Kipróbáltam a műanyagmentes júliust: elbuktam, mégis örülök az eredménynek
Sok idő, egy inflációs válság, számos szigorítás és egy nagyobb higiéniára késztető világjárvány telt el azóta, hogy a műanyagmentes július utoljára foglalkoztatta a HVG-t. Most megint nekifutottunk, és azt néztük meg, javult vagy romlott a helyzet 2019 óta.
Emlékszik még valaki a 2010-es évek végére? Amikor azon csodálkoztunk, hogy már rég jönnie kellett volna valami válságnak, de nem jön? Amikor volt arra erőforrásunk, hogy jobb minőségű vagy igényesebben csomagolt dolgokat vásároljunk, és amikor a legnagyobb aggodalmunk az volt, mit tudunk mi tenni azért, hogy ne pusztuljon el körülöttünk a világ?
Na ezeknek az éveknek az egyik hozománya lett a műanyagmentes július, vagyis az a törekvés, hogy az év egyik leglazább és egyik legmelegebb hónapjában megpróbáljuk megkímélni a világot a műanyag szeméttől: nem vásárolunk semmit egyszer használható műanyag csomagolásban, kiiktatjuk a fogyasztásunkból a PET-palackos italokat, a nejlonszatyrot, és kedvenc csemegénkről is szomorúan lemondunk, ha műanyagban érkezik – majd eszünk dinnyét, vagy valami.
Magyarországon 2019 volt a csúcséve ennek a mozgalomnak, akkor a HVG munkatársai is keresték az alternatívákat és igyekeztek kiűzni életükből a műanyagot (spoiler: nem túl nagy sikerrel).
Szép elképzelés a műanyagmentes élet, de mi azt tapasztaltuk, hogy az ma még gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A nagy rendszerek nem teszik lehetővé, hogy nélkülözzük ezt az anyagot. Apró eredményeket azért elértünk, leginkább azt, hogy tudatosabban fogyasztunk. Két hétig több munkatársunk is naplózta műanyagbűnözését.
Aztán jött a Covid, a távolságtartás és a steril csomagolások évei, és jó időre megfeledkeztünk az egészről, csak hogy a világjárványból egyből belefussunk egy olyan drágulásba, hogy kisebb gondunk is nagyobb legyen a műanyagmentes vásárlásnál. Jó, kevesebbet is vásároltunk, de az másnak tudható be, nem a környezetvédelmi megfontolások érdeme.
Hat évvel később elérkezettnek láttam az időt, hogy újra nekifussak a műanyagmentes júliusnak. Különösebb illúziók nélkül:
tisztában vagyok azzal, hogy ha csak nem termelek meg mindent a 8 négyzetméteres erkélyen, és nincs a kisszobában pár haszonállat, beleértve egy jól tejelő tehenet, a hatodik emeleti lakásban elég nagy kihívás lesz műanyagmentesen élni.
Azt viszont meg tudom nézni, romlott-e a helyzet 2019 óta. Vajon tudatosabban fogyasztunk, vagy rábízzuk magunkat az azóta szigorodó szabályokra? Vajon jó vagy rossz irányba változtatta az életünket a Covid és az inflációs válság? Műanyagmentesebbek lettünk, vagy teszünk az egészre?
„Én itt már minden „hülyére” szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.