szerző:
Zubor Zalán
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Harminchét éve, ezen a napon vették át a hatalmat Kambodzsában a Vörös Khmerek, utat engedve a milliók életét követelő terrornak. A délkelet-ázsiai ország csak az utóbbi években kezdett szembenézni a diktatúra tetteivel, akadozik a bűnösök felelősségre vonása is.

Az indokínai félsziget középső-déli részén elterülő khmer civilizáció a 12–13. században élte fénykorát, ekkor épült fel a hatalmas Angkor városa, amely a khmer birodalom hatalmának csúcspontján egymillió lakos otthona volt. A birodalom az 1600-as években hanyatlásnak indult a két közeli nagyhatalommal, Vietnámmal és Sziámmal folytatott háborúk miatt, végül vietnámi és sziámi bábállamokra bomlott szét.

A 19. században végül a franciák a sziámi területek kivételével az egész félszigetet gyarmatosították. Az utolsó független kambodzsai állam király, Norodom 1863-ban egyezett bele, hogy országa francia protektorátussá váljon. 1887-ben a függetlenség látszata is megszűnt és a franciák Kambodzsát beolvasztották a mai Vietnámot és Laoszt is magába foglaló Union Indochinoise nevű gyarmatba, azonban a hatalom és ország királyt névlegesen a trónon hagyták. A francia uralom alatt a khmerek a gyarmati hierarchia aljára kerültek: 1867-ben a khmer Battambang és Siem Reap tartományok Sziámhoz csatolták, a Union Indochinoise időszakában nagy számú vietnámit telepítettek az országba, akik fontos hatalmi pozíciókba kerültek, ezzel megalapozva a két nép későbbi konfliktusát.

Arisztokratikus kommunizmus

1945-ben Norodom Szihanuk király kikiáltotta Kambodzsa függetlenségét, majd hosszas tárgyalások után (amelyhez hozzájárultak a franciák vietnámi vereségei is) 1953-ban a franciák beleegyeztek a gyarmati státuszt megszűntetésébe. Szihanuk király, (később miniszterelnöki, majd hercegi címet viselt) 1970-ig tartó uralma alatt egy különös, a kommunizmus és a hagyományos arisztokratikus berendezkedés elemeit vegyítő államot hozott létre. Az 1955-ös választásokon a szavazók megfélemlítésével az újdonsült miniszterelnök 82 %-os eredményt ért el. Győzelmét 1960-ban megismételte, majd három év múlva élethosszig tartó államfői címet adományozott magának. A kommunisták vietnámi előretörése a szomszédos Kambodzsára is kihatott. A Vörös Khmernek elnevezett csoport vietnámi támogatással már 1963-ban megpróbált kisebb parasztfelkeléseket kirobbantani, azonban a tömegek támogatását (részben a khmerek többsége által megvetett vietnámiakkal ápolt kapcsolatuk miatt) nem tudták megszerezni.

A khmer kommunista mozgalom, hasonlóan több más távol-keleti kommunista mozgalomhoz nem az ország területén alakult ki. A későbbi Vörös Khmer vezetői (a „kettesszámú testvér”, a párt fő ideológusa, Noun Csea kivételével) mind a párizsi egyetemen ismerkedtek meg a marxista eszmékkel. A hírhedt mozgalom egy, a Párizsi Egyetem hallgatóiból álló diákkörként indult az ötvenes években. Kijelenthető, hogy a Vörös Khmerek voltak a legtanultabbak az összes távol-keleti kommunista mozgalmár között. Közülük ketten, Khieu Samphan és Hou Joun Párizsban doktori címet szereztek. A mozgalom vezetőjévé választott, Pol Pot (a név eredetileg a Politique potentielle kifejezés rövidítése) néven ismertté vált Szaloth Szar is rendkívül művelt, egyetemet végzett politikus volt. Amikor a Vörös Khmerek rémtettei nyilvánosságra kerültek, a világ közvéleményét éppen az borzasztotta el leginkább, hogy azokat nem valami faragatlan hadurak, hanem rendkívül művelt, tanult értelmiségiek követték el.

Pol Pot számára nyílt cél volt több millió kambodzsai kiirtása
©

Szihanuk sokáig sikeresen tartotta kezében a konfliktusokkal terhelt országot, külpolitikájában azonban kudarcot vallott. A hidegháborúban a két szuperhatalom, illetve a térség nagyhatalmai között próbált egyensúlyozni, azonban 1965-ben úgy döntött, engedélyezi, hogy a kommunista Észak-Vietnámi Hadsereg támaszpontokat hozzon létre Kambodzsában. Amint erre fény derült, az Egyesült Államok bombázni kezdte a vietnámiak bázisait, mire azok beljebb nyomultak Kambodzsába, ezzel általános polgárháborús állapotot idézve elő.

