Egy jó útra tért neonáci visszaemlékezései – 2. rész, „Fehér hatalom”

Carmine Paternót azóta bálványoztam, amióta eléggé felnőttem hozzá, hogy egyáltalán lehessenek bálványaim. Az apja Nonno legjobb barátja volt, úgyhogy Carmine legalább valamelyest beletartozott a Blue Island-i életembe, amióta csak az eszemet tudom. Pimasz és harsány volt, s noha nem érte el a 170 cm-t, mindig büszkén viselte magát. Zömök alkata az amerikai buldogéra emlékeztetett, és annak vadságát a viselkedése is tükrözte. Dobolt, és egy feltuningolt kocsit vezetett. Hat évvel volt idősebb nálam, és ha lehetett volna egy bátyám, Carmine-t választottam volna a szerepre.

Carmine mindig figyelt rám, amikor az apjával meglátogatta a nagyapámat, hogy elsörözgessenek a Nonno műhelyéül szolgáló garázsban. Sosem bánt velem úgy, mintha a korom miatt kevesebb lennék nála. Káromkodott, amikor azt hittem, káromkodni bűn, és nyíltan cigizett és ivott a felnőttek előtt, amikor én még mindig cigarettacukrot és gyökérsört vettem a sarki boltban.

– Az egy tetoválás, Carmine? – kérdeztem, amikor észrevettem a karján a friss tintát.

A kép egy zászlóba tekert, lángoló fáklyát ábrázolt, bár a feliratát nem tudtam kiolvasni.

– Igen, a múlt héten csináltattam – válaszolta, miután az utolsó csepp sört is kiitta Old Style-os dobozából.

– Mi áll rajta? – kérdeztem elkerekedett szemmel, és próbáltam közelebbről is megnézni magamnak.

Felhúzta az ingujját, hogy lássam a teljes tetoválást.

– Az, hogy „Hatalom és Dicsőség”. Ez egy angol banda, a Cockney Rejects dalának a címe. Selejt nyárspolgárok. Vicces név egy bandának, Carmine előtt mégsem mertem nevetni.

– Nagyon vagány! A délután maradékát a garázs mögött töltöttem, és egy olyan refrént énekelgettem magamban, amely elképzelésem szerint passzolhat egy ilyen című dalhoz.

Scully haverom közvetlenül Carmine-nal szemközt lakott, aki a mentoraként egyre mélyülő dacot nevelt belé. Carmine határozottan rajta tartotta az ujját az underground zenei szcéna pulzusán, s azon nyomban lemásolta Scullynak a legjobb punkbandák – The Effigies, Naked Raygun, Bhopal Stiffs, Big Black, Articles of Faith – albumait, amint Chicago utcáin felbukkantak.

Ezeknek a válogatáskazettáknak hála, Scullyval rácuppantunk a punk rockra, gyűjteni kezdtük az összes helyi és országos banda bakelitlemezét, és szabályosan versengtünk, hogy minden új és importált albumot megvegyünk, amire csak rátehetjük a kezünket.

Általában Scully hallott először ezekről a bandákról, főleg Carmine-nak köszönhetően. Azok, akiket szerinte érdemes volt hallgatni, azonnal kivívták a tiszteletünket. Cockney Rejects. The Clash. Ramones. The Pogues. Stray Cats. Joan Jett and the Blackhearts. Angelic Upstarts. X. Sham 69. Combat 84. The 4-Skins. The Business. Cock Sparrer. Bad Religion. Social Distortion.