PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
Keveseket vezetett meg, hogy valóságos fanfárral harangozták be az EU tárgyalódelegációja és a washingtoni kormány képviselői között létrejött vámmegállapodást, amely az augusztus elsejei határidő előtt az utolsó pillanatban született meg Skóciában. Két nappal azután, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Donald Trump amerikai elnök kezet rázott, minden tele volt a francia elnök, Emmanuel Macron elégedetlenkedésével, de nem volt elragadtatva Friedrich Merz német kancellár sem. A nagy német autógyártók az elsők között emelték fel a szavukat a 2,5-ről 15 százalékra ugró autóvámok miatt.
De mi a helyzet a többi szektorral? A Pulse projekt európai partnereivel közösen készített ágazati körképet az amerikai vámok várható hatásairól. Azt is elmagyarázzuk, mikortól és milyen uniós jogalkotási folyamat révén ültetik át az új rendelkezéseket az EU kereskedelmi és vámtarifa-szabályozásába, majd onnan a nemzeti jogrendekbe.
Általában leszűrhető, hogy a 15 százalékos általános vámtarifa-megállapodástól főként a Donald Trump amerikai elnök beiktatása, de különösen a vámok belengetése óta húzódó piaci bizonytalanság végét remélik a cégvezetők és gazdaságpolitikusok, elemzők. Ez a szál ennek megfelelően hangsúlyosan jelent meg sajtónyilatkozataikban is. Azon túl, hogy Emmanuel Macron az EU gazdasági súlya alattinak titulálta Ursula von der Leyen és csapatának a tárgyalások során tanúsított magatartását, a legtöbb uniós vezető jóval mérsékeltebben nyilatkozott. Emlékeztetőül: a 15 százalékos, az EU-ból az USA-ba irányuló export 70 százalékát érintő 15 százalékos vám éves szinten 380 milliárd euró értéket képvisel.
Ami a két térség közti kereskedelem abszolút méreteit illeti, fontos hangsúlyozni, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok között 2024-ben lezajlott árukereskedelem rekordmagas szinten állt. Az EU exportjainak 20,6 százaléka az USA felé irányult, míg a behozatal 13,7 százaléka érkezett onnan. A kétoldalú árukereskedelem értéke elérte a 865 milliárd eurót, ami az EU teljes külkereskedelmének mintegy 17 százalékát teszi ki. Az USA így az EU legjelentősebb külpiaci célpontja és egyik legfontosabb importforrása.
A tét nagyságának ismeretében fontos hangsúlyozni, hogy a legjellemzőbb narratíva az „elkerültük a legrosszabbat” volt a legtöbb uniós nemzeti kormány és a vállalati szektor szereplőjének nyilatkozatiban. Így például az az olaszok és az írek is azon az állásponton vannak, hogy „a vámtételek ellenszenvesek, de jobb a konfliktus elkerülése Trumppal”.
Lars Lokke Rasmussen dán külügyminiszter is ezen a hangon beszélt, amikor úgy azt mondta:
a kereskedelmi feltételek nem lesznek olyan kedvezők, mint korábban, és ez nem a mi döntésünk, de meg kell találni egy olyan egyensúlyt, amely stabilizálja a helyzetet, és mindkét fél számára elfogadható.
Ehhez képest a finnek miniszterelnöke, Petteri Orpo – aki elsőként szintén a megállapodással érkező „nagyon szükséges kiszámíthatóságot” méltatta –, azt sem rejtette véka alá, hogy
folytatni kell a kereskedelmi akadályok lebontását. Csak a szabad transzatlanti kereskedelem hozza el a legnagyobb előnyöket mindkét fél számára.