1970-ben az általános anarchiának Lon Nol tábornok és miniszterelnök próbált véget vetni, a hadsereg segítségével átvette a hatalmat, kikiáltotta a Khmer Köztársaságot, és (Amerika támogatását kivívandó) fellépett a khmer és vietnámi kommunisták ellen. Az ekkor Párizsban, orvosi kezelésen tartózkodó Szihanuk a parasztságot ellenállásra és a puccsisták ellen harcoló kommunista Vörös Khmerek támogatására szólította fel. Bár a Vörös Khmerek korábban nem élvezték a tömegek támogatását (legfőbb támogatóik nem is a khmerek, hanem az észak-vietnámiak közül kerültek ki), Szihanuk felszólítására azonban a királyi házhoz hagyományosan hűséges parasztok tömegével csatlakoztak Pol Pot mozgalmához.

A kommunisták, vietnámi szövetségeseik és a köztársaságiak között zajló polgárháború egészen 1975-ig elhúzódott. A Vörös Khmerek eközben az ország hegyvidékein és erdőségeiben folytattak gerillaharcot. Lon Nol bár százezres haderőt állított fel, azonban a sereg végig ellátmányhiánnyal küszködött, és a gyakran elmaradó zsold is megtépázta a katonák harci kedvét. A katonák a háború alatt többször támadtak a kambodzsában élő vietnámi kisebbségre. 1970. április 15-én a Mekong folyónál 800 vietnámi civilt gyilkoltak meg köztársasági katonák. A mészárlások az észak-vietnámi hadsereget arra késztették, hogy aktívabb szerepet vállaljanak a háborúban.  Júniusban az ország északkeleti részében vereséget mértek a kormány csapataira, és az elfoglalt területeket átadták a felkelőknek.

Összeomlás

1975-re a köztársaság katonai és gazdasági értelemben is összeomlott. Márciusban a Vörös Khmer gerillák bekerítették a fővárost, Phnom Penht, a védők még egy hónapig kitartottak, majd április 17-én megadták magukat, Pol Pot pedig seregei élén bevonult a városba.  Később ez a nap lett a Vörös Khmer által bevezetett új naptárban az újév napja, 1975-öt pedig a „nulladik évként” jelölték. Szihanuk remélte, hogy a Vörös Khmerek segítségével visszatérhet trónjára, azonban 1975-re Pol Pot és klikkje teljesen megtisztította a felkelők mozgalmát Szihanuk híveitől, és egykori diáktársaival a felkelés egyedüli vezetői lettek. Bár 1976-ban Szihanuk rövid időre elfoglalta trónját, hamarosan lemondásra kényszerítették, később pedig a rezsim nagykövete lett.

A „nulladik év” után Pol Pot és társai nekiláttak az új „kommunista utópia” felépítésének. A Vörös Khmerek a klasszikus marxizmussal szemben a maoista álláspontot képviselték, vagyis a forradalom vezető erejének nem az ipari munkásságot, hanem a parasztságot képviselték, és egy olyan társadalmat tartottak ideálisnak, ahol mindenki falusi közösségekben, földművesként él. Ezt elegyítették a szélsőséges khmer nacionalizmussal, uralmuk vége felé már egyesen a „khmer faj felsőbbrendűségét” és etnikai tisztogatást hirdettek.

A maoista állam megvalósításához először a városokat kellett felszámolni. A nagyobb településeket (köztük a két és félmilliós fővárost) teljesen kiürítették, lakóit vidéki munkatáborokba telepítették. A társadalmat ezután két részre osztották: a megbízhatóbbnak ítélt hagyományos parasztságot „régi embereknek” nevezték és az eljövendő társadalom alapjának tekintették őket, míg a városokból kitelepített „új embereket” gyakorlatilag halálra ítélték. A rezsim nyíltan hangoztatta, hogy az „új embereket” teljesen értéktelennek tartja. Az haszontalannak ítélt emberekkel kapcsolatban kijelentették: „Ha megtartunk benneteket, azzal nem nyerünk semmit; ha elpusztítunk titeket, azzal nem vesztünk semmit.”

