A legnagyobb visszhangot Fricz Tamás elbocsátása váltotta ki, de a Népszava szerint a Politikatudományi Intézet munkatársak közül felmondanak még Galló Bélának, Laki Lászlónak, Szoboszlai Györgynek, és bizonytalanná vált Szalai Erzsébet helyzete is. Kevesen tudják, de ebben az intézetben dolgozik Stumpf István, Kéri László, és Csizmadia Ervin is.

A kárvallottak csoportja – köztük a Bolgár Györgynek a Klubrádióban nyilatkozó Galló Béla – politikai tisztogatásról beszél. Galló talált magyarázatot arra is, miért mondott fel az igazgató a Fideszhez hű Fricz Tamásnak: ő ugyanis a Fidesz „plebejus” szárnyához tartozott, ezt Körösényi rosszul tűrte, ezért Fricz is a „politikai profiltisztítás” áldozata lett. A politológus megjegyezte, a háttérben az intézet értékes ingatlanára is spekulálhatnak egyesek, talán eszköz a kezükben Körösényi, aki mintha nem döbbenne rá, hogy a kutatói létszám leépítésével az intézetből csupán egy jelentéktelen, érdekérvényesítésére kevéssé alkalmas „részleg” jöhet létre.

Körösényi András

Stiller Ákos

Galló a továbbiakban felvetette, hogy szakmailag téves Körösényi koncepciója: az igazgató a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe való aktívabb bekapcsolódást erőlteti, de közben háttérbe szorítja a magyar társadalmi kérdések elemzését. (A Körösényi elleni bírátok kísértetiesen emlékeztetnek egyébként a Such György rádióelnök körül keltett hisztériára: 2007-ben, amikor Such gyökeres struktúraváltás keretében megvált jó néhány korábbi munkatárstól, jobb- és baloldal egyaránt politikai tisztogatást emlegetett.)

Felkerestük Körösényi Andrást, válaszoljon Galló Béla felvetéseire. Az igazgató leszögezte: egész egyszerűen végre akarja hajtani, amit pályázatában ígért, vagyis  elválasztaná a kutatómunkát a közéleti-politikai esszék, publicisztikák, napi politikai elemzések írásától, kialakítaná az intézet saját tudományos profilját, és az eddigi fragmentáció helyett néhány hasznosítható kulcsterületre koncentrálná a kutatást illetve az erőforrásokat. A személyi változásoknak, a belső átalakulásnak nincsenek politikai indítékai, kizárólag szakmai szempontok játszanak szerepet: az intézeti kutatók munkájában a tudományos kutatásoknak kell prioritást adni – mondta.

Sok kutató megkapja a bérét, évi 3-4 publikációt közzétesz, elkutatgat, azt csinálja, amit akar, nincs intézeti tudománypolitika, nincsenek tudományos prioritások; hát ezen változtatni kell – hangsúlyozta a professzor, hozzátéve: mindennek persze vannak személyi konzekvenciái is. "Az intézetben egyelőre túlsúlyban vannak a média-politológusok, akik rendszeresen írnak politikai publicisztikát, elemzést. Ez nem lenne baj, ha mellette tudományos eredményeket is fel tudnának mutatni, ám ez sok kutató esetében elmarad. Tőlük meg akarunk válni. Ez azonban nem kutatók kirúgását jelenti, hanem a munkaszerződések közös megegyezéssel történő átalakítását" – vázolta az igazgató.

Stiller Ákos

Szó sincs az intézet összezsugorításáról, hangsúlyozta Körösényi, hiszen a menesztettek helyére fiatal kutatókat, politikatudósokat szeretne felvenni, tavaly például, mint mondta, egyetlen fiatal kutatói állásra húsz jelentkező volt.

Körösényi szerint elképesztő ingatlanspekulációt emlegetni az intézetben érvényesülő új tudományos koncepcióval kapcsolatban, hiszen ez messze túlmutat az igazgató személyén. Az intézetnek ugyanis nincsen saját ingatlana, hanem tíz további humán- illetve társadalomtudományi intézettel együtt egy, az MTA tulajdonában álló épületegyüttesben foglal helyet.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire választható szét a tudományos kutatás a politikai publicisztikák írásától, Körösényi azt válaszolta, hogy a könnyed esszék, elemzések fontos társadalmi funkciót töltenek be, de a politikai publicisztikának semmi köze a politikatudományhoz. Amikor politológusok szerepelnek a médiában, a véleményét mindenki elmondhatja, de más egy megmondóember, és más egy tudós, aki néha elmondja a véleményét, amely ahhoz a szakterülethez kapcsolódik, amelyben kutat.