A megállapodás fajsúlyos részeként jelenik meg a reakciókban az is, hogy az EU 2,5 százalékra csökkenti az amerikai autók behozatalát terhelő vámot, és 0 százalékos vámot vezet be számos gépipari termékre, bizonyos vegyi anyagokra. Szintén a kiemelt kérdések közt említik a megállapodás kapcsán az amerikai energiaforrások uniós behozatalának ügyét. Itt ugyan sok a tisztázatlan részlet, de az látszik, hogy az orosz gáz és kőolaj teljes tilalmát előirányzó, az uniós jogalkotási folyamatban előkészület alatt álló – és az Orbán-kormány óta hónapok óta keményen ellenzett – javaslatról szóló döntés még aktuálisabb.
Az EU vállalta, hogy a második Trump-periódus három utolsó évében évente 250 milliárd dollár értékben vásárol cseppfolyós földgázt (LNG), kőolajat és nukleáris fűtőelemeket az USA-tól. Utóbbiak kapcsán érdemes lenne rákapcsolnia a magyar kormánynak. Ebbe az irányba hatott a héten Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozata, hogy az orosz finanszírozású és tervezésű Paks II. reaktorai mellé az amerikai kormány [kis, moduláris nukleáris] reaktorokat rendelne Amerikából.
Végül ide sorolható bizonyos műtrágyatermékekre vonatkozó nullaszázalékos vámmegállapodás, amelyre azért célzott az EU, hogy itt is leszakadhasson az orosz árufüggőségéről.
Orbán Viktor miniszterelnök kellemetlen 22-es csapdájában találhatta magát, hiszen közismerten nagy pártolója az amerikai elnöknek. Így kénytelen volt Ursula von der Leyenre ráhúzni a vizes lepedőt, és ezt meg is tette, amikor úgy fogalmazott a Harcosok Klubjában, hogy a vámmegállapodás: „őrület”. Szerinte az Európai Bizottság elnökének „kár volt odamenni” tárgyalni, és „sikerült tüdőn lőni” az európai ipart a megállapodással. A nemzetközi sajtó Orbántól főleg azt idézte, hogy
Donald Trump megette reggelire Von der Leyent.
Az Osztrák Ipari Szövetség óvatosan értékeli a megállapodást. A kereskedelmi háború elkerülhető volt, de a megállapodás szerinti 15 százalékos vámok és mindenekelőtt az acél- és alumíniumtermékekre vonatkozó, ennél is magasabb tarifák szerintük nagyon problematikusak. Az Osztrák Kereskedelmi Kamara rámutatott, hogy ez még nem kötelező érvényű megállapodás, „csupán politikai szándéknyilatkozat”. Kiemelték:
hogy ezt jogilag hogyan fogják megvalósítani, egyelőre nyitott kérdés
A prágai kormány nevében Lukas Vlcek ipari és kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a megállapodás a „lehetséges maximumot” jelenti, és „nélkülözhetetlen stabilitást és kiszámíthatóságot hoz az üzleti életbe”. A megállapodás apropóját megragadva a Cseh Kereskedelmi Kamara (a vállalkozók és gyártók legnagyobb szakmai szervezete) az EU belső piaci szabályainak módosítását szorgalmazta nyilatkozatában azért, hogy az üzleti környezet az Egyesült Államokkal való versenyben kedvezőbbé váljon.
A görög Efsyn napilap a görög gazdaságpolitika és ipar szereplőinek ellentmondásos és igen vegyes nyilatkozatait húzta alá első reakcióiban. Kiriakosz Pierrakakisz nemzetgazdasági és pénzügyminiszter pozitív fejleményként értékelte a megállapodást abból a szempontból, hogy „véget vet a bizonytalanságnak”, ugyanakkor hozzátette, hogy „a kormány alacsonyabb, ideális esetben nulla vámtarifákat szeretett volna”, és meg fogja vizsgálni azokat a lehetőségeket, amelyek „jobb elbánást” biztosítanának az olyan termékeknek, amelyek „különös fontossággal bírnak hazánk számára”.