Ennek szellemében felszámoltak minden burzsoának tekintett intézményt, köztük az iskolákat, kórházakat, közhivatalokat. A kivégzendők listájára kerültek a buddhista szerzetesek és egyéb vallások papjai, minden értelmiségi és szakember, vagy akiket annak tartottak például azért, mert szemüveget viseltek, később pedig a vietnámi, thai és kínai származásúakat. Akiket nem végeztek ki azonnal, azok kényszermunkatáborokba kerültek, ahol betegségek vagy éhínség végzett velük. A Vörös Khmer még a totális diktatúrák között is egyedülálló módon nyíltan népirtást hirdetett: a rezsim vezetői a hivatalos rádióban kijelentették: a kommunista utópia felépítéséhez nincs szükség az ország nyolcmillió lakosára, egy-két millió ember bőven elegendő lesz. A kivégzések nagy részét a hírhedté vált „gyilkos mezőkön” végezték, többnyire botokkal és csákányokkal, hogy spóroljanak a lőszerrel.

Ma sem teljes a béke: kambodzsai katonák pihennek egy vitatott státusú templomnál a thai határon
©

Nem jártak sokkal jobban a „régi emberek” sem. A falvakban minden terményt és szerszámot köztulajdonban vettek, aki bármit megtartott magának, azt kivégezték. Rendszeresen folytattak koncepciós pereket, ahol rendszerint kínzással csikartak ki vallomásokat. Bár Pol Pot eltervezte, hogy országát a térség legnagyobb rizstermelő államává teszi, hamarosan éhínség ütötte fel a fejét. A terror és az éhezés következtében becslések szerint 1,7 millió ember, az ország lakosságának 21 %-a halt meg.

Bukás

Végül a vietnámi kisebbség ellen folytatott népirtás okozta a Vörös Khmerek bukását. 1977-ben korábbi szövetségeseik ellen fordultak és több határ menti, vietnámiak által lakott falut lemészároltak, majd a határ túloldalán folytatták a gyilkolást. Válaszul Vietnám ötvenezres hadsereget küldött a kambodzsai határra, amit a Vörös Khmerek visszavertek. Pol Pot jellemző módon állt hozzá a háborúhoz, nem tett különbséget civilek és katonák között egyik oldalon sem. 1978. május 10-én a Phnom Phenh-i rádió így biztatta a katonákat: „Ami a számokat illeti, mindannyiunknak harminc vietnámit kell megölnünk. Ha tartjuk magunkat ehhez a szlogenhez, biztosan nyerünk. (…) Így egy kambodzsai katona felér harminc vietnámival. (…) Kétmillió katonát kell kiállítanunk Vietnámmal szemben. Kétmilló viszont bőven elég lesz, hiszen Vietnámnak csak ötvenmillió lakosa van. Csak 2 millió katonára van szükségünk, hogy elpusztítsunk ötvenmillió vietnámit, ha így teszünk, még mindig hatmillió emberünk marad.”

Pol Pot számítása azonban nem jött be, 1978 karácsonyán a vietnámi hadsereg általános támadást indított és bár Kína Vietnám megtámadásával próbált segítséget nyújtani a Vörös Khmereknek, a vietnámiak néhány nap alatt legyőzték a kambodzsai hadsereget és megszállták az országot. Január 8-án a vietnámi hadsereg bevonult a csaknem teljesen üres Phnom Penh-be, Pol Pot és hívei pedig a thai határ közelébe fekvő őserdőben rejtőztek el, ahol a kilencvenes évekig gerillákként tartották magukat, rajtaütésekkel és túszejtésekkel próbáltak nyomást gyakorolni a kormányra.

A vietnámiak a megbuktatott rezsim helyére bábkormányt neveztek ki olyan volt Vörös Khmerekből, akik a hatalomátvétel után szembe kerültek Pol Pottal és Vietnámba menekültek. Az új kormány vezetője a kambodzsai hadsereg tisztje és katonai komisszárja, Heng Szamrin lett, aki a háború alatt szökött át az ellenséghez. De bekerült a kormányba Hun Szen, a polgárháború hőse és Kambodzsa jelenlegi miniszterelnöke is. A vietnámiak nem sürgették a bűnösök felelősségre vonást, hiszen az új kormány tagjai is érintettek voltak, az Egyesült Államok és a nyugati világ pedig elítélte a szovjetekkel szövetséges Vietnámot a megszállás miatt és nem ismerték el az új kormányt.

Pol-Pot maradék támogatóival az ország nyugati felében gerillamozgalmat hozott létre. 1981-ben hivatalosan is megtagadták a kommunizmust, helyette a khmer nacionalizmust és Vietnám-ellenességet helyezték előtérbe. Vietnám 1989-ig tartotta megszállás alatt Kambodzsát, eddigre sikerült békét kötni a megmaradt Vörös Khmerekkel, akik a harcok beszüntetéséért cserébe megtarthatták az ellenőrzést az általuk még uralt területeken. Az 1993-ban lefolytatott első szabad választásokon a monarchista párt (Funcipec) koalíciós kormányt alakított Hun Szen szocialista Kambodzsai Néppártjával, és az idős Szihanukot ismét királlyá választották.

