A szovjet éveket idézi Putyin Baltikum-politikája

Százezreket deportáltak a három balti államból az 1940-es, majd az 1944–1945-ös szovjet megszállás után. Az 1989-es függetlenségi törekvéseknek kulcsszerepük volt a Szovjetunió szétesésében. A Kreml ma újra azt hangoztatja, hogy a baltiak önszántukból csatlakoztak a birodalmukhoz.

A szovjet éveket idézi Putyin Baltikum-politikája

Egy nappal azután, hogy 1940. június 15-én a nácik kezére került Párizs, a Szovjetunió ultimátumban követelte Litvániától, hogy a cári Oroszország felbomlásával függetlenné vált balti állam Moszkva-barát kormányt nevezzen ki, és járuljon hozzá ahhoz, hogy a Vörös Hadsereg tetszőleges számú katonát vezényeljen az országba. Vilniusban nemet mondtak erre, Antanas Smetona államfő külföldre menekült, a szovjet csapatok bevonultak Litvániába. A következő két napban ultimátumot kapott Lettország és Észtország is, s mivel visszautasították Sztálin követeléseit, a szovjet diktátor parancsot adott a megszállásra.

Sztálin /// Szövetségbe forrt szabad köztársaságok
AFP / Ria Novosti

Egy hónappal később választásokat tartottak mindhárom államban, s az addig pár száz fős kommunista pártok átütő sikert arattak. Okkal: csak a Moszkva által jóváhagyott jelöltek indulhattak, és szovjet módon oldották meg a szavazatszámlálást. A sietség akkora volt, hogy az eredményeket még a szavazóhelyiségek bezárása előtt nyilvánosságra hozták. Az így felállt „népi parlamentek” első döntésükkel a felvételüket kérték a Szovjetunióba, amit Moszkva elfogadott.

Így 1940 augusztusában mindhárman az államszövetség tagjai lettek.

Szovjet-szervezte felvonulás Rigában, 1940 /// 'Spontán népmozgalmak'
Wikipedia

A csatlakozás után azonnal megindult az egészen az 1950-es évekig tartó durva represszió (kivéve az 1941 és 1944 közötti német megszállás időszakát, amikor mindhárom állam kollaborált a nácikkal, és tömegesen deportálták, gyilkolták a zsidó lakosságot). Az első hullámban több mint százezer „ellenséges elemet” öltek meg, tartóztattak le vagy vittek el a balti államokból. Köztük több korábbi állam- és kormányfő, valamint több tucat miniszter is volt. Sztálin 1941 júniusának végére újabb kitelepítési hullámot készített elő, ám a történelem közbeszólt: a náci Németország június 22-én megindította a Szovjetunió elleni inváziót.