Az óvatosabb hangnem annak ellenére jellemzi az athéni kormányt, hogy a görögök kevesebb mint fele akkora értékben (2,61 milliárd dollárért) exportálnak terméket a tengerentúlra, mint Magyarország (6,92 milliárd dollár). A főbb érintett görög termékek az olívaolaj, étkezési olajbogyó, bor (igaz, ez még nem teljesen tisztázott kérdés), tészta, őszibarack, kivi, cement, márvány és műanyag csövek. Ezzel szemben Magyarország főként az autóipar és a gyógyszeripar révén érdekelt az Egyesült Államokkal való kereskedésben.
Spanyolország második miniszterelnök-helyettese és munkaügyi minisztere, Yolanda Díaz a megállapodást „nagyszerű hibának” nevezte, a Bizottság elnökét, Ursula von der Leyent pedig azzal vádolta, hogy „átadta” Európát az Egyesült Államoknak. Ehhez képest a Spanyol Nemzeti Bank elnöke, José Luis Escrivá úgy véli, hogy az Egyesült Államokkal kötött vámalku-megállapodás hatása Spanyolország esetében „mérsékelt” lesz, mivel az ország exportjának volumene az Egyesült Államokba alacsony. Ugyanakkor elmondta, hogy aggódik az EU-val kötött megállapodásokhoz kapcsolódó záradékok miatt, és arra figyelmeztetett, hogy a legnagyobb hatást az Egyesült Államok fogja érezni, mivel ez ellentétes a szabadkereskedelem védelmével más országokban – számolt be az Europa Press.
Ágazati reakciók
A nagy múltú görög Pireuszi Kereskedelmi és Iparkamara (PCCI) elnöke, Vasszilisz Korkidisz szerint
kereskedelmi szempontból kezelhető megállapodásról van szó.
Hozzátette, hogy a miközben a 15 százalékos vám például az autókra nézve visszaállítja az egyensúlyt az USA és Európa közötti kereskedelmi kapcsolatokban, és úgy tűnik, hogy mindkét felet kielégíti, addig a vas- és alumíniumtermékekre továbbra is 50 százalékos vám vonatkozik, és nem világos, hogy a gyógyszeripari termékek és a félvezetők végül külön vámeljárás alá esnek-e.
Erősen kongatja a vészharangot az európai vegyipar is, amely a már így is magas gyártási költségekkel és gyenge helyi piaci érdeklődéssel viaskodik. A Német Vegyipari Szövetség (VCI) szerint a 15 százalékos vám rossz, de lehetett volna rosszabb is, tekintve, hogy Donald Trump amerikai elnök július 12-én még 30 százalékos vámot lengetett be. „Aki hurrikánt vár, az hálás a viharért” – fogalmazott Wolfgang Große Entrup, a VCI igazgatója sajtóközleményében.
Elkerültük a további eszkalációt. Mindazonáltal mindkét fél magas árat fizet: Európa exportja veszít versenyképességéből, miközben az amerikai vásárlók fizetik majd meg a vámokat.
Említésre érdemes, hogy az Európai Bizottság szerint egyes high-tech alkalmazásokhoz, például félvezetők gyártásához használt speciális vegyi anyagok, valamint egyes generikus gyógyszerek, mezőgazdasági termékek, természeti erőforrások és kritikus nyersanyagok mentesülnek a vám alól. A legtöbb gyógyszer és gyógyszerhatóanyag azonban 15 százalékos vám alá esik. A vámmentesség alá tartozó speciális vegyi anyagokról azonban még nincsenek részletes információk. Az Egyesült Államok az európai vegyipari szektor legnagyobb exportpiaca, amely 2023-ban a 723 milliárd dolláros teljes értékesítésből körülbelül 42 milliárd dollárt tett ki – derül ki az Európai Vegyipari Tanács, a kontinens legnagyobb vegyipari szervezetének friss adataiból.