A demokratikus kormány ellen a Vörös Khmer ismét háborút hirdetett, de már nem képviseltek jelentős erőt. 1996-ban a gerillák fele átállt a kormányhoz, miközben a mozgalom vezetői is egymás ellen fordultak. Pol Pot kivégeztette korábbi jobb kezét, Szon Szent, aki a Vörös Khmer rémuralma alatt a titkosrendőrség vezetője volt. Válaszul Ta Mok, a Vörös Khmerek katonai vezetője letartóztatta Pol Potot, és egy rögtönzött tárgyaláson életfogytig tartó házi őrizetre ítélte. A volt diktátor 1998-ban ágyban, párnák közt halt meg. A meghasonlott Vörös Khmerek nagy része 1999-re megadta magát a hivatalos kormány hadseregének, év végén maga Ta Mok is feladta magát.

A Vörös Khmerek által elkövetett bűnök felderítése még ma sem zárult le, ez elmondható a felelősségre vonás folyamatáról is. A kambodzsai kormány fontosabbnak tartotta a gerillaharc lezárását és 1998-ban általános amnesztiát hirdetett. Ezzel ugyan gyakorlatilag felszámolták a Vörös Khmer mozgalmat, azonban a társadalomban súlyos sebeket hagytak gyógyítatlanul. Évekig kellett várni, hogy a 70-es években elkövetett rémtettek elkövetői emberiség ellenes bűncselekményekért a vádlottak padjára üljenek.
Ta Mok, a Vörös Khmer utolsó vezetője 2002-ig előzetes letartóztatásban ült. Kezdetben csak „betiltott szervezetben való részvétellel” és adócsalással, végül emberiség elleni bűntettek elkövetésével vádolták. Tárgyalása romló egészségi állapota miatt elhúzódott, 2006-ban szívelégtelenségben halt meg, még azelőtt, hogy a bíróság ítéletet hozhatott volna. Utolsó napjait magánzárkában és katonai kórházakban töltötte.

Nem teljes a felelősségre vonás

2006-ban a Phom Penh-ban felállított Kambodzsai Törvényszékek Rendkívüli Kamarái (ECCC) elrendelték a még élő Vörös Khmer vezetők felelősségre vonását. Azonban a tárgyalások rendkívül nehézkesen zajlanak, szakértők szerint részben azért, mert a jelenlegi politikai elit számos tagja állt valaha kapcsolatban a Vörös Khmer vezetőivel.
2010 júliusában az ENSZ által is támogatott bíróság 35 év börtönre ítélte Guek Eav-ot, ismertebb nevén Duch elvtársat, a Toul Sleng börtön egykori parancsnokát. A közel 12 000 ember haláláért felelős Duch a bíróságon megbánását hangsúlyozta és bocsánatot kért az áldozatoktól és hozzátartozóiktól, valamint kijelentette: végig parancsra cselekedett.
2011-ben bíróság elé állt a 84 éves Nuon Csea, a párt fő ideológusa, a 79 éves Khieu Samphan volt államfő és a 85 éves Ieng Sary egykori külügyminiszter. Külföldi megfigyelők a bíróság általános nehézkessége és a vádlottak ellenállása miatt az ügy évekig tartó elhúzódására számítanak. Az év novemberében komoly felháborodást váltott ki, amikor az ECCC bejelentette: betegsége miatt nem állítják bíróság elé a népirtással vádolt Ieng Thirith-et, a Vörös Khmer női vezetőjét.

A szembenézés más frontjain is jókora lemaradásokat kell behozni Kambodzsának. Az iskolai tankönyvekben a mai napig nem szerepelnek a Vörös Khmer bűntettei, csak 2007-ben jelent meg egy könyv, amelyben a szerző (eléggé óvatos megfogalmazás mellett) bemutatja a véres eseményeket. A népirtás fő emlékhelye máig az egykori, iskolából kialakított börtönben kialakított Tuol Slengi múzeum, amelyet még Vietnám által támogatott bábkormány nyitott meg, a külföld felé tett gesztusként, segélyekben és diplomáciai támogatásban reménykedve. A múzeum sokáig csak külföldiek számára volt látogatható, csak az utóbbi években nyitották meg a kambodzsai közönség számára.

MTI Világ

Nem szűnnek a harcok a thaiföldi-kambodzsai határon

Negyedik napja folytatódnak a harcok a kambodzsai és a thaiföldi hadsereg egységei között, amelyek hétfőn ismét összecsaptak egymással a közös határ egyik vitatott térségében - közölte a kambodzsai védelmi minisztérium szóvivője.