Japánban egyre nagyobb fejtörést okoznak Kína hegemón törekvései a térségben

A Japán Külpolitikai Intézet kutatója szerint az USA-hoz fűződő katonai szövetséggel és a nemzetközi jogrend betartásához való ragaszkodással kell Peking hegemón törekvéseivel szembeszállni az ázsiai térségben. Hanada Rjoszuke úgy véli, nem gyakorlati lehetőség, hogy Tokiónak atomfegyvere legyen. Interjú.

Japánban egyre nagyobb fejtörést okoznak Kína hegemón törekvései a térségben

HVG: Hogyan jellemezné az általános biztonság helyzetet Japánban, illetve a Csendes-óceáni térségben?

Hanada Rjoszuke: A legnagyobb változás az utóbbi időben a nagyhatalmi politika visszatérte, amit az USA és Kína közti rivalizálás jelent. A hidegháború végétől 2010-ig egypólusú világrendszerben éltünk, amelyben az Egyesült Államok garantálta a rendet, a biztonságot és a szabályokat a régióban. A katonai és a gazdasági erőviszonyokban bekövetkezett változás miatt Japánnak is meg kell vizsgálnia, mi lesz szükséges a biztonsági és gazdasági túléléséhez. A nagyhatalmi rivalizálás miatt ugyanis előállhat olyan helyzet, hogy választania kell, ki mellett áll. Japán szeretné ezt a szituációt elkerülni azzal, hogy erős szövetségese marad az Egyesült Államoknak, és gazdasági kapcsolatokat épít ki Kínával. Másrészt a biztonságunk és a prosperitásunk szempontjából nagyon fontos ez a kettősség.

A nagyhatalmi rivalizálás miatt megkopott a szabályok vezérelte rend, amelyben az államok alávetik magukat a nemzetközi jognak, és a vitáikat békésen rendezik.

Japán mellett a közepes nagyságú délkelet-ázsiai országok, valamint Ausztrália és Új-Zéland is fontos szerepet játszhatnak a kialakult kétpólusú világban. A nemzetközi jog, a demokrácia, az emberi jogok, és maga a kapitalizmus is belső és külső kihívásokkal küzd. A külső az eltérő fejlődési rendszereket jelenti, amelyek egyik példája az egypártendszert és a piacgazdaságot vegyítő Kína.

Kínai hadihajó /// Tengeri hatalom
AP

HVG: Kína valódi nagyhatalom lett a térségben, elsősorban annak köszönhetően, hogy negyedszázad alatt világszínvonalú haditengerészetet épített fel. Miként befolyásolja ez az erőviszonyokat?

H. R.: Kína igazi tengeri hatalom akar lenni, s a néphadserege számára szükséges a hozzáférés a Dél-kínai-tengerhez, mert függ a Közel-Keletről érkező energiahordozó-importtól, ezért kiemelkedően fontos számára a Malaka-szoros biztonsága és átjárhatósága. A Dél-kínai-tenger ellenőrzése nélkül azt a kockázatot vállalná, hogy más országok zavart kelthetnek a létfontosságú tengeri szállítási útvonalukon.

A másik célja a Csendes-óceán, amely elég nagy és mély ahhoz, hogy a tengeralattjáróik onnan indítsák a ballisztikus rakétákat.

Ha pedig Kína az úgynevezett első, illetve második szigetláncon túl is erőt tud mutatni, akkor azzal nemcsak az Egyesült Államokra, hanem Japánra és Ausztráliára – amelyek nem közvetlen szövetségesek – is nyomást képes gyakorolni, és ezzel éket verhet az USA és két fontos térségbeli partnere közé.