Készül a dolgozat a magyar gyermekjogokról – nem úgy néz ki, hogy jeles lesz

„Olyan hülyeség ez, hogy egyszerűen eszméletlen! Gyerekszegénységről akkor beszélhetnénk, hogyha tényleg éheznének gyerekek, de addig, amíg beleharap az ételbe és eldobja, addig ne beszéljünk gyerekszegénységről” – fakad ki egy község védőnője, amikor a Civil jelentés a gyerekesélyekről című tanulmány készítői arról kérdezték, vannak-e a faluban éhező gyerekek. Nyilván nem lehetnek – az asszony szerint – hiszen az almát és szendvicset is eldobják, ahelyett, hogy megennék.

De vajon, megeszik-e egy gyerek valami olyat, amit előtte soha nem látott: almát, banánt, magos zsömlét?

A válogatás sokszor éppen arra utal – magyarázzák a kutatók is –, hogy az otthon megszokottól eltérő ételeket a gyerekek nem ismerik, nem szeretik.

Legalább ilyen nehéz megítélni, hogy vajon jobb lett-e a gyerekeknek, ahogy az a tavaly meghirdetett családok évéből vagy akár a még 2007-ben elfogadott Legyen jobb a gyerekeknek program céljaiból elvben következhetne. A kérdés pedig igencsak aktuális: az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának ötévente esedékes vizsgálata ugyanis éppen most folyik.