Az előzmények ismertek, ha mégsem, az nem az eredeti Csupasz pisztoly rendezőjének hibája. David Zucker mindent megtett, hogy ismertesse a részleteket a világgal, nemrég a HVG-nek adott interjújában is levezette, miért nem ő készítette a Csupasz pisztoly vadonatúj, 2025-ös változatát. Zucker verziójában ő és állandó harcostársa, a paródiák tucatjain edződött Pat Proft benyújtották saját forgatókönyvüket a Paramount stúdióhoz, s bár nagy újításuk, hogy egy fiatal színész vigye tovább Frank Drebin debil örökségét, kezdetben kedvező fogadtatásra talált, végül mégsem lett a dologból semmi.
Azért nem lett, mert feltűnt a színen produceri sapkájában Seth MacFarlane, a stúdiófőnökök pedig a piac legfőbb farkastörvényének engedve (az erősebb kutyáé az elsőbbség), a 21. századi amerikai komédia királyára bízták a paródiasorozat megújítását. MacFarlane sok vicces produkcióért (Ted, Family Guy stb.) felelős, és néhány kevésbé viccesért, utóbbiak közé tartozik Liam Neesonnal forgatott westernkomédiája, a Hogyan rohanj a veszTEDbe is (elnézést a magyar címért!). Bár a rendezést másra bízta, joggal feltételezhetjük, hogy MacFarlane ötlete volt producerként, hogy Liam Neeson alakítsa az új Drebint, a régi Drebin édes gyermekét.

És a bajok valahol itt kezdődnek. Még jó, hogy csak két baj van a filmmel, az első az, hogy
Leslie Nielsent csak egyetlen színész tudná pótolni. Leslie Nielsen.
Az egykori drámai színésznél Zuckerék, a ZAZ-ként elhíresült komikustrió (David Zucker, Jim Abrahams, Jerry Zucker) mutatta ki először a komikusi vénát: az 1980-as Airplane!-ben még csak egy kisebb szerepben, a fapofa doktorként brillírozott, de az 1988-as Csupasz pisztolyban már ő követte el az összes klasszikus balfogást, szóviccet és válogatott ökörséget.
“Rendelkezem olyan különleges képességekkel, amelyeket pályám során tökélyre fejlesztettem. Amelyek miatt a magafajták rémálma vagyok” – ezt Liam Neeson mondta bele a telefonba akciókorszaka nyitódarabjában, az Elrabolva híres jelenetében, és bár nem a vígjátéki képességeire gondolt, azokkal sincsenek különösebb gondok. A gond csak az, hogy nem Leslie Nielsen. A film első számú problémája, hogy Leslie Nielsen halott. Ez azonban nem újdonság, 2010 óta köztudott.
A film másik baja sem olyan nagy ügy, csupán arról van szó, hogy
a 2025-ös Csupasz pisztoly nem vicces.
Bár jobban meggondolva, egy paródiában azért ez nem szerencsés. Viszonylag egyszerűnek tűnt, amit az első Csupasz pisztolyban a ZAZ-trió művelt: ontották a poénokat, infantiliseket, prosztókat és pusztító szóvicceket egyaránt, ahogy a csövön kifért. De a második legfontosabbat is tudták a paródiakészítésről: remek ritmusérzékük volt, ami nélkül minden vicc csak kínos vicceskedés. A poénjaik közül sok működött és néhány persze már holtan érkezett, de a találati arány magas volt, legalábbis kezdetben. Sok részlet kering ma is a neten az eredeti Csupasz pisztolyból, pillanatnyi stresszoldásra, munkahelyire és magánéletire harminchét év elteltével is alkalmasak.

A ZAZ-fiúk közül senki nem talált fel semmit, nem volt spéci recept, nem kell titkos találkozókon elmormolt szakmai mesterfogásokra gondolni. Az 1988-as Csupasz pisztoly attól működött, hogy Priscilla Presley hatvan másodperc (más olvasatban: 1 perc) leforgása alatt legurult egy lépcsőn, beverte a fejét egy ajtófélfába, és miközben Leslie Nelsien tökéletesen parodizálta a végzet asszonyára gerjedő detektívek narrátori hangját (magyar hangja: Sztankay István), mindez csak előjátéka volt a slusszpoénnak. Egy jó nagy és kellőképpen disznó szóviccnek, ami mi arra épült, hogy a beaver egyszerre jelent hódot és pinát.
Egy perc az egész és kész a tökéletes Csupasz pisztoly szkeccs, jöhet a következő. És a következő. Meg a következő. Kifulladásig. Ez az, ami fájóan hiányzik a 2025-ös filmből, az új Csupasz pisztoly már akkor kifullad, amikor még el sem kezdődött: a főcímnél. Hiába várjuk, nem akarnak jönni a fent idézett, “szép kis szőrös” kaliberű poénok, Neeson egy harmadosztályú kabaréban küzd az elemekkel. Nagy színész, hősiesen helytáll, nem kínos, amit művel, de mégiscsak szomorú, hogy három nagykorú forgatókönyvíró sem tudott ennél jobb baromságokat kitalálni egy ekkora színésznek.

Pedig nem kellene sok, csak annyi, hogy a szereplők jó tempóban guruljanak le a lépcsőn; hogy az ifjabb Drebinről viccesen csússzon le a gatya, hogy Leslie Nielsen ne egy bagolyban reinkarnálódjon, és hogy Pamela Anderson megközelítse Priscilla Presley komikusi jelenlétét. Az utóbbi talán az egyetlen, amit sikerült teljesíteni.
Kegyeleti okokból azért kétszer-háromszor csak elneveti magát az ember, de ez inkább szól a Leslie Nielsen-éra örökségének, mint a vásznon folyó ügyeknek. Ennyivel tartozunk az eredetinek, amihez minden kihagyott ziccer csak kedvet csinál. A 2025-ös verzió nem tud kárt tenni az 1988-as filmben, Leslie-nek ezért kár lenne forognia a sírjában. Azért így sem könnyű végigülni ezt a 85 percet. Sosem gondoltuk volna, hogy ez egyszer megtörténik, de a látottakhoz képest egy Adam Sandler-Kevin James vígjáték is megváltásnak tűnik.
Azt az üzenetet szőtték bele a film reklámkampányába, hogy ajvé, kihalófélben az amerikai vígjáték, a mozikba már nem kerülnek komédiák, pedig mekkora szüksége van Amerikának egy kiadós nevetésre. Mindkét állítás igaz, alig várjuk, hogy elhozza már valaki a várva-várt felüdülést.
Nyitókép: Liam Neeson a Csupasz pisztolyban