Az amerikai külpolitikai elit tagjait – túlzott leegyszerűsítéssel – „idealistákra” és „realistákra” szokás osztani. Az olyan idealisták, mint például George W. Bush vagy Hillary Clinton, szinte vallásos hévvel hittek Amerika kivételességében, nélkülözhetetlenségében és morális felsőbbrendűségében. Ebből egyenesen következett a világ vezetésének igénye, katonai intervencionalizmus és demokráciaterjesztő (ha kell, rezsimváltó) külpolitika. Ennek következménye például a sikertelen, véget nem érő iraki és afganisztáni háború.
