Pártelnöki interjú a Tisza közepén, beugró országjáró kenusok, reményt váró tiszaládányiak, lapátolás a nyugodtan hömpölygő, de politikailag veszélyes vizeken – riport Magyar Péter pártelnök 80 napos országjárásának első napjáról.
Míg májusban jókora tömeg gyűlt össze a fővárosban, a Bazilika előtt, amikor Magyar Péter megkezdte Nagyváradig tartó gyalogtúráját, az újabb országjárása visszafogottabban indult. A tokaji Tutajos strandon – jelentős médiaérdeklődés mellett – jobbára csak azok a stábtagok és szimpatizánsok gyűltek össze, akik hosszabb-rövidebb távon beálltak a 80 napos országjárásra induló politikus mellé. A csapat rövid kiképzés után vízre is szállt, s bár egy csónak rögtön borulással indított, Magyar – aki saját bevallása szerint sokat evezett már életében – gond nélkül abszolválta az első métereket, kenuja simán indult az első állomás, Tiszaladány felé.
A tiszás flotta kényelmes tempóban siklott a vízen, s mivel ezen a szakaszon különösen békés arcát mutatja a folyó, a Sügér névre keresztelt kenuban „vezérevezős” poszton lapátoló pártelnök kétségkívül szokatlan, de nyugodt körülmények között felelhetett újságírói kérdésekre. A tiszás csapatot ugyanis a vízen is követték a sajtó munkatársai, köztük a HVG stábja is. Így a folyó közepén tudtuk meg például azt, hogy politikai szempontból veszélyes vizeken eveznek, hiszen, mint azt a pártelnök két húzás között elmondta, mostani országjárásuk első szakaszai olyan vidékeken vezetnek át, amelyek erősen fideszesnek számítottak. Legalábbis eddig, merthogy biztos abban, itt is fordítani tudnak a közhangulaton.
A Tisza Párt kenui probléma nélkül érték el az első állomást, a Tiszaladány határában – a települést védő töltéseken túli ártérben – fekvő horgászpartot, ahonnan kisbusszal vitték a pártelnököt és csapatának tagjait az őket vendégül látó helyi vállalkozóhoz.
Noha az országjárás egyik célja alighanem az volna, hogy meggyőzzék azokat, akik hezitálnak, akarják-e támogatni a Tiszát, az első állomáson bizonytalanokkal nem találkozott Magyar Péter. Az őt váró egy-két tucatnyi ember ugyanis bevallottan pártja szavazója lesz jövő tavasszal. Egy idős házaspár is ott volt a ladányi találkozón: azt mondták, egészen biztosan a Tiszára voksolnak, így nem is volt kérdés számukra, hogy a közeli otthonukból eljönnek, hogy találkozhassanak az „ellenzéki remények letéteményesével”.
Míg a helyi szimpatizánsok Magyar Péterrel igyekeztek szót váltani, mi a kenus csapat tagjait kérdeztük. Kiderült: olyannyira nem előre szervezett, válogatott társaságról van szó, hogy volt, aki csak az előző nap döntötte el, hogy csatlakozik. „Csak ma evezek velük. Este kiszállok, feleségem értem jön” – mondta egyikük, miközben a bográcsban főzött csirkepaprikását fogyasztotta.
Mindezek ellenére szó sincs arról, hogy a pártelnök nyitott kapukat döngetni ment volna az északkeleti országrészbe. A bográcsozás házigazdája például úgy írta le a helyi erőviszonyokat, a Fidesz túlerejét és az ellenzéki esélyeket, hogy ha Tiszaladányban 100 szavazattal csak egyharmados arányt elérne a Tisza Párt, az már akkora változást jelentene, hogy választókerületi szinten borítékolható volna a kormányváltó ellenzéki többség.
Ő egyébként régi ellenzéki, aki az utóbbi önkormányzati választásokon nem egyszer jelöltette magát a fideszes polgármesterrel szemben – anélkül, hogy illúziói lettek volna, nyerhet-e. „Ez elvi kérdés. A demokráciában kell legyen másik jelölt. Ha én nem indulok, nem lett volna” – mondta. A Tisza országos sikerében pedig a helyi erőviszonyoktól függetlenül meglehetősen biztos, amit azért is nagyon vár, mert szerinte a kormányváltás náluk is azonnal döntő változást idézne elő, elsősorban a lakosok mentalitásában. „Sokan azok közül is megkönnyeznék azt az eredményt, akik most is, mint eddig, a kormánypártokra szavaznak majd” – állította.
És az apró – évről évre kevesebb lakosú – Tiszaladánynál a környéken is van könnyebben nyerhető település a Tisza számára. Egy tokaji vállalkozó egyenesen úgy fogalmazott, hogy feléjük „már a levelibékára is leszavaznának az emberek, ha az kellene a Fidesz leváltásához”.
Többen is arról beszéltek, hogy apró településeiken nap mint nap szembesülnek azzal, hogy helyben a Fidesz dominál, így sokat számít nekik, kapnak-e megerősítést arról, hogy „országosan zajlik-e az átbillenés”. Ennek bizonyságát egymás lelkesedéséből és találkozásaikból merítik – no meg persze szerda óta Magyar Péter személyes jelenlétéből. Alighanem a politikus is érezte ezt, ki is jelentette, hogy nem kell a fideszesek meggyőzését mindenáron erőltetni.
Az ebéd és egy – mindenkit a sörsátor alá kergető – zápor után az is kiderült, hogy Magyar erre az útjára is visz afféle ereklyét. Míg a nagyváradi útra egy magyar zászlót vittek, arra gyűjtötték útközben a piros-fehér-zöld szalagokat, addig most egy faragott szarukürtöt hordoznak végig, amit a pártelnök elmondása szerint az egyik Tisza Szigettől kaptak.
A faragott csontkürtre elsőként tiszaladányiak kötöttek nemzetiszín-szalagot – aztán tovább is engedték Magyart kampányútjának további 79 és fél napjára.
Kenuzással indította 80 napos túráját Magyar Péter, elsőként Borsodba, a helyben kifejezetten erős Koncz Zsófia körzetébe látogatott el. A Tisza Párt elnökét kérdeztük evezés közben, a helyiekkel pedig a politikai megosztottságról és a választási esélyekről beszélgettünk. Videóriport.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”
Megbízatása nem ezért szűnt meg.
