Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Szerdán közzétette az Eurostat első becslését a háztartások tényleges fogyasztásának 2024-es adatairól. Ez az a mutató, amely kicsit leegyszerűsítve arról szól, hogy mennyi pénzt tudnak költeni az egyes országok lakói. Azt nézik meg a statisztikusok, hogy melyik országban mennyi árut tudnak az emberek megvenni, mennyi szolgáltatást vehetnek igénybe, és az egészet vásárlóerő-paritáson mérik, hogy kiküszöböljék az egyes országok árszínvonala közötti különbséget.
Az eredményre pedig nagyon nem lehetünk büszkék.
Miután 2023-ban Bulgáriával azonos értékkel az Európai Unió utolsó helyezettjei voltunk, most már egyedül állunk az EU utolsó helyén.
Pedig még közelítettünk is az EU-átlaghoz: egy évvel korábban még az uniós átlag 70 százalékán állt a magyar fogyasztás, most már 72-n, csakhogy eközben Bulgária 70-ről 74 százalékra javított.
Ez egyébként régóta így van: 2010 óta egyetlen év sem volt, amikor az EU-átlag százalékában számolva romlott volna a magyar helyzet, csakhogy közben a régiónk eredetileg szegényebb államai sorra lehagytak minket. Az elmúlt másfél évtizedben Közép- és Kelet-Európában
- Magyarország évről évre minimálisan közelített csak az EU-átlaghoz,
- Bulgária, Románia és 2018 óta már Horvátország is nálunk sokkal jobb tempóban zárkózik fel, minket megelőzve,
- Csehország és Lengyelország egy szép nagy növekedéssel 2020-ra felért az EU-átlag 90, illetve 86 százalékára, onnan azóta lejjebb csúsztak, de még mindig 82, valamint 84 százalékon állnak,
- Szlovákia pedig 2016-2019-ben volt gödörben, onnan mostanra kikapaszkodott.
De nézzünk el a lista elejére is! Senki nem fog azon csodálkozni, hogy az EU-ban a legjobban a luxemburgiak élnek, ott az uniós átlag 141 százaléka a fogyasztás. Egy éve ilyenkor a németek és a hollandok álltak holtversenyben a második helyen 119-119 százalékkal, mostanra Hollandia ebből 120-at csinált, Németország 118-ra rontott. Ausztria 114 százalékról 112-esett vissza, úgyhogy most már nem egyedül, hanem Belgiummal közösen áll a negyedik helyen.
Amikor kiderült, hogy az egy évvel ezelőtti listán Bulgáriával együtt az utolsó helyen voltunk, a Nemzetgazdasági Minisztérium úgy reagált: nonszensz szegénységről beszélni, hiszen a háztartások nem csak fogyasztásra költhetik a pénzüket, hanem a jövedelmük egy részéből a megtakarításaikat növelik.
A másik listán, amelyet most tett közzé az Eurostat, az egy főre jutó GDP sorrendjében ennyire tényleg nem állunk rosszul, ott az EU-átlag 77 százaléka a 2024-es magyar mutató. Ennél a bolgár, a görög, a lett és a szlovák adat is rosszabb, úgyhogy csak az EU ötödik leggyengébbje a magyar GDP.
De így is aggasztó, amit a statisztikának ezen a részén látunk. Leginkább nem is amiatt aggódhatunk, mert a horvátok, akikkel egy évvel korábban még mögöttünk 1 százalékponttal voltak, most feljöttek a mi szintünkre. Az igazi gond ott van, hogy évek óta képtelen közelíteni a magyar gazdaság az EU-átlaghoz: 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is az uniós szint 77 százalékán voltunk. Márpedig amikor a politikusok arról beszélnek, hogy a cél 2030-ra elérni az EU fejlettségi szintjének 90 százalékát (ez az NGM mostani kitűzött célja), akkor ez az a mutató, amire gondolnak.
Nyitókép: Lakos Gábor
