Az amerikai külpolitikai elit tagjait – túlzott leegyszerűsítéssel – „idealistákra” és „realistákra” szokás osztani. Az olyan idealisták, mint például George W. Bush vagy Hillary Clinton, szinte vallásos hévvel hittek Amerika kivételességében, nélkülözhetetlenségében és morális felsőbbrendűségében. Ebből egyenesen következett a világ vezetésének igénye, katonai intervencionalizmus és demokráciaterjesztő (ha kell, rezsimváltó) külpolitika. Ennek következménye például a sikertelen, véget nem érő iraki és afganisztáni háború.
Amerika visszatér a világpolitikába - de nem pont úgy, ahogy elment
"America is back" - Joe Biden új külpolitikai doktrínát hirdetett meg. Ám lehet-e újra ugyanabba a folyóba lépni? És hogyan tudna sikeres lenni a világpolitikai porondra ismét aktív szereplőként visszatérő Egyesült Államok? Milyen új helyzethez kell alkalmazkodnia? Vélemény.
Élő adásban kért bocsánatot a Vajdasági RTV híradósa: „A közszolgálati média évekig nem töltötte be a feladatát”
Pikó András az egyeztetésről Karácsonnyal: A főpolgármester javaslatairól is elkezdtünk beszélgetni, bár ne tettük volna!
Nemcsak a minisztérium, hanem a kormány hajóján is nagy léket ütött Tótth András energetikai államtitkár távozása
Atomerőművi problémák: továbbra is rezeg a léc Pakson
A nyári termelési krízishetek után már nem „csak a szokásos” a helyzet a paksi atomerőműben.
