Ungváry Krisztián: A kitörésnél a német és a szovjet katonák sem hősök voltak

Hamvay Péter

5 perc

2020.02.06. 18:00

Bár a rendőrség a történész egyik publicisztikájára is hivatkozott, amikor idén nem engedélyezte a neonácik felvonulását az úgynevezett becsület napján, Ungváry Krisztián szerint nem lehet minden köztéri megemlékezést betiltani. A HVG-nek adott interjúban elmondta, fontosabb lenne alternatív emléktúrákat szervezni a kitörés évfordulóján.

HVG: Hősök? Ez a címe a nemrég megjelent könyvének. Ebben azoknak a német tiszteknek az életrajzát írta meg, akik a második világháborúban Budapest ostromakor harcoltak a szovjetek ellen. Közülük is azokét, akik a február 11-ei kitörésben részt vettek. A címben csak óvatos akart lenni?

Ungváry Krisztián: A „hős” kifejezés nem csak ebben a kontextusban problematikus, ugyanis arra utal, hogy az érintett halálának volt magasabb rendű értelme. Budapest esetében, finoman szólva, ez erősen kétséges. Az, hogy a németek két hónapig tartották, és így a szovjet hadsereggel közösen szétlövették Budapestet, elsősorban azzal a következménnyel járt, hogy tovább tartott a háború.

Aki ilyen háborús célért esik el, az nem hős, hanem áldozat.

Ebben a háborúban még a szovjet katonákat sem lehet hősöknek nevezni egyértelműen, hiszen a honvédelem mellett akarva-akaratlanul a sztálini diktatúrát is szolgálták. Nem véletlen, hogy német oldalon is majdnem egymillió szovjet állampolgár harcolt.

HVG: Okosabbak leszünk, ha átrágjuk magunkat könyve sok tucatnyi életrajzán?

U.K.: Akiben a megismerés vágya nagyobb, mint a saját előítéletei, és nem feketén-fehéren hősöknek, vagy gonosztevőknek akarja látni a német katonákat, az hús-vér emberekkel, döntésekkel, mozgásterekkel szembesül. Mi lehet ennél izgalmasabb?

Az életrajzok alapján az olvasó dönthet

Feketén-fehéren

Túry Gergely

HVG: Az eddigi kritikai visszhang a jobb- és a baloldalon is inkább rosszalló. Biztos, hogy megérett az idő arra, hogy a német megszálló hadsereg vezetőit emberként megmutassa?