Babarczy Eszter Orbán évértékelőjéről - előtte és utána

Orbán beszéde nem hagyott kétségeket, a Jobbik meghozta azt, amit én magam, és gondolom sokan mások is, régóta vártak: a Fidesz visszatér egy európai demokráciában megengedhető retorikai keretek közé, és harcos pártból nyugodt erővé kíván válni. Ez a jelenlegi politikai erőtérből logikusan következik. Csak a fóbia, csak néhány nagyon rémült liberális értelmiségi irracionális félelme homályosíthatja el, hogy a politikai sakktáblán véges számú pozíció van. Ha a szélsőjobbot elfoglalta a Jobbik, akkor a Fidesz nem is tehet mást, mint hogy meghirdeti a megbékélés politikáját, és békepipát ajánl a tegnap még hazaáruló banditának nevezett polgártársaknak. Nem hagyhat most középen annyi helyet, hogy ott az MDF/SZDSZ meg tudjon telepedni.

Bár – Obama ihletésére – Orbán fanklub nyílt a Facebookon, alig hiszem, hogy az ottani kérdésekre és kérésekre valódi választ kapunk majd. Orbán nem engedheti meg magának, hogy specifikus és részletes válaszokat adjon minden kérdésre.

lEőször is azért nem, mert a kérések (a bennük kifejeződő aggodalmak és vágyálmok) többnyire nem fésülhetők össze egy koherens egésszé, még egy olümposzi magaslatokba emelkedő beszédben sem. Obama ebben a helyzetben megnyugtató szavakat használt. Első predikcióm tehát ez: Orbán, minden specifikus ígéret nélkül, biztosítani fogja az összmagyarságot, hogy figyel minden kis bajukra, és ezek megoldásának szenteli kormányzását. Lehet, az is elhangzik majd – mint korábban előfordult –, hogy nem a következő négy évet, hanem a következő tizenkettőt.

© Stiller Ákos

Másodszor pedig azért nem, mert – mint a közelmúltban magánvéleménynek nyilvánított policy-javaslatok mutatják – nem tartja még időszerűnek, hogy konkrét intézkedésekről beszéljen. Az csak megosztaná a jelenleg viszonylag jól mozgósítható tábort. Az egyetlen kivétel, ahol talán specifikus közpolitikai területre ki kell térnie, az a nyugdíjcsata, de itt sem várok többet, mint a nyugdíjasok dícséretét (ledolgozták életüket az ország érdekében) és megnyugtatását (a rémhírterjesztők nem ingatnak meg minket és rosszindulatú manipulációikkal nem ijeszthetik el nyugdíjas szavazóinkat sem).

A Fidesz jelenlegi legnagyobb problémája a Jobbik jelentette fenyegetés. Annál is fogósabb ez a kérdés, mert a Fidesz-táborban a Jobbik-jelszavak is szimpátiát váltanak ki. Tavalyi beszédében például előfordul ez a mondat: „Vissza akarjuk kapni a hazánkat, a saját országunkat azoktól, akik magánvállalatként kezelték, és csődbe vitték.” ( Index)

A Jobbiktől való óvatos elhatárolódást – ami egyben a közép felé nyitás is – valószínűleg nem a jobbikos szlogenek megtagadásával oldja meg (ez túl veszélyes lenne), mint inkább azzal, hogy a többség bizalmát bíró, az ország által várt változások ígéretét megtestesítő pártként jellemzi a Fideszt (és minden bizonnyal hozzáteszi, hogy ez a jelenlegi helyzetben milyen súlyos felelősséget, milyen nagy munkát jelent majd).

A kormány súlyos tévedéseinek, tudatos rombolásának stb. passzusai szinte kötelezőek, tehát ezekre nem érdemes kitérni. Érdekes viszont, hogyan kezeli majd a gazdasági helyzet konszolidálásának kérdését. Az én várakozásom szerint arról beszél majd, hogy a Fidesznek mindig is volt programja az ország felemelkedésére, és az elmúlt évek pusztítása után e programot végre megvalósíthatják (specifikumok nélkül), ha fel tudták pucolni az elmúlt nyolc év rombolásának nyomait. Feltehetőleg elhangzik valami olyasmi, hogy a magyar államot újjá kell építeni – Fidesz-közeli tanácsadók gyakran beszéltek arról, hogy mélyreható cserékre lesz szükség az államigazgatásban.

A kisebb, takarékosabb állam témája feltehetőleg előkerül – noha nem hinném, hogy az önkormányzati reformterveikről részletesebb szó esik. A kisebb parlamentet viszont nyugodtan meg tudja ígérni, mint olyan törekvést, amire mindig is tett – hiábavalóan – javaslatokat a Fidesz.

A családok védelme és segítése, ami mindig is az egyik állandó témája a Fidesz programoknak, leginkább a családi adózás bevezetésének ígéretében és a GYES meghosszabbításának ígéretében ölt testet (itt Orbán megengedheti magának, hogy viszonylag konkrét intézkedéseket jelezzen előre).

Hasonló konkrétságot csak az „elszámoltatás” témájával kapcsolatban várok – minden egyes szerződést felül fognak vizsgálni, minden privatizációt górcső alá vesznek, és minden gazfickót megbüntetnek.

Végezetül két olyan fontos és általános téma van, amelyek említésével a Fidesz csak nyerhet. Az egyik a közbiztonság növelése – feltehetőleg a rendőrség megerősítésének formájában kerül ez elő közpolitikai intézkedés szintjén. A másik a fenyegető munkanélküliség. Mivel a Fidesz több ízben ígért már egymillió új munkahelyet, várható, hogy Orbán elmagyarázza: Magyarországon a legnagyobb foglalkoztatók a kisvállalkozások, ezért az ő (továbbiakban nem részletezett) megerősítésükkel magyarok százezrei juthatnak majd ismét munkához.

A fékevesztett, dogmatikus liberalizmus és a szabadpiac érzéketlen és elavult hangoztatása minden bizonnyal kap egy-két megjegyzést, de valószínűtlennek tartom, hogy Orbán odáig merészkedne, hogy kifejezetten protekcionista gazdaságpolitikát ígér. Biztonságosabb megmaradni olyan – utóbb sokféleképpen értelmezhető – állításoknál, hogy a magyar termelők és a magyar munkahelyek védelme egy a nemzet javát szolgáló kormány elsődleges prioritása kell hogy legyen, és a lejárt szavatosságú szabadpiaci darwinizmussal szemben a munkás kisember védelméhez radikálisan új gondolatokra, valódi új, korszakfordító politikai programra van szükség.