A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
A világ meglehetősen kiterjedt hely, legalábbis Magyarország területéhez viszonyítva. Tele van problémával, kérdéssel, konfliktussal, amelyek – bármilyen meglepően is hangozzék ez idehaza sokak számára – elsősorban nem Orbán Viktorról szólnak. Amelyeknek ő jó, ha sokadlagos mellékszereplője, és nagyon rosszul tesszük, ha a világon mindenről csak annyi kérdésünk marad, hogy mit szól hozzá, hogyan reagál rá a magyar közbeszéd alfája és ómegája, a magyar miniszterelnök.
A legújabb örmény–azeri háború kezdete óta tárgyalják a magyar nyilvánosság maradék fórumain, hogy miért állt a magyar kormány annak ellenére is a muszlim Azerbajdzsán oldalára, hogy Örményország ősi keresztény ország.
Ha akár csak a legcsekélyebb tényleges érdeklődést tanúsítjuk a konfliktus iránt, rögtön kiderül, mennyire értelmetlen és káros ez az álláspont.
Nem azért, mert akik ezt hangoztatják, a „rossz oldalon” állnak (ha vannak „jó oldalak” egyáltalán egy háborúban, pláne egy terület hovatartozásáért vívott, „hódító” háborúban), valóban Örményország tűnik a megtámadott félnek, és Azerbajdzsán az agresszornak.
Hanem például azért, mert Azerbajdzsán a muszlim világ egyik, ha nem a legszekulárisabb országa, a népesség igen tekintélyes többsége nem gyakorolja, semmiképpen sem veszi szigorúan az iszlám hit előírásait – ahhoz, hogy ezt kiderítsük, igazán nem kell a térség okleveles szakértőjének lenni, kétpercnyi energiát kell beletenni, hála a Google-nek.
Karabahi háború: tovább lövi egymást Azerbajdzsán és Örményország
Az örmény kormányfő szerint a fegyvernyugvás feltétele Ankara kivonulása a Dél-Kaukázusból, míg a török államfő arról beszélt, hogy a küzdelem addig tart, amíg a megszállt Hegyi-Karabahot el nem hagyják az örmény erők.
A muszlimok és a keresztények közötti összecsapásban a térség egyik legfontosabb állama, a síita középhatalom Irán, nos nem, nem a síita Azerbajdzsánt támogatja, hanem az „ősi keresztény” Örményországot, megvan rá az oka, elsősorban az Iránban élő nagy létszámú, a rezsimre nézve potenciálisan fenyegető azeri kisebbség, és véletlenül sem az, hogy Khamenei ajatollah, a forradalmi iszlám teokrácia vezetője a kereszténységet kívánná védelmezni.