A közvélemény folyamatos tájékoztatása legyen a médiapolitológusok, politikai újságírók dolga, az erre szakosodott elemzőké, közvéleménykutató intézeteké. A közpénzből finanszírozott akadémiai intézetnek viszont az a feladata, hogy tudományos alapkutatást, és ahhoz kapcsolódó alkalmazott kutatást végezzen – szögezte le. Vannak persze átfedések, írhatnak a médiában kutatásaikról a tudomány művelői is, de eredményeiket – ugyanúgy, mint más tudományágakban – alapvetően szakfolyóiratokban, nemzetközi szakmai konferenciákon kellene  publikálniuk. Meg kell találnunk azokat a területeket, ahol a nemzetközileg is értékelhető alapkutatások párosulnak a hazai alkalmazott kutatások hasznosságával – tette hozzá az igazgató, és néhány példát is kiemelt.

Az egyik EU-pályázatban fogalmazták meg a kérdést: a kormányzatok, civil szervezetek milyen módszerekkel tudnák a fogyasztói szokásokat befolyásolni a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, s milyen irányba kellene mennie a politikának? Hasonló pályázatot írtak ki a bíróságokkal kapcsolatos bizalom mérésének empirikus módszereire, vagys hogy hogyan lehet mérni a bizalmat. Fontos lenne, mondja Körösényi, hiszen a demokratikus kormányzat iránti bizalom alapfeltétele, hogy az állam, illetve a bíróságok jól működjenek. Ha nincs bizalom, akkor az ítéleteknek nincs elrettentő erejük. Ha nagyobb a bizalom az állam intézményei iránt, az állam hatékonyabban tud működni, ha hiányzik, például Szicíliában vagy Magyarországon, hiába szednek be több adót, az elvész a korrupciós csatornákon.

Stiller Ákos

Ki kell alakítani az intézet saját tudományos profilját is – folytatta Körösényi. „Jelenleg 36 kutató kis túlzással 36 féle kutatást végez: antropológiától kezdve a kisvállalkozások innovációiig, faluszociológiáig sok mindennel foglalkoznak. A kutatások egy részének van csak köze a politikatudományhoz. Mint hozzátette: „a politikatudomány széles terület, ha nemzetközileg is eredményeket akarunk elérni, bizonyos prioritásokat ki kell jelölni, és az erőforrásokat oda kell koncentrálni”.

„Ki kell jelölni három-négy súlyponti területet, amellyel nyolc-tíz ember foglalkozik, így hasonló lesz a szakmai hátterük, egymás számára minőségi kontrollt jelenthetnek. E súlyponti területek: a politikai viselkedés, továbbá a közpolitika és kormányzás, végül a demokrácia és a politikaelmélet témaköre. Az első körbe tartozna többek között a választások, a pártok, a politikai kommunikáció, a politikai elit és az értékváltozás, a másodikba a kormányzás új módjainak, az EU-integrációnak és a globalizációnak, illetve a kormányzati teljesítmény mérésének, a jó kormányzásnak (governance), a harmadik körbe pedig a különböző demokráciaelméleteknek, a kormány és a politikusok elszámoltathatóságának, ellenőrzésének a kutatása” – mondta az igazgató.

Körösényi elmondta, tavaly a bevételek 55-45 százalékos arányban oszlottak meg az akadémiai támogatás, illetve a saját bevétel között (220 millió, illetve 175 millió). Az előbbi elmegy a bérekre, az OTKA-tól, az EU-tól, a versenyszférából, a kormánymegbízásokból származó saját bevétel pedig az elnyert projektekpénzeket jelenti. Ezeknek csak mintegy 15 százaléka az intézet saját, szabadon felhasználható bevétele, ami éppenhogy fedezi a rezsiköltségeket. Így tehát új, önálló kutatások beindítására nincsenek források.

„Ennek meg kell változnia, olyan kutatásokra van szükség, amelyeknek eredményét külföldön is elismerik, de amelyek a magyar politikai rendszer megértése szempontjából is fontosak lehetnek. A személyekre vonatkozó döntések már ehhez az új koncepcióhoz illeszkednek” – fejtette ki az intézeti igazgató.