Európai szempontból kevéssé vonzó alkut kötött a digitális szolgáltatások terén Brüsszel. A digitális vállalatok piacán toronymagasan domináns amerikai vállalatokat igazságos adózásra és a helyi szabályok betartására kényszerítő uniós lépések komoly léket kaptak azzal, hogy az Unió vállalta, nem fog elfogadni vagy fenntartani hálózathasználati díjakat az amerikai digitális órásokra nézve. Emellett nem illetik vámmal a jövőben sem az amerikai elektronikus szolgáltatásokat Európában.
Következő lépések – várható ütemezés és hatálybalépés
Fontos tudni, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok között megkötött vámegyezmény, amely a kétoldalú gazdasági kapcsolatok új alapokra helyezését célozza, még nem lépett hatályba. Az elfogadásához az Európai Unió intézményrendszerén belüli jogalkotási eljárásokon kell keresztülmennie.
Az EU–USA-vámmegállapodás úgynevezett „vegyes megállapodásnak” minősül, azaz olyan nemzetközi egyezménynek, amely az Unió kizárólagos és a tagállamok megosztott hatásköreit is érinti. Mivel a vámügyek az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak, az egyezmény ezen része uniós szinten elfogadható és alkalmazható, de amennyiben a megállapodás más (pl. szolgáltatásokra, beruházásokra, jogviták rendezésére vonatkozó) részeket tartalmaz, a tagállamok ratifikációja is szükséges. A jóváhagyás menete az EU-n belül a következő:
1. Európai Bizottság – javaslat előterjesztése
A Bizottság mint a tárgyalások vezetője hivatalosan is előterjeszti a megállapodás szövegét a Tanács és az Európai Parlament számára elfogadásra. Ezt várhatóan 2025 szeptemberében teszi majd meg.
2. Európai Unió Tanácsa (miniszterek tanácsa) – tanácsi határozat
A Tanács a tagállamok minisztereinek szintjén minősített többséggel fogadhatja el az egyezményt, ha az csak uniós hatáskört érint. Amennyiben vegyes megállapodásról van szó, a Tanácsnak egyhangúlag kell döntenie, és meg kell kezdeni a tagállami ratifikációs folyamatokat is. A tanácsi döntés várható időpontja: 2025. október–november.
3. Európai Parlament – jóváhagyás
Az Európai Parlamentnek az egyezmény hatálybalépéséhez egyszerű többséggel kell jóváhagynia a szöveget. A Parlament plenáris szavazása előreláthatólag 2025 decemberében vagy 2026 januárjában lesz. A külkereskedelmi (INTA) bizottság előzetes jelentése várhatóan ősszel elkészül.
4. Tagállami ratifikáció (ha szükséges)
Ha a megállapodás vegyes jellegű, akkor a 27 tagállamnak saját nemzeti parlamentjeiken keresztül is ratifikálnia kell azt. Ez országonként eltérő időt vehet igénybe, de a tapasztalatok alapján 2026 második feléig elhúzódhatnak a nemzeti jogrendbe ültetési folyamatok.
Összességében elmondható, hogy az EU–USA-vámegyezmény uniós jogi jóváhagyása többlépcsős folyamat, amelynek a Tanács és az Európai Parlament döntései is részei, esetlegesen tagállami ratifikációval kiegészítve. A hatálybalépés legkorábban 2026 elején várható az uniós vámtarifaelemek tekintetében, de a teljes megállapodás alkalmazása csak 2027-re válhat teljessé.
Nyitóképünkön Donald Trump és Ursula von der Leyen. Fotó: AFP / Brendan Smialowski
Ez a cikk a PULSE európai újságírói együttműködés keretében íródott. Közreműködők: Folk György (EUrologus, Brüsszel), Petr Jedlička, (Denik Referendum, Csehország), Ana Somavilla (El Confidencial, Spanyolország), Alexander Hahn (Der Standard, Ausztria), Kostas Zafeiropoulos (Efsyn, Görögország).
