttában lesz műszaki tanácsadó, majd projektvezető. Onnan megy 1989-ben az angliai Doverbe, a La Manche csatorna alatt épülő Csalagút egyik építésvezetőjének, ahol egy - a pajzsokat átalakító - ötletének megvalósításával egy ideig az alagútépítési sebességi világcsúcsot is ő tartja. Itt alámerülve éri a honi rendszerváltás, ami nem hozott új alagutas munkát itthon, ezért 1991-től Dél-Afrikában dolgozik. Csak négy év múlva tér vissza Európába, Athénba, ahol az ottani metróépítés főépítésvezetője. Amikor elkészül, Szingapúr felé veszi az irányt, ahonnan a közeli Malajziába költözik, ahol egy 13 méter átmérőjű árvízelvezető és közúti alagút építését irányítja. 2007-ben ismét Indiában, az újdelhi repülőtéri expresszmetró megépítésénél projektigazgató. Innen csábítják Pestre a viszontagságos sorsú 4-es metró útjának egyengetéséhez.

"Gyerekként cselgáncsoztam, ifjan diszkoszt hajigáltam, közben nyaranta vitorláztam, mostanában pedig golfozok, naponta elütök jó néhány labdát gyakorlásul" - vezet végig hobbievolúcióján. A mérnök-igazgató az őt eddig valamennyi állomáshelyére elkísérő feleségével 33 éves fiához, egy külvárosi házba jött viszsza. Egy évvel fiatalabb leányuk Ausztráliában él és tanít.

HVG: Tiszteletben tartjuk, hogy méltatlannak érzi a pénzről való tudakozódást. Legfeljebb annyit áruljon el, hogy ha igaz az évi 90 millió forintos javadalmazásáról szóló hír, kapott-e már ennyit máshol a szakértelméért?

Klados Gusztáv © Túry Gergely

- Ez a hely a legutóbbi indiai munkahelye volt? És ha igen, akkor mi szél hozta haza?

- A történet 1978-ra nyúlik vissza. Ennek a metrónak ugyanis már akkor el kellett volna indulnia. De pártunk és kormányunk kihúzta a dugót, és ezért kezdtek a cégek külföldön munkát keresni. Ezért töltöttem több évtizedet - mindvégig magyar útlevéllel - külföldön...

- Na jó, de hát a 4-es metró már épül jó pár éve. Miért épp most jött? Csak nem a honvágy?

- Most hívtak. Sok mindent kaptam ettől az országtól, ezért szeretnék én is visszaadni valamit. Meg aztán szeretném itthon hasznosítani, amit tudok, amit tanultam a világban.

- Ez a projekt ad erre bőven lehetőséget. Lehet, hogy a magas fizetést azért kapja, hogy a sok százmilliárdos beruházás vállalkozói semmiképpen ne tudják elnyerni elvtelen jóindulatát?

- Inkább azt remélik, hogy a tapasztalatommal és szakértelmemmel segíthetek elsimítani a feszültségeket. Nekem leginkább a vállalkozók közötti kapcsolatokat kell koordinálnom. Egyébként pedig üzenem: nem kockáztatom szakmai reputációmat azért, hogy kapjak valakitől egy tábla csokoládét. Mindenkit meg lehet persze venni. De hogy is mondta egy magánszámában Sinkovits Imre: "Engem akar maga megvesztegetni?! Ennyivel?"

- Tényleg, úgy mondják, nem akárki: Demszky Gábor főpolgármester szerint a szakma világrangsorában benne van az első tízben. Ezt honnan lehet tudni? Hogy mérik?

- Érdekes módon ugyanezt a kérdést tették fel az alkalmazóim Malajziában. És akkor a világ legtekintélyesebb pajzsgyártó cégének tulajdonosa, Martin Herrenknecht azt mondta nekik, hogy biztosan benne vagyok az első húszban. Nem hiszem, hogy hízelegni akart.